Ferenc pápa szerdai katekézise a Lélek szerinti kegyelmi életről: az isteni erények
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A sarkalatos erények egy nagyon ősi bölcsességhez tartoznak
Az elmúlt hetekben a bölcsesség, az igazságosság, az erősség és a mértékletesség sarkalatos erényeiről elmélkedtünk – kezdte beszédét a pápa. Ahogy azt ő már többször hangsúlyozta, ez a négy erény egy nagyon ősi bölcsességhez tartozik, amely még a kereszténységet is megelőzi. Már Krisztus előtt is polgári kötelességnek tartották a becsületességet, a bölcsességet pedig mint cselekvési szabályt, a bátorságot mint a jóra törekvő élet alapvető részét értelmezték, míg a mértékletességet olyan szükséges intézkedésnek tekintették, mellyel elkerülték a túlzásokat. Az emberiségnek ezt az ősi örökségét nem váltotta fel a kereszténység, hanem élesre állította, felértékelte, megtisztította és beépítette a hitbe.
A keresztény ember Jézus Lelkének különös segítséget élvezi
Minden ember szívében ott van a jó keresésének a képessége – folytatta a pápa. A Szentlelket azért kapja az ember, hogy az őt befogadók világosan meg tudják különböztetni a jót a rossztól, s legyen erejük a jóhoz ragaszkodni, miközben elkerülik a rosszat, és ezáltal teljes önmegvalósítást érjenek el. Ám azon az úton, amelyet mindannyian megtettünk az élet teljessége felé a keresztény ember Jézus Lelkének különös segítséget élvezi, ami három másik, tisztán keresztény erény ajándékával valósul meg, amelyeket gyakran együtt említenek az Újszövetség írásai, ezek pedig a hit, a remény és a szeretet.
Az isteni erények alapozzák meg, lelkesítik és határozzák meg a keresztény ember erkölcsi cselekvését
A keresztény írók „teológiai, isteni” erényeknek nevezték őket, mivel Istennel való kapcsolatukban fogadják be és élik meg őket, hogy így megkülönböztessék a másik négytől, amelyeket „sarkalatos” erényeknek neveztek. A kettő együtt egy hetes csoportot alkot, amelyet gyakran szembeállítanak a hét halálos bűn katalógusával. A Katolikus Egyház Katekizmusa így határozza meg a teológiai erények működését: „Az isteni erények alapozzák meg, lelkesítik és határozzák meg a keresztény ember erkölcsi cselekvését. Formát adnak az összes erkölcsi erénynek, és éltetik őket. Isten önti az isteni erényeket a hívők lelkébe, hogy gyermekeiként tudjanak cselekedni és kiérdemeljék az örök életet. A Szentlélek jelenlétének és működésének zálogai az emberi képességekben. Három isteni erény van: a hit, a remény és a szeretet” (1813).
A Szentlélek, mint belső Mester feléleszti bennünk a teológiai erényeket
Míg a sarkalatos erények mindig hősiesen jót cselekvő embereket igényeltek, amit egymástól elszigetelten külön gyakoroltak, addig a teológiai erények nagy ajándéka a Szentlélekben megélt élet. A keresztény ember ugyanis soha nincs egyedül. Nem a személyes elkötelezettség titáni erőfeszítésével teszi a jót, hanem mert a Mester, Jézus Krisztus alázatos tanítványa és mert mindig mögötte, a követésében jár. A keresztény ember számára a teológiai erények mintegy gyógyszerként segítenek az önelégültség és a gőg ellenében, ahogy Jézus tanít minket: „Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.” (Lk 17,10). Ehhez tehát ki kell vetkőznünk az én-központú gondolkodásból és ebben segítenek bennünket a teológiai erények – ajánlotta a Szentatya. Különösen az elbukás esetén szorulunk azokra, hiszen mindannyian elesünk az életben, mert mindannyian bűnösök vagyunk. De ha megnyitjuk szívünket a Szentlélek - a belső Mester - előtt, Ő feléleszti bennünk a teológiai erényeket, ha elvesztettük a bizalmat, Isten újra megnyit minket a hitnek a Lélek erejével, s ha elcsüggedünk, Isten felébreszti bennünk a reményt – zárta katekézisét Ferenc pápa.
