Diakónus szentelés a római Gesù templomban – ahogy P. Vértesaljai látta

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Mintegy kétszáz pap, főként jezsuita szerzetes, a tizenkét szentelendő szűkebb családi köre, a kollégium diákjai, barátok és ismerősök töltötték meg a Gesù-t, mely a tridenti reform utáni katolikus megújulás első barokk temploma. Az ugyancsak jezsuita szerzetes Cyril Vasil érseket, a Keleti Egyházak Kongregációjának titkárát kérték fel a diákok, hogy kézfeltételével közvetítse számukra a diakónusszentelés kegyelmét. A tizenkét diakónus összetétele valamiként keresztmetszetét adja a katolikus egyház mai „hivatás-helyzetének”: öten Indiából jöttek, míg Európát egy magyar fiatal, Hiba György és egy portugál jezsuita képviselte. Egy ukrán jezsuita fiatal, görög-katolikus rítus szolgálatában Kazahsztánt is megjelenítette, hiszen missziós küldetésben tanulmányai befejeztével akár oda is kerülhet szolgálni. Ázsia távoli részeit egy szingapúri és egy koreai fiatal képviselte, míg Afrikát a Dél-Szudánból érkezett skolasztikus.

A sok nyelv, az afrikai, a kolumbiai és a koreai színes népviselet egyszerre jelezte, hogy a katolikus hit mennyire egyetemes, a feltámadt Krisztus valóban egybefog minden népet és nemzetet. E sorok írója megrendülten és boldogan látta, hogy amikor a szentmise során elhangzott a „Köszöntsétek egymást a béke jelével” felhívás, az új diakónusok azonnal megkeresték családtagjaikat és főként a szülők, forró szeretettel átkarolták gyermekeiket, akiket éppen most engedtek el  hivatalosan is egy egyház szolgálatára. Előttem éppen az ukrán és koreai szülők álltak és az apák, igen az apák, férfias keménységgel, de szemükben büszke és féltő könnyekkel jelezték ugyanazt a szeretet, amit a templomban kicsit távolabb afrikai és dél-amerikai szülők hasonlóképpen kimutattak.  Valóban egy nagy család a kereszténység, összeköt a hit Jézusban és a mise végén énekelt Regina Coeli imádsággal a Száz Mária iránti közös nagy tiszteletünk és szeretetünk.