Teljes élet: Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 5. vasárnapra

Az évközi ötödik vasárnap evangéliuma alapján úgy tűnik, hogy Jézus munkaprogramja nem fér bele a nyolc órába... Eléggé elfoglalt, mégis mindenhová elér (ahová el kell érnie!), mindenkinek mindene és közben van ideje önmagára is. Mi a titka ennek?

A szentírási szövegrész alapján három szó segíthet e titok megfejtésében: igehirdetés, gyógyítás, ima.

Igehirdetés: Jézus röviden és lényegre törően beszél, példabeszédekben tanít.

Hogyan tudom követni én Jézust az igehirdetésben? – teheti fel a kérdést az, aki nem a szolgálati papságban él.

A családapa és a családanya nem papi szolgálatot teljesít, amikor mesét mond kis gyermekeinek, figyelmet szentel nekik és a jóra tanítja őket szavakkal és életpéldával? Bármilyen munkahelyen dolgozó ember nem papi szolgálatot teljesít, amikor rákérdeznek hitére és egyszerűen válaszol?

Amikor rákérdeznek hitemre és válaszolok: igehirdetést végzek!

Amikor Assisi Szent Ferenc útra küldte tanítványait kettesével, mindig azt mondta nekik: menjetek, és ha szükséges, beszéljetek is! Vagyis, éljetek úgy, hogy rákérdezzenek a bennetek élő reménységre, ahogy Szent Péter levelében is olvassuk (vö. 1Pét 3,15-17)

Gyógyítás: Jézus már jelenlétével is gyógyít. Bemegy Péter anyósához, megérinti őt, felemeli és elmúlik a láz. Tódulnak hozzá a betegek és sokan meggyógyulnak.

Ennél a második szónál is feltehetem a kérdést: Hogyan követhetem Jézust a gyógyításban, hiszen nem vagyok orvos vagy gyógyító?

Ha szeretettel figyelek valakire, közel megyek hozzá és időt ajándékozok nekik, máris elindíthatom bennük a gyógyulási folyamatot! Ha pedig fizikailag nem lehetek ugyan jelen, de időt szentelek arra Mesterem jelenlétében, hogy erőt kérjek és küldjek számukra, akkor a Szentlélek erejét küldöm nekik, és elindulhat a gyógyulás folyamata. Kérdés az, hogy mekkora hittel imádkozom, mekkora hittel kérem és küldöm az isteni erőt mások felé... Ez az isteni erő nem csupán személytelen energia, hanem a személyes Szentlélek ereje.

Ima: az ima Istenre figyelés és magamra figyelés egyszerre. Időt adok Istennek és magamnak.

A legnagyobb hazugság az, amikor azt mondom: nincs időm imádkozni. Ha nem adok időt magamnak, akkor megbetegszem és tönkreteszem magam. Ha igazán imádkozom, akkor töltekezem a Szentlélek erejével, erősítem lelki egészségem és ez hat sejtjeimre is, aztán gyógyítóan jelen tudok lenni mások számára is több mint nyolc órában. Mindenkinek mindene tudok lenni úgy, hogy közben nem teszem tönkre magam, mert először Ővele vagyok és Őbelőle töltekezem. Isten mindig jelen van számomra, én jelen tudok lenni Neki, másoknak és magamnak. Az ima belegyökerezés Krisztusba, Aki az Atyához vezet és eltölt Szentlélekkel.

Ilyen mélyen gyökerezett bele Krisztusba Pál apostol is, aki elmondhatta magáról: mindenkinek mindene lettem (vö. 1 Kor 9,16-19.22-23).

Ha Isten az Alap az én életemben is, akkor mindenkit a maga helyén és kellő mértékben tudok szeretni. Fontosabb lesz számomra Isten, mint a család, mert tudom, hogy családtagjaim is akkor lesznek jól, ha először Istenre figyelek és akkor elegendő időm lesz számukra is. Így életemmel hirdetem Őt (és ha szükséges beszélek is róla!), gyógyítok másokat jelenlétemmel, erőt gyűjtök az imában, hogy dolgozni tudjak és teljesebb életet éljek.