Szentmise a 70 évvel ezelőtt, 1954. augusztus 19-én elhunyt Alcide De Gasperi emlékére

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Tiroli Grófság Pieve Tesino falujában született

Halálának hetven éves fordulója emlékére augusztus 19-én hétfőn délelőtt Baldassarre Reina érsek, Ferenc pápa római helynökének a helyettese szentmisét mutatott be Alcide de Gasperi emlékére a falakon kívüli Szent Lőrinc bazilikában, melynek átriumában eltemették a nagy olasz államférfit.

Alcide De Gasperi 1881. április 3-án született az akkor még az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Tiroli Grófság Pieve Tesino nevű falujában. 1918-ig az Osztrák Császárságban, az első világháború után az Olasz Királyságban, majd 1946 után az Olasz Köztársaságban működött. 1944–46 között az Olasz Királyság külügyminisztere, 1946-ban rövid ideig Olaszország ideiglenes államfője. 1946–53 között az Olasz Köztársaság miniszterelnöke, több alkalommal belügy- és külügyminiszter is. Nevéhez fűződik az Olaszországhoz csatolt Dél-Tirolban élő nemzetiségek jogait rendező 1946-os Gruber–De Gasperi-egyezmény.

Az Olasz Kereszténydemokrata Párt (DC) alapítója

A kereszténydemokrata politikai hitvallás egyik kidolgozója, az Olasz Kereszténydemokrata Párt (DC) alapítója, 1946-tól haláláig a párt elnöke. 1951-ben a német Konrad Adenauer, a francia Robert Schuman és az olasz Alcide De Gasperi, mint „alapító atyák” létrehozták az Európai Parlament elődjének számító Európai Szén- és Acélközösséget. Az olasz fasizmus térhódítása kiszorította a parlamenti ellenzéket, így De Gasperi Olasz Néppártját is. Őt magát 1927 márciusában  letartóztatták Firenzében, és négyéves börtönbüntetésre ítélték.

Hitét mindvégig hűen megőrizte és nyilvánosan, megalkuvás és félelem nélkül megvallotta

A Vatikán közbenjárására 16 hónap letöltése után, 1928 júliusában szabadon engedték, de – ellenzéki képviselő társaihoz hasonlóan – teljesen ki kellett maradnia a politikai életből. Rendőri felügyelet alá került, zaklatások érték. Befolyásos barátainak, elsősorban Celestino Endrici trentói érseknek segítségével 1928 végén a Vatikáni Könyvtárban kapott menedéket és munkát. Az 1929-es lateráni egyezmény védelme alatt itt dolgozott 1943-ig, a fasiszta rendszer összeomlásáig. Ezt követően döntő szerepe volt az Olasz Köztársaság megszületésében. Hitét mindvégig hűen megőrizte és nyilvánosan, megalkuvás és félelem nélkül megvallotta. Olyan Európáról álmodott, mely alapjaiban a krisztusi értékrendre épül.