Málta: kis ország, stratégiai pozícióban, katolikus többséggel
Gedő Ágnes – Vatikán
A Máltai Köztársaság Európa ötödik legkisebb nemzetközileg elismert független országa, az Európai Unió legkisebb tagállama. A Földközi-tenger középső részén elhelyezkedő stratégiai jelentőségű szigetek fölötti uralomért az évszázadok során sok nagyhatalom harcolt. A Szicíliától 81 kilométerre délre található kis szigetcsoport területe 316 km². Csak három legnagyobb szigete lakott: Málta, Gozo és Comino. Fővárosa La Valletta, összlakossága 478 ezer fő, a máltai mellett az angol is hivatalos nyelv. Túlnyomó részben katolikus vallású ország, a népesség 85%-a római katolikus.
Stratégiai ponton fekszik, katolikus ország
Apró kiterjedése dacára mindig jelentős helyet foglalt el a történelemben, hiszen a Földközi-tenger közepén stratégiai ponton található. 1800-tól brit gyarmat volt, 1974 óta független állam, parlamentáris köztársaság. A Munkáspárt és a Nemzeti Párt alkotja a két fő politikai erőt. 2004 óta az Európai Unió tagja, jelenleg pedig Roberta Metsola személyében az Európai Parlament elnöke is máltai képviselő. Erősen katolikus hagyományú ország, az egyetlen európai állam, ahol még teljesen törvénytelen az abortusz, a válást pedig 2011-ben legalizálták. Málta gazdasága 1979-ig profitált a brit katonai bázis jelenlétéből, mára alapvetően a La Vallettai kikötőben folyó kereskedelemre, a pénzügyi szolgáltatásokra és a turizmusra épül. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan - a Líbia és Olaszország közötti útvonalon fekszik - az elmúlt években nagy migrációs nyomásnak volt kitéve, amit szűk területi kiterjedése miatt nehezen tud kezelni.
A katolikus egyház története Máltán
A máltai egyház története Pál apostol evangelizáló tevékenységére vezethető vissza, aki az Apostolok Cselekedeteinek tanúsága szerint Máltán szenvedett hajótörést, amikor 60 telén Rómába tartott. Az ország első püspöke Szent Publiusz volt, aki három évtizeden át igazgatta a máltai egyházat, majd 112-ben, Athénban szenvedett vértanúhalált. A milánói ediktumot követően 313-tól Nagy Konstantin római császár Máltán is engedélyezte a kereszténység nyilvános gyakorlását.
Bizánci, görög, itáliai befolyás és szentszéki kapcsolatok
A nyolcadik században több dél-olasz területtel együtt a bizánci egyházhoz csatolták. Amikor az arabok elűzték a bizánciakat, Málta egyháza görög befolyás alá került. 1530-ban V. Károly király a szigetcsoportot a Szent János Lovagrendnek (Szuverén Máltai Lovagrend) adta, akik Szulejmán elől menekültek Rodoszról. 1798-ban Napóleon foglalta el a szigeteket. 1817-től a máltai egyházmegyét a palermói érsekséghez csatolták, 1844-től pedig közvetlenül a Szentszék alá rendelték. XII. Piusz pápa emelte metropolita érsekségi rangra 1944-ben. Miután elnyerte függetlenségét, 1965-ben azonnal felvette a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel.
Szent II. János Pál pápa kétszer is felkereste Máltát: 1990-ben, majd 2001-ben. XVI. Benedek pápa 2010-ben tett apostoli utazást a szigetországban.
A katolikus egyház mai helyzete
Nagyon élő a katolikus közösség élete a Máltai Köztársaságban. A lakosság 85%-a katolikus, jó részük rendszeresen jár a vasárnapi szentmisére, még ha az utóbbi évtizedekben fokozatos csökkenés figyelhető is meg. Aktív plébániai tevékenység jellemzi a máltaiakat, nagyon sok védőszenthez kötődő búcsúünnepet tartanak. Az egyház mélyen beépült a társadalmi közegbe, számos intézményén keresztül. Több, mint 70 katolikus iskola működik, és az állami iskolákban is tanítják a katolikus vallást, az alkotmánynak megfelelően. Számos szociális intézményt tart fenn az egyház idősek, testi és szellemi fogyatékosok, szenvedélybetegek és hátrányos helyzetűek számára. A máltai katolikusok missziós tevékenysége is kimagasló, nemcsak a papok és a szerzetesek, hanem a világi hívek és a családok is elkötelezettek ezen a téren.
Kihívások: család válsága, házasság, válás, abortusz
Mindemellett az egyháznak Máltán is számos kihívással kell szembenéznie. A hit átadása a megváltozott pluralista társadalomban, az új evangelizálás, de a család válsága is idetartozik. 2011-ben népszavazáson döntöttek a válás legalizálása mellett. Egy évvel később a parlament jóváhagyta a mesterséges megtermékenyítést, majd 2017-ben az azonos nemű párok kapcsolatát. A püspökök elítélték ezeket a döntéseket, emlékeztetve rá, hogy a házasság mindig egy férfi és egy nő közötti kizárólagos kötelék marad, mely nyitott a gyermekvállalásra. Továbbra sem engedélyezett Máltán az abortusz. Ami a vallásszabadságot illeti, 2016-ban módosították azt a törvényt, amely büntette a katolikus vallás rágalmazását.
Bevándorlás, környezetvédelem
A kihívások között szerepel az új szegénységi formák és a bevándorlás kérdésének megoldása. A máltai egyház a befogadás és az integráció elősegítésén dolgozik, anyagi segítséget nyújt a migránsoknak és menekülteknek. A püspökök elkötelezettek a teremtett világ védelmében, fellépnek a partvidékek túlzott beépítése ellen, a fenntartható fejlődést és az ökológiai biztonságot támogatják. A klérus által a kiskorúak ellen elkövetett abúzusok ügyében többször megszólaltak a máltai püspökök, bocsánatot kértek, és 2014-ben gyermekvédelmi bizottságot állítottak fel. A kiskorúak elleni visszaélések ügyében kiemelkedő tevékenységet folytatott Charles Scicluna máltai érseket Ferenc pápa 2018-ban kinevezte a Hittani Kongregáció másodtitkárának.
A Máltai Lovagok
A Máltai Lovagrend, teljes nevén Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Katonai és Ispotályos Rend 1048-ban jött létre. Abban az időben egy csoport kereskedő, akik az ősi olasz Amalfi tengerész-köztársasághoz tartoztak, felhatalmazást kapott az egyiptomi kalifától, hogy Jeruzsálemben egy templomot, kolostort és kórházat építsen, ahol bármilyen nemzetiségű és hitű zarándok segítséget és ellátást kaphatott. A kórházat egy szerzetesi csoport vezette, akik Jeruzsálemi Szent János Rendnek nevezték el magukat. Alapítójuk, Boldog Gellért vezetése alatt lett belőlük független egyházi rend, II. Paschalis pápa 1113. február 15-i pápai bullájával, ami jóváhagyta az Ispotály (kórház) alapítását és közvetlenül a pápa hatalma alá helyezte a rendet. Feljogosította arra, hogy szabadon válassza az elöljáróit, más világi vagy egyházi hatóságok beavatkozása nélkül. A bulla alapján a rend laikus szerzetesrend lett, vagyis a tagoknak nem kellett felszentelt papnak lenniük, de mindenki letette a három szerzetesi fogadalmat: a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség fogadalmát.
La Valletta születése és a rend mai arculata
A századok folyamán egyre több tag érkezett szerte Európából, megerősítve a rend rodoszi (1310-1522), majd máltai (1530-1798) jelenlétét. A XVI. században Fra’ Philippe de Villiers de l’Isle-Adam nagymester birtokába vette Málta szigetét, amelyet V. Károly császár adományozott a rendnek VII. Kelemen pápa jóváhagyásával. 1565-ben a lovagok Fra’ Jean de la Vallette vezetésével megvédték a területet az oszmán hódítástól. A győzelmet követően építették meg La Valletta városát és kikötőjét, ami a nagymesterről kapta a nevét. A lovagok nagyszabasú építkezéseket folytattak Máltán, többek között egy nagy kórházat hoztak létre. A következő századokban a rend flottája több fontos védelmi ütközetben részt vett a Földközi-tengeren.
Ma 13500 lovagot és dámát számlál a Máltai rend, híven alapító eszméjükhöz (Tuitio Fidei et Obsequium Pauperum): védeni a hitet és tanúságot tenni róla, szolgálni a szegényeket és a betegeket. Ezt a küldetésüket a világ 120 országában végzik humanitárius projektjeiken és szociális ellátórendszerükön keresztül.
