Zarándoklat Bakonybélből Velencébe Szent Gellért remeteségbe vonulása milleniumán
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Baán Izsák bakonybéli perjel tudósítása
Az évkönyvek tanúsága szerint Gellért remeteségbe vonulására éppen ezer esztendővel ezelőtt, 1023-ban került sor. Az idén újraalapításának 25. évfordulóját ünneplő bakonybéli bencés közösség ennek a két, kerek évfordulónak örömében hirdetett zarándoklatot Bakonybélből Velencébe, melyhez csatlakozott az olaszországi magyar lelkészség is, Németh Norbert atya, olaszországi magyar főlelkész személyében. A bencés szerzetesközösség hét tagját elkísérte a bakonybéli egyházközség híveiből álló Szent Mauríciusz Kórus, valamint a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa 2023 program zenei vezetője is.
A zarándoklat egyik ünnepi pillanata volt a Fehérvasárnap a Velence melletti Muránó szigetén bemutatott szentmise. Szent Gellért sírjánál, a Santi Maria e Donato, Szűz Mária és Szent Donát bazilikában számos magyar és olasz „gellért-tisztelő” részvételével dr. Baán Izsák bakonybéli perjel celebrált ünnepi liturgiát.
Beszédében a feltámadt Krisztus életet és békét sugárzó sebeiről beszélt, melyek az irgalom és az üdvösség forrásai a benne hívők számára. Életünk sebei, traumái akkor válhatnak a megváltás eszközévé, ha Jézusra figyelve, hozzá kapcsolódva fogadjuk el és hordozzuk azokat. Akárcsak Gellért, akinek velencei gyermekkorát meghatározta édesapja elvesztése és egy súlyos betegség, de éppen ezek a veszteségek sarkallták előbb a szerzetesi buzgóságra, majd a zarándoklatra, melynek révén a magyarok apostola és első vértanúja lett.
A szentmisén részt vettek a velencei tiszteletbeli konzulátus munkatársai, a Trivenetói Olasz Magyar Kulturális Társaság tagjai, Németh Norbert atya, a PMI rektora és a Pannonhalmi Főapátság néhány szerzetese. A szentmisén a bakonybéli Szent Mauríciusz Kórus szolgált.
A zarándoklat másik kiemelt programja a Szent György szigeten álló San Giorgio Maggiore bencés apátság és bazilika meglátogatása valamint a monostor zenei együttesei részvételével rendezett egyházzenei áhítat volt április 17-én hétfőn. P. Norberto Villa nyugalmazott pragliai apát a velencei kolostor jelenlegi elöljárója fogadta a zarándokokat. A 17.30-kor kezdődő koncerten a Szent Mauríciusz Kórus és az Ausculta Énekegyüttes énekelt. Műsorukban középkori kanciók, reneszánsz és kortárs magyar zeneszerzők művei csendülnek fel. A koncert utolsó része a hallgatóság - Gellértnek a Napba öltözött Asszonyról szóló beszéde nyomán - Mária életének misztériumain való elmélkedésre kap meghívást kórusművek segítségével.
A zarándoklat főszervezője, a monostor perjele, Baán Izsák így vélekedik a mostani zarándoklat szellemiségéről: „A földbe hulló búzaszem nem marad egyedül, hanem sok termést hoz – mondja Jézus az evangéliumban. A valódi szentek, az Istennek odaadott életek jellemzője tehát, hogy közösségeknek adnak életet, összekötnek embereket, helyeket, kultúrákat. Zarándoklatunk legfőbb célja a hála kifejezése a közösségért, azért, hogy Gellért ezer évvel ezelőtti bakonybéli megtelepedésének szellemi örököseiként újra testvéri közösségben élhetünk Bakonybélben, s környezetünkben, egyházközségünkben közösségek születésének és kegyelembeli, létszámbeli gyarapodásának lehetünk tanúi. De azért is hálát adunk, hogy Gellért alakja összeköt bennünket Itáliával, az olasz néppel és kultúrával is. Talán nem véletlen, hogy a bakonybéli közösségben öt éve él egy olasz fiatalember, aki Gellért nyomdokain magyar földön találta meg hivatását.”
