Interjú Vörös Győző ókorkutatóval: „Ízig-vérig a magyar tudomány gyermeke vagyok”

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Valóban, kortársaktól kaptam két elismerést, noha mi ókorkutatók a munkánkat mindig a következő generációk számára végezzük, mert a kortársak nem biztos, hogy jól látják a munkánknak az értékét. A Pápai Akadémiák Díját, amit huszonöt alkalommal adtak ki eddig, megnyerhettem első magyarként és a Pápai Akadémiák Díjának a történetében először fordult elő, hogy a Szentatya úgy döntött, hogy kiadja a Pápaság Aranyérmét a hozzá kapcsolódó pápai oklevéllel. Ezt második magyarként kaphattam meg. Az első díjat László Fülöp festőművész kapta 1900-ban XIII. Leó pápától, azt követően, hogy egy káprázatos portréfestményt készített róla, ami egyébként a „hivatalos” portréja lett XIII. Leó pápának, és a párizsi világkiállításon aranyérmet kapott ez a festmény. Amikor ezt megtudta a Szentatya, olyan boldog lett, hogy magához hívta a magyar művészt Rómába és átadta neki ezt a tulajdonképpen legritkább pápai elismerést, a Pápai Aranyérmet. Ferenc pápa saját pápasága kilencedik évében járva nem első alkalommal adja ki a Pápaság Aranyérmét, hanem második alkalommal. Az elsőt 2019-ben a 90 esztendős Ennio Morricone Oscar-díjas zeneszerzőnek adta, megköszönve általa a neki dedikált „Ferenc pápa miséjét”.

Velem az történt, hogy a Pápák Aranyérmét egy jezsuita szerzetes pápától kaptam meg. Márpedig minden szerzetes példaképe Keresztelő Szent János. A pápa nagyon szereti Keresztelő Szent Jánost és abban a megtiszteltetésben volt részem 2019-ben, hogy egy alkalommal, amikor Erdő Péter bíborosnál járhattam a Prímási Palotában, a beszélgetés során fölmerült, hogy a munkáimról megjelent milánói köteteimből a Bíboros úr küld egy példányt Őszentségének Rómába, és ezt el is küldte, amire a Szentatya egy nagyon szép válaszlevelet írt neki, hogy mennyire boldog miatta, hogy megkaphatta ezt a gazdagon illusztrált és egy evangéliumi helyszínt bemutató munkát. Talán ez lehetett a háttérben, hogy így második alkalommal is kiadta pápasága aranyérmét.

Mikor kerül sor a díj átadására?

Eredetileg 2022. február 23-át tűzték ki, Giovanni Battista de Rossi archeológus 200. születésnapjára, amikor egy nagyon szép konferenciánk lesz a Capitolium dombon. De az időpont nem volt alkalmas Pietro Parolin bíboros államtitkárnak egyéb programjai miatt, minthogy a Pápai Akadémiák Díját hivatalból mindig neki kell átadnia, Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának az elnökével együtt. Így előre hozták az időpontot, ezért február elsején adják át a díjat a Vatikánban.

És akkor a második díj…

A második díj tulajdonképpen egy másik vallástól származik. Washingtonban van a Biblikus Régészeti Társaságnak a központja, amely az izraeli ásatások mögött lévő nemzetközi akadémiai közösség. Ennek tagja majdnem minden izraeli ásató kolléga, de tagja az a sok gazdag milliárdos is, akik finanszírozzák az ásatásokat és ezenkívül még sok tízezer érdeklődő és ókorkutató. 96 egyetem és intézmény tagja ennek a Biblikus Régészeti Társaságnak és ők 1985 óta adják ki a Legjobb Könyv Díját négy kategóriában: a legjobb ószövetséges és a legjobb újszövetséges biblikus kötet, aztán a legjobb népszerűsítő biblikus régészeti kötet és a legjobb tudományos biblikus régészeti monográfia. Ezt az utóbbit kaphattam meg a kétévenkénti díj idei odaítélésekor, amikor a mostani zsűrizés alkalmával a 2019-2020 során megjelent könyveket díjazták. A milánói Edizioni Terra Santa kiadó jelölt erre a díjra, ami egyébként vatikáni tulajdonban van, a Szentföld Alapítványnak, a Fondazione Terra Santának a tulajdona ez a patinás milánói kiadó, amely már a Szentatya öt kötetét is kiadta, mert ilyen megtiszteltetésben részesültek. A washingtoni Biblikus Régészeti Társaság díja köztudottan a zsidó tudományosságnak az elismerése a biblikus kutatások felé, úgyhogy azt követően, hogy én ezt egy katolikus férfiként kaptam meg, aki a jeruzsálemi École Biblique és a Studium Biblicum biblikus régészet professzora, ez egy nagyon nagy ritkaság volt. Személy szerint azért örülök neki, mert visszajelzés volt a mi „katolikus sikerünk” felé a zsidóság részéről. Én egy nagyon erős katolikus identitású és emellett magyar identitású férfi vagyok, aki szakemberként, ókorkutatóként a legnagyobb tisztelettel vagyok a zsidó kollégák iránt. Ez olyan, mint az autóversenyzésben a Forma-1, ahol a legkiválóbb autók szállnak a ringbe. Ugyanígy az izraeli ásatások a világ legkiválóbb, legmagasabb műszaki felkészültségű régészeti feltárásait jelentik és köztük eredményesnek lenni – nem mondhatok mást – a legnagyobb elismerés.

Minden mesterem halott, Kákosy László professzor úr, Wessetzky Vilmos professzor úr, ők az ókorkutató mestereim, és az építész mestereim, Hajnóczi Gyula és Makovecz Imre professzor urak. Én ízig-vérig a magyar tudomány gyermeke vagyok, hiszen ők neveltek, ezért ez az elismerés a magyar tudománynak is sikere. Itt a Vatikáni Rádió stúdiójában nem mondhatok mást, mint egy egyszerű katolikus hívő és családapa, hogy hálát adok a Jóistennek, hogy mindez megtörténhetett. Még egyszer hozzá kell tennem, hogy ez a kortársak ítélete. Ókorkutatóként mi mindig a következő generációk számára végezzük a munkánkat, és ha majd ők is értékesnek fogják tartani a munkámat a halálom után, akkor az majd egy nagy dolog lesz. Hogy az embernek vannak nagyon kedves jóakaró kollégái, akik próbálják, hogy minél jobban látható legyen a kutatása és ilyen megtiszteltetésben részesítik, ez nem jelenti azt, hogy révbe jutott. Majd akkor jutott révbe a munka, ha 200 vagy 300 év múlva is azt mondják róla, hogy „milyen csodálatos munkát végeztek a magyarok a Szentföldön”. Ezért is kell fenntartással kezelni minden kortárs véleményét. Ezért mondom, hogy bár nagyon boldog vagyok ezektől a díjaktól, de a következő generációk, melyek még meg sem születtek, azoknak végezzük a munkánkat, akik majd zarándokokként elmehetnek a Szentföldön meglátogatni azt, amit eleik föltártak és ezáltal az „ötödik” evangéliumot, az evangéliumok varázslatos világát még jobban megismerhetik.

Ez utóbbi díj tehát egy könyv elismerése…

2019-ban Milánóban jelent meg a heródesi város, a Machaerus harmadik kötete. Ez egy ásatási összefoglaló és a milánói kiadóm jelölte ezt a tudományos monográfiát a díjra. 588 oldalas, több mint négy kilós könyv, hiszen ezek nagyméretű, klasszikus értelemben vett művészeti és történeti szakmonográfiák.

E nagy kutatómunka foglalata dióhéjban…

Az evangéliumok történetei közül összesen egy olyan történetet ismerünk, mely egy korabeli nem keresztény forrásból is ismert. Ez pedig Keresztelő Szent Jánosnak a bebörtönzése és meggyilkolása. Az első századi zsidó történetíró, Josephus Flavius leírta, hogy Keresztelő Jánost, aki egy korabeli „politikai szupersztár” volt egyébként, Heródes Antipász a Machaereus királyi várkastélyába bebörtönöztette és ott megölette. Ez pedig olyan hiteles első századi történeti leírás, melyet Eusebiusz, Caesareai püspök megerősít az Egyháztörténetében és leírja, hogy valóban arról a Keresztelő Jánosról van szó, akit a Machaerus várkastélyában bebörtönöztek és megöltek. De már Eusebiusz korában sem tudta senki, hogy hol van az a Machaerus, ugyanis a Tizedik Légió – ugyanaz a légió, amely Jeruzsálemet is a földdel tette egyenlővé, lerombolta Krisztus után 71-72 telén ezt a Holt-tenger keleti partjára eső heródesi várost és annak a fellegvárát, a citadelláját. Ezt követően, miután a rombolás megtörtént, elnéptelenedett és eltűnt a térképekről. Bármilyen hihetetlen, egészen 1968-ig kellet várni, hogy egy zseniális német kutatónak köszönhetően – August Strobel, aki egy evangélikus biblikus régészprofesszor volt – sikerült beazonosítania a helyet. Ő ugyanis elsőként látta meg azt a fantasztikus körsáncot, amely – majdnem azt mondhatjuk, hogy – egy halott ókori „iker műemlék-együttese” a Maszada köré fölépült körsáncnak, amelyet már nagyon jól ismertünk és pontosan lehetett datálni a Tizedik Légió Krisztus utáni 74-es ostromára. August Strobel nagyon jól ismerte a történelmet és tudta azt, hogy egyetlen hely volt Transz-Jordániában, ahol egy ilyen körsáncot épített a X. Légió Fretensis, amit a Machaerus köré építettek. Strobel ezt 1968-ban publikálta, hogy tudniillik ennek a körsáncnak az epicentrumában van egy hegycsúcs, és azon a hegycsúcson meglesz egy heródesi palota. Fél évvel később már az amerikaiak ott kezdtek el dolgozni és meg is találták azokat a jellegzetes és vitathatatlan heródesi művészeti és építészeti emlékeket, nagy mennyiségű pénzérmével mely alapján egyértelműen igazolni lehetett, hogy megvan a Machaerus, az a hiteles evangéliumi helyszín, amely egy történelmi helyszín, amely Keresztelő Szent János Golgotája volt. Azért merek így fogalmazni, mert Jézus saját maga – így mondjuk görögül, metalepszisz formájában – önmaga és Keresztelő Szent János halála között párhuzamot vont, amikor azt mondta: „kényük-kedvük szerint bántak vele. Így bánnak majd el az Emberfiával is. És ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt” (Mt 17, 12-13). Tehát Jézus maga az, aki párhuzamba állítja az ő kálváriáját Jánoséval. Ezek után azt a hegyet, ahol Jánost lefejezték, joggal hívhatjuk, Jézus szavaira, az ő metalepsziszére alapozva, „Keresztelő Szent János Golgotájának”. Mi magyarok ezt 12 év óta ássuk, nem akármilyen sikerrel. Én családostól letelepedtem Jordániában a Királyi Udvar húszéves szerződésével 2009-től 2029-ig, hogy ezt a feltárást a Magyar Művészeti Akadémia színeiben, hogy úgy mondjam, átvitt értelemben, „magyar zászló alatt” elvégezhessük.

S ha már itt tartunk, a Magyar Művészeti Akadémiánál, ennek a díjnyertes angol nyelvű könyvnek megjelent a magyar nyelvű fordítása…

Úgy mondanám, hogy fölkértek egy magyar nyelvű könyv megírására, ami összegzi a korábbi machaerusi kutatásokat és elhelyezi azt abban a biblikus tájban, ami egy bennünk levő belső vallási tájkép is, tehát az evangéliumi helyszínről is szól, nemcsak a régészeti lelőhelyről. Nagyon szép volt a felkérésük. Azt mondták, hogy Ferenc pápa látogatására akarják megjelentetni, 2021. szeptember 12-ére, és valóban augusztus 23-án volt a könyvbemutatónk a Pesti Vigadóban. Olyan nagy érdeklődés volt a könyv iránt, hogy hat hét alatt elkapkodták Magyarországon. Ez is mutatja, hogy jóvérű nép vagyunk, változatlanul nagy az érdeklődés az evangéliumi régészet iránt, nemcsak a honfitársaink, hanem a hitsorsosaink részéről is, akik közé tartozhatunk.

Hogyan tudod megosztani önmagadat a washingtoni tanítás, kutatómunka az Egyesült Államokban, aztán a Szentföld, Transz-Jordánia, a római jelenlét és Magyarország között?

Azért szeretnék erre nagyon szerényen válaszolni, mert ha orvos lennék és ennyi országban foglalkoztatnának, akkor egy világklasszis ülne most itt. Én egy nagyon egyszerű ókorkutató vagyok. A világban nagyon kevesen foglalkozunk ezzel a témával, ezért válik nemzetközivé az embernek a munkája. Az Egyesült Államokban ez a washingtoni díjam már a második alkalom volt, hogy ott elismerték a munkámat, hisz a Mississippi Állami Egyetemen halálomig Honorary Senior Research Fellow, azaz tiszteletbeli kutatócsoport vezetője vagyok az egyetemnek. Ugyanakkor Jeruzsálemben a Pápai Biblikus Egyetemnek két kara van, a dominikánusok és a ferencesek vezetésével, az École Biblique és a Studium Biblicum. Náluk 2010 óta a biblikus régészet tanára vagyok, ugyanakkor a régészeti föltárásokat Jordániában végzem a jordán Királyi Udvar megbízásából és az ő finanszírozásukkal is. Most ebben, a háttérben, a Magyar Művészeti Akadémia egy olyan különleges ajándék, mint ahogy ön jezsuita jelvényt visel a ruháján, én pedig magyar színekben, a Magyar Művészeti Akadémia színeiben vagyok külföldön, bármit is teszek, és ez azt is jelenti, hogy a Magyar Művészeti Akadémiának főállású kutatócsoport vezetője, akadémikusa vagyok, de a Művészetelméleti Kutatóintézetben is főállásban vagyok mint tudományos tanácsadó. Ez azért nagyon fontos, mert Makovecz Imrének, aki a szeretett Mesterem volt, az egyetlen Corvin-lánc ösztöndíjasa lehettem húsz évvel ezelőtt, 2002 és 2005 között, és ezt követően 2009-ben, amikor ezt a koncessziót a Holt-tenger partján elnyertem a jordán Királyi Udvartól, akkor ő kötötte meg velük a szerződést kétoldalú garancia vállalással, a Magyar Művészeti Akadémia elnökeként, így az MMA hivatalosan mögém állt. Azóta két elnökünk is volt, illetve van, a megboldogult Fekete György tanár úr, és a jelenleg elnökünk, Vashegyi György művész úr. Ők is, a főtitkáraink is – Kucsera Tamás és Richly Gábor urak – kivont karddal álltak az ügyünk mellé. Olyan nagy szeretettel fordultak a munka, Makovecz Imre öröksége iránt, hogy például a Pesti Vigadóban a legelső közgyűlési előadást, amikor megkaptuk a Pesti Vigadót székházunkként, velem tartatták meg, Fekete professzor úr felkérésére. Ami most a Vatikánban különösen is fontossá vált, hogy amikor megkaptam a Pápai Akadémiák Díját és ezzel párhuzamosan Ferenc pápa okleveles Aranyérmét, az indoklásban az állt, amikor leírták, hogy Machaerus heródesi ókori városának a feltárásáért és annak publikálásáért a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként kaptam a díjat. Tehát nem jeruzsálemi biblikus régészprofesszorként, vagy nem a jordániai magyar ásatások vezetőjeként, vagy nem a Mississippi Állami Egyetem tiszteletbeli kutatócsoport vezetőjeként kaptam ezt, hanem ez egy színmagyar siker! Tehát ha szabad még így fogalmaznom Adyval: „a fülembe még ősmagyar dal rivall”.

Kedves Professzor úr, kedves Győző, köszönjük ezt a személyes és szakmai „hitvallást”, büszkék vagyunk rád és áldott Karácsonyt, boldog Új Esztendőt kívánunk Neked!

A kedves Hallgatóknak és Olvasóknak kegyelemben gazdag, áldott Karácsonyt kívánok.