Ünnepi szentmise Rómában Mindszenty bíboros halálának 47. évfordulóján
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Eredetileg Konrad Krajewsky bíboros kapta a felkérést a szentmise bemutatására, ám újabb ukrajnai pápai megbízatása ezt nem tette lehetővé. A szentmisén a római magyar közösség egyházi és közjogi képviselői és a magyar zarándokok népesítették be a hatalmas körtemplomot. Jelen volt többek között Soltész Miklós egyházi ügyekért felelős államtitkár. A szentmisén a szombathelyi VOX Savariae Ökumenikus Vegyeskar énekelt, szárnyaló énekük betöltötte a templomot.
Veres András püspök ünnepi homíliáját a megjelent helyi vendégek miatt olasz nyelven mondta el, melyben tisztelgett a nagy példakép máig hiteles alakja előtt:
Ünnepre jöttünk ma össze a római Santo Stefano Rotondo templomban, hiszen az Úrban elhunytak halálára való emlékezés nem kesergés, hanem az Istenben való megdicsőülésük miatti örvendezés. Ez igaz Mindszenty bíboros úr esetében is. Tudjuk, hogy e földi életből való távozása alkalmával az egész katolikus világ megemlékezett róla, hiszen már életében bátor hitvallóként vált világszerte ismertté.
Már 1949. január 2-án XII. Piusz pápa így írt a magyar püspököknek Mindszenty bíboros úr letartóztatását követően: „Mi ismerjük ennek a kiváló pásztornak az érdemeit. Ismerjük hite szilárdságát és rendíthetetlenségét, ismerjük apostoli erejét, amellyel védelmezi a keresztény tanítás integritását és követeli a vallás szent jogait. Rendíthetetlen szívvel és erőteljesen kötelességének érezte, hogy szembe szegüljön, amikor látta, hogy az Egyház szabadságát egyre inkább korlátozzák.”
1975. május 7-én, bíboros úr halálának másnapján, az általános pápai kihallgatáson a világ minden részéről összegyűlt hívők előtt VI. Pál pápa pedig ezt mondta róla: „Gyászolunk, mert a halál kioltott a földön egy fáklyát, amely az utóbbi évtizedekben fényével világított az Egyházban.”
Franz König egykori bécsi bíboros Mindszenty bíboros úr halálával kapcsolatban a Zsidókhoz írt levél szavait idézte: „Hite által még holtában is beszél” (Zsid 11,4).
Ezen megnyilatkozások és méltatások fényében sokan sürgetően kérdezik újra és újra: Mikor fogják végre boldoggá avatni Mindszenty bíboros urat? Jogos a sürgető kérdés, hiszen kultusza élő, ennek ékes bizonyítéka ez a mai nap is, és azoknak a sokasága, akik világszerte mély tisztelettel, elismeréssel és hálával emlékeznek bíboros úr életpéldájára és áldozatára.
Kedves ünneplő Testvéreim! Mindszenty bíboros úr életszentségéhez, prófétai előrelátásához és Isten ügye melletti bátor kiállásához nem fér kétség. A szovjet birodalom három évtizedes rémtettei joggal töltötték el félelemmel Közép-Európa egyházait és népeit, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ezek az országok a szovjet érdekszféra foglyai maradnak. Bíboros úr a kommunizmustól és az állami ateizmustól féltette magyar népét. Attól tartott, hogy Magyarországon is be fognak következni azok a tragikus események, amelyek a Szovjetunióban püspökök, papok és sok ezer szerzetes bebörtönözéséhez, ill. kivégzéséhez, továbbá templomok, kolostorok és iskolák bezárásához vezettek. Még Mindszenty bíboros úr letartóztatása előtt, 1948. november elején mondta Rákosi Mátyás kommunista pártvezér: „A demokrácia eddig defenzív álláspontból a legteljesebb offenzívába megy át a Katolikus Egyház ellen.” Erre nem is kellett sokáig várni.
Mindszenty bíboros úr szilárdan meg volt győződve arról, hogy a kommunista hatalommal lehetetlen bármiféle kiegyezés, hiszen szándékuk világos: a hit, a vallásos élet és az Egyház totális megsemmisítése. Mindszenty bíboros úr nyíltan és bátran szembeszállt a Szovjetunió fegyveres erejével támogatott kommunista diktatúrával. Amikor pedig a vallási egyesületek betiltására, majd pedig az egyházi iskolák államosítására is sor került, nem tétovázott a vallásszabadság érdekében nyíltan szót emelni. Egyetlen cél vezette: Állni Istenért, Egyházért, hazáért.
Mindszenty bíboros úr rendíthetetlennek bizonyult minden fenyegetés és támadás ellenére. Honnan vette ehhez a testi-lelki erőt, a bátorságot és az elszántságot? A természetfeletti kegyelem az ő esetében is jól építhetett a természetes készségekre, (gratia supponit naturam). Földművelő családjában olyan élményeket és nevelést kapott, amelyek személyiségét erkölcsileg megingathatatlanná, határozottá, szívóssá és hűségessé tették. Meghatóan írja az Emlékirataim című könyvében: „Meleg otthon volt az én szülői házam, az imának és az erényes életnek melegágya. És ennek a csendes falusi otthonnak tiszta lelkét és fényét édesanyánk sugározta ránk páratlan anyai szeretetével.” Ebben az erkölcseiben tiszta és hitében erős családi környezetben a Gondviselés már készítgette őt a felnőttkori megpróbáltatásokra. A kinyilatkoztatás bölcsessége beleivódott gyermeki lelkébe: „Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra. Mindent, ami rád szakad, tűrj el békességgel, maradj hűséges a megaláztatásban. Mert az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat a balsors kohójában” (Sir 2,1; 4-5). Bőven kijutott neki e megpróbáltatásokból és a balsorsból. Bebörtönözései hitelesen mutatják, hogy evangéliumi rendíthetetlensége miatt a vallás és egyházellenes diktatórikus hatalmaknak mindig útjában állt.
Kedves Testvérek! Nekünk, ma élő keresztényeknek is szükségünk van olyan egyházi és közéleti vezetőkre, püspökökre és politikusokra egyaránt, akik Mindszenty bíboros úr ars poétikájának jegyében élnek, vagyis: Állnak Istenért, Egyházért, hazáért! Viszont nem elég passzívan várnunk egyházi és társadalmi helyzetünk jobbra fordulását, hanem mindenkinek részt kell vállalnia a változtatásban. Mindenki az Istentől kapott talentumai és lehetőségei szerint. Ma is aktuális Mindszenty bíboros úr 1956. november 3-án este a rádióban elmondott beszédének egy fontos gondolata: „Én pártokon kívül és – állásom szerint – felül vagyok és maradok. Ebből a tisztemből figyelmeztetek minden magyart, hogy a gyönyörűséges egység októberi napjai után ne adjanak helyt pártviszályoknak és széthúzásoknak. Mert az országnak sok mindenre van most szüksége, de minél kevesebb pártra és pártvezérre. Maga a politizálás ma másodrendű ügy: a nemzet léte és a mindennapi kenyér a mi gondunk.”
Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az anyagi helyzet javulását ugyan el lehet érni egy újfajta gazdaságpolitikával, ez azonban nem elég, ennél sokkal többre van szükségünk a jelenlegi társadalmi helyzet megváltoztatásához. Erkölcseiben kell megújulnia az egész magyar társadalomnak, sőt egész Európának! Fel kell ráznunk embertársainkat, s magunkat is, talán még nem késő. Halljuk meg a költő szavait: Emberek!Életünkből az Isten elveszett; találjon rá megtisztult szívetek! (Toronyi István: Valami elveszett.)
Patrona Europae segíts minket, gyermekeidet, hogy Isten akaratát keresve építsünk jelent és jövőt, Egyházat és Európát egyaránt! Ámen!
