Buonvisi bécsi nuncius és Magyarország a török hódoltság végén – Interjú Tusor Péterrel
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Fraknói Kutatócsoport korlátozott lehetőségei dacára aktívan részt vesz a római tudományos életben. Aktív és kreatív kapcsolatai a vatikáni levéltár mellett több külföldi intézetre, római egyetemre kiterjednek. E közel két évtizedes kooperáció eredménye Giulio Merlani 2023 tavaszán megjelent olasz nyelvű monográfiája. A Fraknói Kutatócsoport és a Moravcsik Gyula Intézet által közösen kiadott Collectanea Vaticana Hungariae I/22. kötetének címe: „Papato e politica internazionale nel Seicento. Il nunzio Francesco Buonvisi alla corte di Leopoldo I d’Asburgo imperatore e re d’Ungheria” (Budapest–Roma 2023). Magyarul: „Pápaság és nemzetközi politika a 17. században. Francesco Buonvisi nuncius I. Lipót császár és magyar király udvarában”. A friss szemléletű, kiváló módszertant követő monográfia alapjául szolgáló doktori disszertációt szerzője, Giulio Merlani 2020. februárban védte meg a Sapienza Università di Roma professzorai előtt.
A kutatás római egyetemi eredete magyarázza, hogy miért a Sapienzán mutatták be a kötetet 2023. október 17-én délelőtt. A Sapienza tanárai, doktoranduszai és diákjai által szép számban látogatott esemény szervezője az egyetem részéről Michaela Valente moderátor és Elena Valeri professzornők voltak. A Palazzo di Lettere II. aulájában több mint másfél órán át tartó eseményt a történész doktori képzés vezetője, Alessandro Saggioro professzor nyitotta meg. A bemutató főrelátoraként Gaetano Platania, az Istituto Nazionale di Studi Romani elnöke ismertette a kötet fontosabb eredményeit. Elöljáróban aláhúzta, hogy a luccai származású pápai diplomata, Francesco Buonvisi 1678-ig végzett külpolitikai tevékenységére összpontosít, különös tekintettel a császári és királyi udvarban töltött első éveire. A nunciatúrák prizmáján keresztül, az államtitkársági iránymutatások s a kuriális működési módszerek bemutatása révén leírást nyújt a pápaság újradefiniálása és újjászületése összetett folyamatának céljairól s hatásairól a 17. század második felében. Mindazon római törekvésekről, melyek az 1680–1690-es években Magyarország szinte teljes területének felszabadításához vezettek a másfél évszázados oszmán uralom alól. Platania professzor számos egyéb érdekes szemponttal és részlettel gazdagított előadásához, és a szerző, Giulio Merlani felszólalásához az esemény végén élénk diszkusszió kapcsolódott a hallgatóság bevonásával.
A bemutatón felszólalt az ünnepelt kötetet sorozatszerkesztőként gondozó Tusor Péter is, akinek beszéde a Fraknói Intézet honlapján olvasható:
(http://institutumfraknoi.hu/sites/default/files/Sapienza-besz%C3%A9d_2023-okt-17.pdf)
Hölgyeim és Uraim, Kedves Diákok,
kérem engedjék meg, hogy itt a nagymúltú és patinás Sapienza-egyetem falai között személyes visszaemlékezéssel kezdjem rövid felszólalásomat. Az 1980-as években a magyar Nagyalföld szívében, Kecskeméten a római alapítású és központú rend, a piaristák gimnáziumába jártam. Kecskemét a Duna vonala mellett helyezkedik el. A környező városokkal együtt akkoriban telis-tele volt a II. világháború óta megszálló, akkoriban szovjetnek mondott orosz csapatokkal. Ma már szinte számomra is felidézhetetlen az az érzés, hogy mit is jelentett akkoriban számomra Itália, kiváltképpen pedig Róma, az Örök Városban. Hovatovább a földi mennyországot, azt hiszem. Rendkívül ellentmondásos, mondhatni visszás helyzetbe kerültem a középiskola elvégzése után. Teológus hallgatóként kellett bevonulnom kötelező katonai szolgálatra a hadseregbe. Rendre egy Itália ellen, Trieszt irányába az oroszok elővédjeként indítandó támadás tervét gyakoroltatták velünk 1987–1988-ban. Amikor már pályakezdő történészként megérkeztem Rómába, illetve átléphettem a vatikáni levéltár kapuját 1996-ban, pár évvel korábban még elérhetetlen álom vált valóra. Bevallom, valami hasonlót érzek most, amikor ezen a különleges alkalmon vehetek részt Róma első és legrégibb egyetemének, a Sapienzának a falai között.
A vatikáni levéltár, az egyetemes történettudomány különleges forrásőrző helye már a XIII. Leó-féle nyitástól, 1881-től kezdve felkeltette a magyar történészek figyelmét. Fraknói Vilmos apát-kanonok, a Magyar Tudományos Akadémia Főtitkára vezetésével. Az általa alapított Monumenta Vaticana Hungariae 1884–1891 között 8 vaskos kötetben publikálta a magyar történelem egybefüggő vatikáni forráscsoportjait. Kezdve a pápai tizedszedők 13–14. századi jegyzékeitől egészen jelen alakalom főszereplője, Francesco Buonvisi nunicus 1686. évi, Buda török alól felszabadításáról írott jelentéseinek publikálásáig. Éppen errefelé, a Porta Pia közelében Fraknói Vilmos magánvagyonából villát építtetett Rómában. A benne létrehívott Római Magyar Történeti Intézet fő vállalkozása a 4 óriási kötetben publikált 1896–1907 között a Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis volt. A vállalkozás gyakorlatilag az észak- és délnyugati részek kivételével az egykori Pannonia provincia területének összes középkori forrását: szupplikációkat, brévéket, bullákat, Cameralia-bejegyzéseket stb. publikálta a szentszéki gyűjteményekből. További egyházmegyék anyagának hasonló kiadására nem került sor. Egy hattyúdal kötettel, mely az Erdélybe küldött pápai nunciusok jelentéseit tartalmazta a 6. század végéről, 1909-ben a Monumenta Vaticana Hungariae is befejezte működését. Fraknói magánkezdeményezése, illetve egyes főpapok, mint Hornig Károly bíboros, veszprémi püspök mecenatúrája kevésnek bizonyult a szisztematikus és intézményes római magyar történetkutatások finanszírozására, miközben például francia, német és osztrák viszonylatban már állami fenntartású történeti intézetek működtek és működnek ma is Rómában. Fraknói törekvése egy állami alapítású Római Magyar Történeti Intézet létrehozására rövid távon részleges, évszázados távaltból pedig teljes kudarcnak tekinthető. Ha születtek is jelentős eredmények, azok olyan történészek, mint Galla Ferenc, Vanyó Tihamér vagy Tóth István György és mások egyéni projektjeinek köszönhető. Jóllehet Fraknói a ma a Piazza Girolamo Fabrizio 2. sz. alatt található villáját 1913-ban azzal a feltétellel ajándékozta a magyar államnak, hogy az egy magyar történeti intézetet működtessen Rómában, az épületben ma diplomaták laknak, a szentszéki magyar követség székhelye. De nem találunk, tulajdonképpen már papíron sem magyar történeti intézetet a Via Giulián, a Palazzo Falconieriben sem. 2016-tól a Római Magyar Akadémia úgy tűnik, hogy végleg és kizárólagosan a diplomáciai és kulturális reprezentáció színterévé vált.
Fraknói Vilmos, a „magyar Ranke” primér tudományos öröksége azonban mégsem gazdátlan Rómában. 2004-től modernizált formában Collectanea Vaticana Hungariae néven újra él a vatikáni magyar–történeti könyvsorozat. Pozitivizmus-kori nagynevű elődjével, a Fraknói-féle Monumentával ellentétben nemcsak forráskiadásoknak, hanem tanulmányköteteknek, monográfiáknak is helyet ad. Az összes kötet Open Access hozzáférhető világhálón. A nemzetközi tudományosság számára relevánsabb kötetekbe, melyeket jelen alkalomból a Sapienza-egyetem könyvtárának ajándékba hoztunk, bele is lehet tekinteni. Szépen illusztrálják azt a könyvészeti és tudományos környezetet, ahová legfrissebb kötetként ebben az évben Giulio Merlani most ünnepelt Buonvisi-kötete megérkezett. A kutatásokat 2012-től a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatásával alakult kutatóintézet, a Fraknói Vilmos nevét viselő Kutatócsoport szervezi. Metódusunk a következő. A kutatás színhelye Itália.
Meghatározóan Róma, és azon belül is a vatikáni gyűjtemények. De természetesen tisztában vagyunk a római állami levéltár, a Vallicelliana, Corsinina, Angelica stb. történeti kincseinek értékével, továbbá a nem római állami és magánarchívumok fontosságával a magyar történelem számára, legyenek azok Velencében, Biellában, Milánóban, Massa Carrarában, Parmában, Firenzében (stb.) vagy éppen a közeli Frascatiban. Az eredmények elhúzódó feldolgozása, a Collectanea-kötetek publikálása Budapesten, egyetemi környezetben történik. A források értelmezéséhez szükséges régebbi-újabb magyar szakirodalom Magyarországon áll rendelkezésre, a nemzetközi könyvészethez való hozzáférés pedig szerencsére mind kevesebb nehézségbe ütközik. Az egyetemi környezet, oktatás és kutatás szerves szinbiózisának köszönhetően biztosítva van a szakmai utánpótlás is: a Fraknói Kutatócsoport rendszeresen Rómába érkező tagjainak kétharmada immár korábbi egyetemi hallgatóim közül kerül ki. A fontosabb eredmények prezentálásának színtere ismét Róma, miként jelen alkalom is mutatja.
Római levéltárai, köztük az újabban apostolinak nevezett vatikáni levéltár nem csupán történeti forrásai miatt fontos az egyetemes, s benne a magyar történettudományára. Igaz laboratóriumok, ahol valódi munka közben lehet megismerkedni, majd közös projektbe kezdeni tudós olasz és nem olasz kollégákkal. Így munkálkodhatom együtt már 2007 óta többek között Gaeatano Platania és Matteo Sanfilippo professzorokkal, 2018 óta Alessandro Boccolini professzorral, és a legutóbbi időben jelen alkalom ünnepeltjével, Giulio Merlanival. A Collectanea Vaticana Hungariae elsősorban elsősorban a Fraknói Kutatócsoport, illetve a magyarországi és erdélyi magyar kutatói közösség saját eredményeit közli. Különös kiváltáság és megtiszteltetés azonban, amikor a nemzetközi kutatás részben vagy egészben magyar vonatkozású eredményeit adhatjuk közre. Ilyen volt a CVH I/4, 2008-ban (Platania–Sanfilippo–Tusor: Gli Archivi della Santa Sede e Ungheria), a CVH II/8 2021-ben (Kalous: Pecchinoli), és a mostani, CVH I/22 (Merlani: Buonvisi).
Nem feladatom a kötet szakmai értékének, tudományos eredményeinek méltatása, ezt kiválóan megtette az imént Prof. Platania. Csupán annyit szeretnék aláhúzni, hogy mind XI. Ince, mind pedig Buonvisi személye rendkívül fontos számunkra, hiszen meghatározóan nekik köszönhető, hogy a 17. század végén Magyarország visszatérhetett a nyugati kultúrkörbe, és a 18–19. században nem egy balkáni típusú fejlődésen kellett átmennie. Előbbinek emlékét szobor és utcanév őrzi a budai várban, Buonivsi esetében ez még várat magára. Akár Boccolini professzor kutatásai, akár ezen kötet nem keveset járulnak hozzá az olasz főpap-diplomata egyebek mellett magyarországi ismertségének elmélyítéséhez. Giulio Merlani kötete, melynek alapja a Sapienza-egyetemen megvédett disszertáció, Fraknói Vilmos 1886-ban publikált, korábban említett Monumenta-beli Buonvisi-jelentéskötetének méltó párjaként került a Collectanea Vaticana Hungariae-ba. A magam részéről igen hálás vagyok, hogy sorozatszerkesztőként dolgozhattam a kötettel, kiváltképpen hálás vagyok azért, hogy mindezt itt, Róma ősi egyetemének a falai között elmondhattam.
Róma, 2023. október 17. Tusor Péter
