Isteni Irgalmasság vasárnapja: 20 éve alapította Szent II. János Pál pápa
Vertse Márta és Gedő Ágnes – Vatikán
Fausztina nővér látomása: a Feltámadt Jézus és két fénysugár
„...Azt kívánom, hogy az irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de főleg a szegény bűnösök részére" (Napló, 699) „Az emberiség mindaddig nem talál békét, míg nem fordul bizalommal irgalmamhoz.” (Szent Faustyna Kowalska: Napló, 300) – mondta Jézus Fausztina nővérnek, aki ezeket a szavakat Naplójában lerögzítette.
Jézusom, bízom benned
Az Isteni Irgalmasság terjesztésére Jézus egy képet bízott Fausztina nővérre az 1931. február 22-i látomásban, amelyről ezt olvashatjuk a Naplóban: „Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. ... Kis idő múlva azt mondta Jézus: ‘Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned.’ (Napló 47). ,,Azt kívánom, hogy a képet... Húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!” (Napló 49). A Krisztus átszúrt szívéből kiáradó két fénysugár, amely beragyogja a világot, a vért és a vizet képviseli – magyarázta el maga Jézus egy napon Szent Fausztina nővérnek. Abból a szívből az irgalmasság nagy forrása fakad, amely az emberiségre árad – mondta Szent II. János Pál 2000. április 30-án, a Húsvét utáni első vasárnapon, amikor a Megtestesülés Misztériumát (Incarnationis Mysterium) ünneplő jubileumi évben a szentek közé iktatta a lengyel nővért.
A vér és a víz jelképe
Homíliájában a lengyel pápa a vér és a víz jelképéről elmélkedve utalt János evangéliumára: a már halott Jézusnak egy „katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből nyomban vér és víz folyt ki” (vö. Jn 19,34). A vér a keresztáldozatot és az Eucharisztia ajándékát idézi fel, míg a víz nem csak a keresztségre emlékeztet János evangéliumában, hanem a Szentlélek ajándékára is (vö. Jn 3,5 „...aki nem születik vízből és (Szent)lélekből, nem mehet be Isten országába).
Imádkozzunk az Irgalmas Jézushoz az egyházért és az emberiségért
Ferenc pápa e szavakkal zárta a lengyel hívekhez intézett köszöntését: „Bizalommal imádkozzunk az Irgalmas Jézushoz az egyházért és az egész emberiségért, különösen azokért, akik ebben a nehéz időszakban szenvednek. A Feltámadt Krisztus újítsa meg mindannyiunkban a reményt és a hit lelkületét.”
Két pápa, akiket egyesít az Isteni Irgalmasság
Az Isteni Irgalmasság minden bizonnyal az egyik fontos kapocs, amely II. János Pál és Ferenc pápát összeköti. Ferenc pápa rendszeresen idéz a Dives in Misericordia – kezdetű enciklikából, melyet 1980. november 30-án, pápasága kezdetén tett közzé Wojtyła pápa. Ezt példázza az irgalmasság rendkívüli szentéve, amelyet Ferenc pápa 2015. december 8-án nyitott meg, és ami 2016. november 20-ig tartott. Mindkét pápa társadalmi viharoktól és történelmi nehézségektől sújtott környezetből érkezett. Emberi érzékenységük, történelmi érzékük és odafigyelésük az emberi méltóság és a szegények iránt arra indította őket, hogy felmutassák az egyháznak és a világnak az Isteni Irgalmasság erejét.
Szent II. János Pál 1980-ban tette közzé az Isteni Irgalmasságról szóló, Dives in Misericordia k. enciklikáját
Ebben megállapítja, hogy az irgalmasság nem számolja fel az igazságosságot, hanem felülmúlja azt. Enciklikájában rámutat az irgalom és az igazságosság mély összefüggésére, hangsúlyozva, hogy az igazi irgalom az igazságosság legmélyebb forrása. Az Isten nélküli emberi igazságosság az ember tagadásához, rabszolgarendszerhez, a személy méltóságának tagadásához vezet. Az egyház arra kapott meghívást, hogy az irgalmasságot a szeretetben megvalósuló igazságosság legmagasabb rendű formájaként hirdesse.
2000. április 30. Faustyna Kowalska nővér szentté avatása
Húsz évvel a Dives in Misericordia - k. enciklika közzététele után, a 2000-es Nagy Jubileumi év közepén, Karol Wojtyła szentté avatta Maria Faustyna Kowalska nővért, aki fiatalon, 33 éves korában hunyt el 1938. október 5-én. Szent II. János Pál a 118. zsoltár szavaival kezdte a szertartáson mondott homíliáját, amelyet Húsvét nyolcadában énekelünk: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart” (Zsolt 118,1).
Jézus átszúrt szíve minden irgalom forrása
Olyan, mintha a zsoltáros szavait a feltámadt Krisztus ajkáról gyűjtöttük volna egybe, aki a Cenákulumba elhozza az Isteni Irgalmasság nagy hírét és az apostolokra bízza a küldetést: „Békesség nektek!” [...] Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”. E szavak után rájuk lehelt és folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,21-23) – idézte János evangéliumának szavait Szent II. János Pál, majd emlékeztetett rá: mielőtt kiejtené ezeket a szavakat, Jézus megmutatja az apostoloknak kínszenvedése sebeit, különösen szíve sebét, amely az emberiséget elárasztó nagy irgalmasság forrása. A keresztre feszített Krisztus szíve által az Isteni Irgalmasság eljut az emberekhez: „Lányom, mondd el, hogy én magam vagyok a Szeretet és az Irgalom” – kéri Jézus Fausztinát (Napló, 374). Krisztus ezt az irgalmasságot a Szentlélek elküldésével árasztja ki az emberiségre, aki a Szentháromságban a Szeretet személye, hangsúlyozta a lengyel pápa.
Milyen lesz az emberiség jövője?
„Az emberiség mindaddig nem talál békét, míg nem fordul bizalommal irgalmamhoz” – mondta Jézus Fausztinának. A lengyel szerzetesnő révén ez az üzenet örökre kapcsolódik a XX. századhoz, amely híd a harmadik évezred felé. Mit hoznak majd az előttünk álló évek? Milyen lesz az ember jövője a földön? - tette fel homíliájában a kérdést Karol Wojtyła pápa, prófétai szavakkal válaszolva, amelyek üzenete a jelenlegi világjárvány idején különösen időszerű: „Mi ezt nem tudhatjuk. Azonban az bizonyos, hogy a fejlődés, a haladás mellett sajnos nem fognak hiányozni a fájdalmas tapasztalatok sem. Azonban az Isteni Irgalmasság fénye, amelyet az Úr ismét a világnak kívánt adni Fausztina nővér karizmája által, megvilágítja majd a harmadik évezred embereinek útját. Mint egykor az apostolok, ma is szükség van rá, hogy az emberiség befogadja a történelem Cenákulumába a feltámadt Krisztust, aki megmutatja keresztre feszítése sebeit és ezt ismétli: „Békesség nektek!”. Szükség van rá, hogy az emberiség hagyja, hogy áthassa a Lélek, amelyet a feltámadt Krisztus adományoz neki. A Lélek az, aki begyógyítja a szív sebeit, ledönti a falakat, amelyek elválasztanak bennünket Istentől”.
Az Isteni Irgalmasság és Krisztus Feltámadása
Nem gondolhatunk az Isteni Irgalmasságra Urunk Feltámadása nélkül, mert a Feltámadás az Isteni Irgalmasság kinyilatkoztatásának a csúcsa, nyitás az örök életre, a legnagyobb ajándék, amelyet Isten Krisztusban az embernek felkínál. Jézus éppen azért jött el a világba, hogy kinyilatkoztassa Isten irgalmas arcát – fejtette ki homíliájában Szent II. János Pál. Irgalmasságának üzenete továbbra is eljut hozzánk a szenvedő ember felé kinyújtott kezének gesztusával. Így látta Őt és így hirdette Őt minden földrész embereinek Fausztina nővér, aki Krakkó Łagiewniki kolostorába visszavonulva életét az irgalmasság énekévé tette: Misericordias Domini in aeternum cantabo.
Ferenc pápa: az irgalmasság Isten legerőteljesebb üzenete
Mintegy 13 évvel később, 2013. március 17-én az alig négy napja megválasztott Ferenc pápa a Szent Anna vatikáni plébánián mutatta be első nyilvános szentmiséjét a híveknek – miután a bíborosoknak misézett a Sixtus-kápolnában.
János evangéliumában olvassuk a házasságtörő asszony történetét, aki Jézus megment a halálra ítéléstől. Az argentin pápa így fogalmazott: „Számomra, mondom én alázattal, ez az Úr legerősebb üzenete: az irgalmasság. Ő maga mondta: Nem az igazakért jöttem, mert ők maguktól megigazulnak. Én a bűnösökért jöttem – utalt Márk evangéliumára. Nem könnyű ráhagyatkozni Isten irgalmára, mert egy felfoghatatlan szakadék, mégis meg kell tennünk! – biztatott, hozzátéve: Az Úr soha nem fárad bele, hogy megbocsásson, soha! Mi vagyunk azok, akik belefáradunk abba, hogy bocsánatát kérjük”.
Az első Úrangyala: Isten nem fárad bele, hogy megbocsásson nekünk
Pápasága első Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa aláhúzta: „Isten arca az irgalmas atyáé, aki mindig türelmes. Gondoltatok Isten türelmére, arra a türelemre, amivel mindannyiunk iránt viseltetik? Az az ő irgalmassága. Mindig türelmes, mindig van hozzánk türelme, megért minket, vár ránk, soha nem fárad bele, hogy megbocsásson nekünk, ha bűnbánó szívvel meg tudunk térni hozzá. Nagy az Úr irgalma – mondja a zsoltár.” Ferenc pápa ekkor elmesélte, hogy éppen akkor olvasta el Kasper bíboros könyvét az irgalmasságról. „Kasper bíboros azt mondta, hogy irgalmat érezni, ez a szó mindent megváltoztat. Ez a legjobb dolog, amit érezhetünk: megváltoztatja a világot. Egy kis irgalom kevésbé hideggé és igazságosabbá teszi a világot. Szükségünk van rá, hogy jól megértsük Isten irgalmasságát, ennek az irgalmas atyának az irgalmasságát, aki olyan türelmes.”
Az Irgalmasság jubileuma: Isten kitárja szíve ajtaját
„Ő a szerető atya, aki mindig megbocsát, akinek a szíve irgalmas mindannyiunk iránt. És mi is megtanuljuk, hogy irgalmasak legyünk mindenkivel. Fohászkodjunk a Szűzanya közbenjárásáért, aki két karjában tartotta az emberré lett isteni irgalmat.” Ebben áll Ferenc pápa tanítása az irgalomról. A jubileumi évet meghirdető, Misericordiae vultus - kezdetű bullájában arra szólít, hogy „hagyjuk magunkat meglepni Isten által, aki sosem fárad bele, hogy kitárja szíve ajtaját, hogy elismételje: szeret minket és meg akarja osztani velünk életét.”
Pénteki látogatások és misszionáriusok az irgalmasság nevében
Azért hirdette meg a rendkívüli szentévet, hogy újra fölfedezzük és termékennyé tegyük Isten irgalmasságát, amellyel vigaszt adhatunk korunk embereinek. Ferenc pápa így magyarázta 2015. március 13-án, megválasztása második évfordulóján a jubileum célját egy bűnbánati szertartáson. A szentév során a pápa nemcsak beszélt az irgalmasságról, hanem gyakorolta is azt: számos gesztust tett a legutolsók felé. Bevezette az úgynevezett „irgalmasság péntek”-gyakorlatát, amikor is magánlátogatásokkal örvendeztetett meg közösségeket, a szenvedőket segítő, befogadó intézményeket. Ezerszámra küldte a világba az irgalmasság misszionáriusait, hogy elvigyék Isten megbocsátását a kiengesztelődés szentségén keresztül.
A szegények világnapja, a jubileum ajándéka
A szentév végén Ferenc pápa kiadta Misericordia et misera – kezdetű apostoli levelét, amellyel megalapította a szegények világnapját. Az évközi 33. vasárnapot jelölte ki a világnap dátumául, illetve elrendelte, hogy minden pap feloldozhat az abortusz bűne alól. A „misericordia et misera” Szent Ágoston szavai, melyeket Jézus és a házasságtörő asszony találkozásával kapcsolatban használ (Jn 8,1–11).
Ágoston nem találhatott volna szebb és jobban összetartozó kifejezéseket, hogy megértesse Isten szeretete titkát, mely a bűnös elé megy: „Csak ketten maradtak: a nyomorúságos és az irgalom.” – magyarázza apostoli levelében Ferenc pápa.
Mi vagyunk Isten irgalmának első tárgyai
Néhány hónappal ezelőtt, tavaly december 13-án, az isteni irgalmasságnak szentelt francia társulatok, kongregációk és egyházi mozgalmak tagjaival találkozott a pápa. Arra emlékeztetett, hogy csak akkor lehetünk az irgalmasság valódi apostolai, ha tudatosul bennünk, hogy mi magunk voltunk és vagyunk továbbra is az Úr irgalmának tárgya. Végül pedig idézett Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia – kezdetű enciklikájából.
Karol: a valódi irgalmasság kölcsönös cselekedet
Fontos, hogy teljes egészében befogadjuk Isten Szavának üzenetét Húsvét második vasárnapján, amely mostantól kezdve az Isteni Irgalmasság Vasárnapja nevet viseli – mondta Fausztina nővér szentté avatási miséjén Szent II. János Pál pápa. Krisztus megtanította nekünk, hogy „az ember nem csak megkapja és megtapasztalja Isten irgalmasságát, hanem arra is meghívást kapott, hogy legyen irgalmas mások irányában. „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek” (Mt 5,7) – olvassuk Máté evangéliumában (Dives in misericordia, 82). Jézus megjelölte számunkra az irgalmasság számtalan útját, amely nem csak a bűnöket bocsátja meg, Jézus lehajolt minden emberi nyomorúságra, anyagi és spirituális nyomorúságra egyaránt.
Szent II. János Pál, homíliájában Fausztina nővér szentté avatását sajátosan ékesszóló eseménynek nevezte, amellyel húsz évvel ezelőtt az új évezred minden embere számára át akarta adni az Isteni Irgalmasság üzenetét, hogy egyre jobban ismerjék meg Isten és a felebarátok valódi arcát. Az Isten és a testvérek iránti szeretet ugyanis egymástól elválaszthatatlanok. A hiteles szeretetet csak Isten iskolájában tanulhatjuk meg. Szüntelenül meg kell tisztítanunk minden cselekedetünket és minden szándékunkat, amelyekben az irgalmasságot egyoldalúan értelmezzük és gyakoroljuk, mintha jót tennénk másokkal. Az irgalmasság csak akkor válik valóban az irgalmas szeretet tettévé, ha gyakorlati megvalósításakor mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy egyidejűleg mi is irgalmasságot kapunk azok részéről, akik felé az irgalmasságot gyakoroljuk. Ha hiányzik ez a kölcsönösség, akkor cselekedeteink még nem a valódi irgalmasság tettei, még nem merítettünk abból a forrásból, amelyet Krisztus nyitott meg a számunkra.
A szentté avatási szentmisén mondott homíliáját a következő szavakkal zárta Szent II. János Pál, aki tizenöt évvel ezelőtt, 2005. április 2-án, szombaton, az Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliáján tért vissza az Atyai Házba:
„És te, Fausztina, Isten ajándéka korunknak, Lengyelország földjének ajándéka az egész egyház számára, eszközöld ki számunkra, hogy érzékeljük az Isteni Irgalmasság mélységét, segíts, hogy az élő tapasztalattá váljon számunkra és tanúságot tegyünk róla testvéreinknek. A világosságról és reményről szóló üzeneted terjedjen el az egész világon, késztesse megtérésre a bűnösöket, számolja fel a rivalizálást és a gyűlöletet, nyissa meg az embereket és a nemzeteket a testvériség gyakorlásának. Ma, tekintetünket veled együtt a feltámadt Krisztus arcára szegezve, magunkévá tesszük imádat és bizalommal telve, Istenre hagyatkozva, szilárd reménységgel mondjuk: Jézusom, bízom Benned!”
