Négy évvel az ISIS inváziója után a keresztények fele visszatért

P. Vértesaljai László - Vatikán

Friss vakolattal és új falakkal győzzük le az ISIS-t

„Teljesen meg voltam döbbenve, amikor megláttam, mi maradt a házunkból és városunkból. Nagy munkába került, de végre most már készen van” – meséli könnyekkel a szemében Musza, a 60 éves karakoshi keresztény férfi a „Szükséget szenvedő egyház” segélyszervezet munkatársainak. Éppen négy éve, pontosan 2014. augusztus 6-a éjjelén kényszerítette az Isis arra, hogy családjával együtt elhagyja a lakhelyét. Musza egyike annak a 26.500 kereszténynek, akik visszatértek Ninivébe, ám a másik fele újabb honfoglalásra vár.

Azért fáradozunk, hogy a kereszténység megmaradhasson Irakban

Négy éve az ISIS nevő iszlám terrorszervezet a Ninivei-fennsíkról 125 ezer keresztényt kényszerített menekülésre. Az utóbbi közel egy évben a „Szükséget szenvedő egyház” katolikus segélyszervezet 8.815 keresztény családnak tette lehetővé, hogy hazatelepedve új életet kezdhessen. „Alig egy év telt el, mióta elkezdtük a nagyszabású Marshall-tervünket” – nyilatkozza Alessandro Monteduro, a segélyszervezet igazgatója. „A jótevők nagylelkűsége egészen rendkívüli és ennek erejében tudtunk 4.765 házat rendbe tenni a 13.555 lerombolt lakás közül. Ez a meglepő eredmény azonban még inkább arra ösztönöz, hogy tovább folytassuk az újjáépítést. Még sok iraki keresztény család szeretne visszatérni az otthonába és mi nagyon szeretnénk segíteni őket, hogy a kereszténység megmaradhasson Irakban”.

A segítség elnyeréséhez a lakosoknak is hozzá kell járulni

„Számos család vár még arra, hogy újból hazatérjen” – nyilatkozta Amjeed Tariq Hano, 28 éves fiatal, aki a 70 mérnökből álló team munkáját segíti. Íróasztalán halomban hevernek az újabb és újabb kérvények. A segítség elnyeréséhez azonban a tulajdonosoknak is hozzá kell járulni, mert csak így tudják jól elosztani a segélyeket és biztosítani a további építkezést. 2014 júniusa óta, a segélyszervezet 39,7 millió euróval, mintegy 13 milliárd forinttal járult hozzá az újjáépítéshez. „A helyzet nehéz, de egy cseppet sem gondolkodtunk azon, hogy visszatérjünk-e a hazánkba a kurdisztáni Erbilből, ahová elmenekültünk. Itt még ivás előtt fel kell forralni a klóros vizet, az áramellátás akadozik a generátorok miatt, az utak tele vannak még kátyúkkal, de otthon vagyunk, a saját hazánkban, ahol nagyon fontos a keresztények jelenléte”.