A kánonjog előmozdításának ötven éve a jogtudomány világpanorámájában – római konferencia
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A kánonjog új helyzete a katolikus egyházban a vatikáni zsinat eseménye után
A Consotiatio internationalis, a Kánonjogi tanulmányok előmozdításának Nemzetközi Társulata a II. Vatikáni Zsinatot követő években a Római La Sapienza Egyetem Jogi Karának kánon- és egyházjogi professzorai kezdeményezésére jött létre azzal a céllal, hogy egybehívják a kortárs kánonjog legelevenebb erőit azok legfontosabb intézményeiben, legfőbb klerikus és világi tanítómesterei közreműködésével. Ennek jegyében tartották meg 1970-ben az első nemzetközi kánonjogi kongresszust, amelynek megnyitó beszédében Pietro Agostino d’Avack egy „objektív mérleg” bemutatását kérte a kánonjog új helyzetéről, mely a katolikus egyházban a vatikáni zsinat eseménye révén alakult ki, hogy a tanácskozás a kánonjog múlhatatlan értékének tudatos védelmezője és támogatója legyen.
A kánonjogi kongresszus bizottságot állított fel a kánonjog tanulmányozásának nemzetközi társulata megteremtésére
A konferencia sikere arra indította a kezdeményezőket, hogy ne hagyják elveszni az abból származó tudásbéli, kapcsolati és együttműködési örökséget, ezért bizottságot állítottak fel a kérdés tanulmányozására. E bizottság tagjai 1973. március 14-én a La Sapienza Egyetem Akadémiai Szenátusának termében gyűltek össze, ahol egy „szóbeli nyilatkozattal” megalakították a „Consociatio internationalis studio iuris canonici-t”, a kánonjog tanulmányozásának nemzetközi társulatát, azzal a céllal, hogy előmozdítsák, jóváhagyják az alapszabályzatát és kijelöljék annak társasági funkcióit. A testület Pietro Agostino d’Avack jogtudóst választotta meg bizottsági elnöknek, alelnököknek nevezték ki Stephan Kuttnert a Yale Egyetemről és Willy Onclint a Louvain-i Katolikus Egyetemről. A testület tanácsosa Pedro Lombardía lett a spanyol Navarrai Egyetemről, míg Cesare Mirabellire a Pármai egyetemről a bizottság titkári feladatát bízták. Ezeket az állásfoglalásokat a szeptember 13-án Milánóban tartott közgyűlés ratifikálta, a „Személy és jogrend az egyházban” című II. Nemzetközi Kánonjogi Kongresszus keretében. A háromévenként összehívott következő konferenciát a spanyolországi Pamplonában tartották 1976-ban és ettől kezdve ezeket a nemzetközi kánonjogi kongresszusokat már mind a mai napig a Consociatio égisze alatt hívják egybe.
Sokatmondóak az egyes kongresszusok témái, időpontjai és helyszínei
Az egyes kongresszusok témái, időpontjai és helyszínei sokatmondóak és tükrözik az éppen adódó sajátos problematikát a kánonjog és a polgárjog kapcsolata vonatkozásában. Ezért most felsoroljuk az egyes kongresszusok idejét, helyszínét és témáját:
II. 1970 Róma: Az egyház a zsinat után; III. 1976 Pamplona: A kánonjog normája; IV. 1980 Fribourg – Svájc: A keresztény alapvető jogai az egyházban és a társadalomban; V. 1984 Ottawa – Kanada: Az 1983-ban megjelent új kánonjog; VI. 1987 München: Az összekötő elem az egyházban; VII. 1990 Párizs: A szinodalitás. Kormányzati részvétel az egyházban; VIII. 1993 Lublin – Lengyelország: Egyház és Állam a kortárs jogi rendszerekben; IX. 1996 Mexikó: A vallásszabadság; X. 1999 Pamplona – Spanyolország: A házasság és annak kánonjogi kifejezése a III. évezred előtt; XI. 2001 Budapest: Területiség és személyi mivolt a kánonjogban és az egyházjogban; XII Bejrút – Libanon: A kánonjogi rendszer és a jogrendek közötti kapcsolatok; XIII. 2008 Velence: Az isteni jog az egyházban; XIV. 2011 Varsó: Az adminisztrációs szerep a kánonjogi szabályozásban; XV. Washington: Bűn és büntetés; XVI. 2017 Róma: Kánonjog és jogkultúra az 1917-es Egyházi Törvénykönyv centenáriumán; XVII. 2022 Párizs: Személy, jog és igazságszolgáltatás: a kánonjog hozzájárulása a kortárs jogi tapasztalatokhoz.
Ahogy említettük, Erdő Péter bíboros „A kánonjog előmozdításának ötven éve a jogtudomány világpanorámájában” címmel tartotta meg a mostani XVIII. kongresszust köszöntő előadását. Ennek tartalmáról és a kánonjog-polgárjog viszonyáról szombati adásunknak nyilatkozik Erdő Péter bíboros.
