Ferenc pápa levele a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap tavaszi ülésére
Somogyi Viktória – Vatikán
Ferenc pápa levelében a COVID-19 járvány okozta társadalmi, gazdasági, ökológiai és politikai válságból indult ki. Rámutatott, hogy a helyreállítás fogalma nem elégedhet meg azzal, hogy visszatérünk a gazdasági és társadalmi élet egyenlőtlen és fenntarthatatlan modelljéhez, ahol egy apró kisebbség birtokolja a világ népessége vagyonának felét. Felhívta a figyelmet, hogy sok testvérünk, aki peremre szorult, gyakorlatilag ki van rekesztve a pénzügyi világból. A járvány is emlékeztetett bennünket arra, hogy senki sem menekülhet meg egyedül.
A találkozás kultúrája
Ha egy jobb, emberségesebb és szolidárisabb világként akarunk kikerülni ebből a helyzetből, a társadalmi, politikai és gazdasági részvétel új és kreatív formáit kell kidolgozni, amelyek figyelembe veszik a szegények hangját, és bevonják őket a közös jövőnk építésébe (vö. Fratelli Tutti, 169.). A pénzügyi és gazdasági szakértők jól tudják, hogy az emberek összekapcsoltságából fakadó bizalom minden kapcsolat sarokköve, beleértve a pénzügyi kapcsolatokat is. Ezeket a kapcsolatokat csak a „találkozás kultúrájának” kifejlesztésével lehet felépíteni, amelyben minden hang meghallgatást nyer és mindenki boldogulhat, érintkezési pontokat találhat, hidakat építhet és hosszú távú inkluzív projekteket képzelhet el (vö. uo. 216.) – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Globális terv az átfogó emberi fejlődés előmozdítására
Míg számos ország saját helyreállítási terveket alkalmaz, továbbra is sürgős szükség van egy olyan globális tervre, amely egyrészt új intézményeket hoz létre vagy átalakít már meglevőket, kiváltképpen a globális kormányzás intézményei területén, másrészt pedig elősegíti a nemzetközi kapcsolatok új hálózatának kiépítését az átfogó emberi fejlődés előmozdítása érdekében minden nép számára. Ez azt jelenti, hogy a szegényebb és kevésbé fejlett nemzeteknek részvételt biztosítanak a döntéshozatalban, és megkönnyítik a nemzetközi piacra kijutásukat. A globális szolidaritás lelkülete megköveteli a legszegényebb nemzetek adósságterheinek jelentős csökkentését, amelyet a pandémia tovább súlyosbított. Manapság ennyi ország és közösség adósságterheinek enyhítése mélyen emberi gesztus, amely elősegíti az emberek fejlődését, az oltásokhoz való hozzáférést, az egészségügyet, az oktatást és a munkahelyeket.
Ökológiai adósság
A pápa levelében ezt követően felhívta a figyelmet az ökológiai adósságra, amely az északi és a déli félteke között áll fenn. Valójában adósok vagyunk magának a természetnek, valamint azoknak az embereknek és országoknak, akiket az emberi eredetű ökológiai pusztítás és a biológiai sokféleség csökkenése sújt. „Ebben a tekintetben úgy gondolom, hogy a nagy kreativitásáról ismert pénzügyi ágazat képes lesz arra, hogy hatékony mechanizmusokat fejlesszen ki ennek az ökológiai adósságnak a kiszámításához, hogy a fejlett országok fizethessék azt, nemcsak azáltal, hogy jelentősen korlátozzák a nem megújuló energiaforrásokat vagy támogatják a szegényebb országokat a fenntartható fejlődés politikáinak és programjainak megvalósításában, hanem az ehhez szükséges innováció költségeinek fedezésével is” (vö. Laudato Si ', 51–52).
Az igazságos és átfogó fejlődés központi eleme a közjó
Az igazságos és átfogó fejlődés központi eleme az, hogy értékeljük az egész gazdasági élet alapvető célját és lényegét, nevezetesen az egyetemes közjót. Ebből következik, hogy az állami pénzeket soha nem lehet szétválasztani a közjótól, és a pénzügyi piacokat olyan törvényekkel és rendeletekkel kell alátámasztani, amelyek célja annak biztosítása, hogy azok valóban a közjó érdekében működjenek. A gazdasági, pénzügyi és társadalmi szolidaritás iránti elkötelezettség tehát sokkal többet jelent, mint a nagylelkűség időnként megnyilvánuló gesztusai. „Ez azt jelenti, hogy közösségben kell gondolkodni és cselekedni. Ez azt jelenti, hogy mindenki élete előrébb való, mint a javak kisajátítása kevesek által. Ez a szegénység, az egyenlőtlenség, a munka, a föld és az otthon hiánya strukturális okainak leküzdését, a szociális és a munkához való jogok megtagadása elleni küzdelmet is jelenti. A szolidaritás a történelem formálásának módja (Fratelli Tutti, 116).
A piacok nem szabályozzák önmagukat
Ferenc pápa figyelmeztetett: ideje tudomásul venni, hogy a piacok - különösen is a pénzügyi piacok - nem szabályozzák önmagukat. A piacokat olyan törvényeknek és rendeleteknek kell alátámasztaniuk, amelyek biztosítják, hogy a közjó érdekében működjenek. Garantálni kell, hogy a pénzügyi világ - ahelyett, hogy csupán spekulatív lenne vagy önmagát finanszírozná - a társadalmi célokat szolgálja, amelyre nagy szükség van a jelenlegi globális egészségügyi szükséghelyzetben. Ebben a tekintetben különösen szükségünk van egy igazságosan finanszírozott oltás-szolidaritásra, mert nem engedhetjük meg, hogy a piac törvényei elsőbbséget élvezzenek a szeretet és mindenki egészségének törvényével szemben. A pápa megismételte a kormányzati vezetőkhöz, a vállalkozásokhoz és a nemzetközi szervezetekhez intézett felhívását, hogy működjenek együtt az oltások mindenki számára történő biztosításában, kiváltképpen a legkiszolgáltatottabbak és rászorulók számára (vö. Urbi et Orbi üzenet, 2020 Karácsony).
Befogadóbb és fenntarthatóbb jövő
Levele végén Ferenc pápa annak a reményének adott hangot, hogy a Világbank és a Nemzetközi Pénzalap tavaszi ülésén bölcs megoldásokat hoznak a befogadóbb és fenntarthatóbb jövő érdekében. Egy olyan jövőt kell megteremteni, amelyben a pénzügyek a közjó szolgálatában állnak, amelyben a kiszolgáltatottakat és a peremre szorult embereket helyezik a középpontba, és amelyben gondját viselik a Földnek, közös otthonunknak. Végül a megbeszélés résztvevőire a bölcsesség, a megértés, a jó tanács, az erő és a béke isteni áldását kérte.
