Isten Szolgája, Antoni Gaudi katalán építész hitvalló keresztény életéről

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A barcelonai Sagrada Familia bazilika altemplom egyik kis kápolnájában egyszerű márványlap fedi a sírját, rajta latin nyelvű felirat: „Antonius Gaudi Cornet, Reus-i születésű, példamutató életű és kiváló művész, ennek a templomnak az alkotója, aki élete 74. évében, 1926. június 10-én hunyt el, e nagyszerű embernek a hamvai itt várják a halálból való föltámadást”.

Példamutató élet, kiváló művész, a feltámadás hitével

Példamutató élet, kiváló művész, aki a feltámadás hitében nyugszik, amit a neve fölött egyetlen szerény, körbe foglalt íves kereszt ábrázol. Ferenc pápa a nagy művész alkotásának befejezéséért felelős építési tanács embereinek így nevezte: „Isten Szolgája, Antoni Gaudí”. Az Egyház Isten Szolgájának nevezi azt a lelket, aki a krisztusi erényeket hősies fokon gyakorolja és arról egész életével tanúságot tesz. Ez a mély hit Gaudí és vele együtt egész életműve megértésének a kulcsa.

A sírfelirat jelezte 74 év 1852 és 1926 közé feszül, mely a művészet történetében éppen a nagy váltás kora. Gaudí éppen húsz éves, amikor Claude Monet 1872-ben megfesti az impresszionizmus zászlóbontó „A felkelő nap impressziója” című festményét. Gaudí benne van ebben a megújító és mozgalmas korszakban, részt is vesz benne, de mégsem sodródik, hanem saját művészetének kormányosa marad. Kezében a kormányrúd és hajója része annak a nagy Bárkának, ami a Krisztus-Test Anyaszentegyház.

Az „organikus építészet” nagyszerű képviselője

Rézműves apja indítja művészi eszmélését az építészet világában, a kortárs John Ruskint olvassa, s vele együtt csodálkozik rá William Turner műveire, de meglátja a sokfelé nyitó és lassanként széteső esztétikai keresésben a hit hűségét is, ahogy például a preraffaeliták próbálkoztak. Gaudí legtöbbet a hispániai kultúra saját örökségéből merít, így a fantáziadús mór, az égbe emelkedő gótikus stílus illetve annak francia neogótikus próbálkozásai. Gaudíra jellemző az összefoglalás, az egységbe szervezés képessége és ebből fakad, hogy végül az „organikus építészet” képviselője lesz és marad hozzá hűséges mindvégig. Katalán mivoltára is büszke, hitvalló keresztény, ma minden bizonnyal még nehezebb lenne számára az élet, mint saját korában volt. Szerencsére nem élte meg a spanyol polgárháborút, mert talán a „vad anarchisták” őt is megölték volna, mint ahogy felégették terveit és vázlatait.  

Élete döntő részét a barcelonai Sagrada Familia templom építésének szentelte

1883-ban vette át Gaudí a barcelonai Sagrada Familia templom építészi feladatát és életének hátralévő 43 évében egyre inkább már csak ezzel foglalkozott. Az eredetileg neogótikusnak tervezett templom stílusa vele együtt vett egészen más irányt és lassanként megteremtette azt a szerves egységet, melybe különféle irányzatokat hangolt egymásba és egymás mellé. A templomot – bár még nem készült el teljesen a 142 évi munka után sem – végül 2010. november 6-án XVI. Benedek pápa szentelte fel és emelt „basilica” rangjára. Napjainkban, immár majd húsz éve a Sagrada Familia Spanyolország leglátogatottabb idegenforgalmi látnivalója, az évi 2-3 millió látogatóval megelőzi a világhírű madridi Prado képtárat és a gyönyörű granadai Alhambrát.

Utolsó szavai: „Ámen. Istenem, Istenem!”

Gaudí határozott, erős jellemű, ugyanakkor derűs és barátságos ember volt, ebben is következetesen organikus. Vallotta, hogy „áldozat nélkül nincs fejlődés”, azért a nélkülözést is vállaló szigorú és imádságos életet élt. Napjait a liturgián való átélt részvétel hatotta át, mélységesen tisztelte és szerette Szűzanyát, Szent Józsefet, az angyalokat és a szenteket. 74 évesen egy villamos gázolta el, és minthogy nem ismerték fel a nagy építészt, a Szent Kereszt szegénykórházba került, de ezzel is csak a végakarata teljesedett be, hiszen testamentuma szerint köztük akart meghalni. Utolsó szavai a következők voltak: „Ámen. Istenem, Istenem!”. Halála után 76 évvel 2002-ben Szent II. János Pál pápa írta alá a dekrétumot, mely elismeri Isten Szolgája, Antoni Gaudí hősies erényeit.