Olasz rogacionista atya az afgán helyzetről: felfüggesztik a humanitárius tevékenységet

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán     

A tálib integralista milíciák kabuli bevonulása után már látható az Iszlám Emirátus fő irányvonala, miközben az afgán fővárosból ezrével menekülnek nemcsak a nemzetközi diplomáciai képviseletek, hanem az őket segítő afgán személyzet is, noha a tálib vezetés amnesztiát igért nekik. Teljes a káosz, felelősséget nemzetközi szinten senki nem vállal, így az ország sorsa egyedül a fegyveres tálib harcosoktól és támogatóiktól függ.

Tovább szeretnénk folytatni humanitárius tevékenységüket

Ebben a nehéz helyzetben P. Matteo Salavio, olasz rogacionista szerzetes – aki éveken át teljesített missziós szolgálatot Kabulban – fontosnak tartja, hogy „valamiképp felvegyék a párbeszéd fonalát a hatalom új képviselőivel és ezáltal tudják tovább folytatni humanitárius tevékenységüket, főként a pandémia ottani fokozottan súlyos jelenlegi helyzetében”.

A kabuli repülőtér átmeneti lezárása miatt csak súlyosbodott a pánikhangulat: mindenki menekülni akar, a diplomaták és a kiszolgálóik, ezért egyesek még az induló repülőgépekre is felkapaszkodnak, ahogy arról drámai felvételek tanúskodnak. A nemzetközi katonai egységek húszéves afganisztáni jelenléte után napok alatt összeomlott minden és az ország most abba a helyzetbe kerülhet, mint amiben volt 2001 előtt. A tálibok akkor kényszerültek elhagyni a hatalmat, miután az Egyesült Államok a New York-i Iker tornyok elleni támadásra adott válaszként elfogták Osama Bin Ladent. Ashraf Ghani afgán államfő vasárnap külföldre menekülésével szabad út nyílt a milicista felkelők előtt, akik el is foglalták az elnöki palotát. A nemzetközi közösség most lázasan keresi annak a lehetőségét, hogy valamilyen kapcsolatot teremtsen az afgán erőkkel a jelenlegi helyzetben.  

Politikai és katonai válság a pandémia közepén                                     

Matteo Salavio atya hangsúlyozza, hogy a mostani politikai válság éppen akkor robbant ki, amikor a Covid 19 pandémia különösen is sújtja az afgán lakosságot, egyre növekvő számú fertőzöttekkel. A kialakult helyzet miatt Afganisztánban felfüggesztették a kiszolgáltatott lakosságot védő szociális tevékenységet, főként a külföldi szervezeteket, melyek évek óta működnek az országban. Ezek egyike a „Kabuli gyermekekért” karitász szervezet, mely napközi otthont is működtet nehéz sorsú gyermekek számára. Matteo Salavio atya a Vatikáni Rádió munkatársa kérdéseire a következőket válaszolta:  

Van reménység arra, hogy sikerül újraindítani a humanitárius csatornákat?

Csak remélni tudjuk, hogy a válság ezen kezdeti időszaka után, amelyben csak sötétben tapogatózunk, valami fény is feldereng majd és így mi is folytathatjuk tevékenységünket, amely a fogyatékkal élő gyermekekre összpontosít Kabul városában.  

Mit is jelent konkréten a „Kabuli Gyermekekért” program?  

2006 óta vagyunk jelen Kabulban, így már 15 éves tapasztalattal rendelkezünk ezen a területen. A „Kabuli Gyermekekért” program egy olyan egyesület, amely a maga nemében egyedülálló az egyházunk történetében is. 2001-ben született II. Szent János Pál pápa felhívására, aki az akkori drámai események láttán a 2001-es karácsonyi üzenetében így szólt: „Mentsétek meg Kabul gyermekeit!”. Ezt a felhívást egy, a Don Guanella közösségéhez tartozó pap, Giancarlo Pravettoni atya a szívére vette és megfogadta, hogy megvalósítja ezt a buzdítást. Elhatározását megosztotta különféle szerzetes-közösségekkel, ami után 14 társulat jelezte, hogy készek segíteni. Ekkor azon kezdtünk gondolkodni, hogy mi is lehetne az azonnali válasz Kabul gyermekeinek a megsegítésére, mely azt is remélheti, hogy megvalósul és a jövőjét is valamiképp biztosítani tudjuk. Ezért azt a célt választottuk, hogy a leggyengébb gyermekeket, tehát a fogyatékkal élő gyermekeket segítjük. Így született meg és erősödött az otthonunk 15 év alatt, melyben szellemi fogyatékos, főként Down-kóros gyermekek számára teremtettünk egyfajta előkészítő intézetet a rendes beiskolázáshoz. Az utóbbi időben, a járvány miatt nagyon nehéz évet éltünk át, mert az iskolánkat többször is be kellett zárnunk, majd újra nyithattunk, miként azt utoljára éppen pár hete tettük. Most pedig jött ez az újabb helyzet, ami miatt ismét arra kényszerültünk, hogy bezárjuk az otthonunkat. Mégis reméljük, hogy a helyzet normalizálódása után ismét visszatérhetünk a kicsi betegeinkhez.

Tekintettel a tálibok korábbi kormányzati szerepvállalására, most is kockázatosnak tartja kabuli vállalkozásukat?

Meg kell próbálnunk, hogy meglássuk, a tálibok most hogyan viselkednek, milyen kapcsolatokat alakítanak ki és miként viszonyulnak a különféle társulatokhoz. Úgy tűnik, hogy nem akarják akadályozni a nevelői és oktatói tevékenységet. Az világos, hogy a jelenlegi körülmények közt a párbeszéd nagyon nehéznek tűnik.