Urunk Színeváltozásának szentmiséje a Tábor hegyi kegyhelyen: Nézzünk fel Jézusra!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Mint minden évben, a Szentföldi Kusztódia portálja idén is beszámolt arról, hogy az ünnepnapon ferences szerzetesek gyülekeztek össze azon a helyen, ahol az evangéliumok tanúsága szerint Jézus egykor megmutatta isteni dicsőségét Péternek, Jakabnak és Jánosnak és ahol ma a kegyhely áll. A názáreti plébános homíliájában a tanítványok félelmére utalt, akik földre borultak a mennyei dicsőségében megjelenő Jézus láttán. Marwan atya arra buzdított a híveket, hogy „ők is apostolok tekintetével nézzenek fel az Úrra, hagyják el bűneiket, keressék Isten tervét, és soha ne féljenek tőle, hanem szeressék őt minden erejükből”.
A Tábor-hegyi kegyhely történetéről
A Tábor-hegyi kegyhelyről kevés történelmi forrás tudósít. Egy piacenzai névtelen zarándok 570-ben kelt útinaplója megemlíti, hogy a hegyen egy bazilika áll, annak a három sátornak az emlékére, amiről Péter apostol tesz említést: „Egyszerre megjelent nekik Illés meg Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter így szólt Jézushoz: „Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve” (Mk 9,4-5). A későbbi korok már négy templomról beszélnek a Tábor hegyén és kolostorokról, melyekben szerzetesek élik a hely különleges szellemét, hiszen az Írás tanúsága szerint itt hangzott el az Atyának a szava: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Mk 9,8). A keresztes hadjáratok idején a templomokat gazdagon díszítették és 1101-ben bencés szerzetesekre bízták. Később azonban 1200 tájt a muzulmánok elpusztították és csak 1631-ben tudta visszaszerezni a Szentföldi Kusztódia. Az eredeti bazilikából csak az úgynevezett Szél-kapu maradt meg, a több részt újjáépítették a Tábor hegy csúcsán, 588 méter magasságban emelkedő magaslaton.