Önismeret Istennel: Sajgó Balázs atya elmélkedése Nagyböjt 1. vasárnapjára
Ha a nagyböjti időszakot olyan embernek kell meghatároznom, aki csak a böjtölést és az önmegtagadást érti alatta, vagy olyannak, aki még nem érzi magát közel Istenhez, de „modern embernek” érzi és tartja magát, akkor azt mondom neki: a nagyböjt „Önismereti Képzés Istennel”. Isten ugyanis arra hív meg, hogy jobban megismerjem Őt és Őáltala magamat is!
A nagyböjti út, a most kezdődő Szent Negyvennap is újabb lehetőség önmagam mélyebb megismerésére. Az emberi tudás eszközei kétségtelenül nagy segítséget nyújthatnak, de a nagyböjti időszaknak az a többlete, hogy a Szentlélekkel és a Szentlélekben járhatok, Aki nemcsak belső mélységeim feltárásában segít, hanem végig is vezet ezen a „képzésen” és nem hagy magamra. Persze ehhez szükséges folyamatosan kérnem és tudatosítanom az Ő Jelenlétét. Önmagam megismerésének útján nem járhatok egyedül, mert akkor nem bírom meg a pusztát.
A puszta lehet ugyan fizikai hely is, ahova elvonulok, hiszen jobban lehetővé teszi a belső utat, de mindenképp egy olyan állapot megélését és átélését jelenti, amelyet csak a Szentlélekkel lehet megbírni és sokszor bizony éppen csak „kibírni”.
Márk evangélista röviden és tömören fogalmazza meg mindezt, amikor kihangsúlyozza, hogy a Szentlélek ösztönzi, a Szentlélek viszi, vezeti Jézust is a pusztába (Mk 1,12).
A Szent Negyvennap egy kívülről érkező meghívás, hogy elinduljak egy belső útra. Sok embernél egy zarándoklattal kezdődik, másoknál lelkigyakorlattal vagy éppen egy kerékpár túrával. Mustó Péter SJ atya mesélte el, hogy amikor fiatalok voltak, az ő bátyja érettségi után négy márkával a zsebében és egy biciklivel elindult egy 200 km-es útra. Eljutott Münchenbe, ahol spanyol állami ösztöndíjat szerzett, megtanulta a spanyol nyelvet és eljutott Madridba, ahol ledoktorált. Nem tudta útja elején ő sem, hogy egy biciklizésből milyen karriert fog befutni… Így van a lelki életben is: senki sem tudja az út elején, mi a feladata, ahhoz el kell indulni…
A különféle képzések és tudományok nagyon fontos segédeszközök önmagam tisztán látásában, de a Szentlélek vezetése és ereje nélkül, gyakorlat nélkül csak az elméleti tudás marad.
Egy ételrecept felolvasása még nem enyhíti az étvágyat.
Az Istennel bejárt önismereti úton nemcsak az akadályokat ismerhetem fel, hanem a félrevezetést is megtapasztalom.
A kísértés rajtam, egész lényemen, a lélek mélyének rétegein keresztül érkezik el tudatomig és közben alattomosan beszivárog gondolataimba, érveléseimbe, tudatalattimba, és egyszer csak úgy jelentkezik, mint egy nagyszerű ötlet. Ez a megtévesztés. S amikor „beöltözik”, keresztet is tehet a nyakába. Nem a hátán hordja, mint az Emberfia, hanem a nyakán. Azaz: ámítóan, kegyesen tud beszélni, érvelni. Ez a sötét erő nem Isten-tagadó, hanem Isten-ellenes!
A kísértést úgy ismerem fel magamban, ha a három félrevezető és megtévesztő szót érzem bensőmben és aztán gyorsan megjelenik gondolati szinten is: HA, AKKOR és KELLENE.
„HA a te Istened mindenható Isten, AKKOR neked több pénzed KELLENE legyen, és magasabban KELLENE állnod mások felett. Vagy: HA Isten a te Istened, AKKOR „istenesebben” KELLENE mennie a dolgaidnak. Ilyen és hasonló érzések és gondolatok, amelyekben ez a három szó egymásra épül. HA, AKKOR, KELLENE.
Mindenki maga tudja, hogyan tevődik össze életében ez a három félrevezető szóra épülő megtévesztés, elterelés. Így terelődik el figyelmem a lényegről. Így térek le önmagam helyes megismerésének útjáról.
Járjam a Szentlélekkel ezt az utat. Teremthetek külső körülményeket is, hiszen azok elősegítik a belső út járását. Tegyem ezt Istenért, önmagamért jókedvvel, hogy másnak se menjen el a kedve tőlem. Ne lássák, hanem kívánják meg ezt a fajta böjtölésemet!
