Pierbattista Pizzaballa bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka virágvasárnapi üzenete
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Ünnepeljünk a háború ellenére!
Szeretteim, az Úr adjon nektek békét! – kezdődik a pátriárka üzenete. A háború ellenére, mindennek ellenére, idén is szerettük volna megünnepelni Jézus diadalmas bevonulását a Szent Városba. Így mi is a kétezer évvel ezelőtti Jeruzsálemmel együtt énekeltük volna „Hozsannát Dávid fiának”. Igen, különösen most, még fontosabb és szükségesebb erőteljesen kiáltani, hogy Jézus a mi Messiásunk, ő a mi Urunk, ő a Kyrios. Az elmúlt hónapokban talán elveszettnek, eltévelyedettnek, egyedülinek és támpont nélkülinek éreztük magunkat. Úgy éreztük, összetört minket a sok gyűlölet. Ez a háború, amely olyan szörnyű, úgy tűnik, hogy soha nem ér véget, egyre inkább félelmet kelt családjaink jövőjével kapcsolatban. De ma újra itt vagyunk, még ha kevesen is, zarándokok nélkül és sok olyan testvérünk nélkül, akik egyházmegyénk számos részén élnek, de most nem tudtak eljutni hozzánk. De ez nem szegi kedvünket! Kevesen vagy sokan, az a fontos, hogy itt legyünk és erővel, hittel kiáltsuk, hogy van kire hivatkozzunk, Jézus Krisztusra! Kiáltsuk, hogy nem vagyunk egyedül és nem vagyunk elhagyatva és hogy mindenekelőtt nem félünk!
Azért vagyunk itt, hogy megismételjük Jézus és a Városa iránti szeretetünket
Azzal, hogy vele együtt lépünk be Jeruzsálembe, megújítjuk az elkötelezettségünket, hogy követjük őt, és mindenhová vele megyünk. Tudjuk, hogy Jézus követése egyúttal a keresztút elfogadását jelenti. Ezt az utat sajnos jól ismerjük, mert hétköznapi életünk is gyakran Via Crucis, fájdalmas keresztút, sok akadállyal, félreértésekkel, elutasítással, mindenféle ellenségeskedéssel tarkítva. De ez sem szegi kedvünket. Valójában azért vagyunk itt, hogy újból megismételjük Jézus iránti szeretetünket, az Ő városa iránti szeretetünket, amelyhez tartozunk és amelyet szeretünk, továbbá az ő Földje iránt, amely egyben a miénk is. Olyan föld ez, amely szent, de mára megsebesült, mert annyi gyűlölet és harag szállta meg. De jaj nekünk, ha hagyjuk, hogy mindez beszennyezze. Itt e helyen arra szeretnénk kérni az Istent, hogy őrizze meg szívünket az ellenségeskedéstől. Mert nem maradhatunk Jézus barátai, ha ellenségeskedést ápolunk szívünkben. Nem szerethetjük Jézust, ha nem szeretjük egymást, ha nincs bátorságunk mindenkihez közel lenni, még a tragikus körülmények között is, amelyben most élünk. Vele és érte akarunk élni, szenvedni és cselekedni.
Ez az a Város, ahol a Bárány fényének kellene megvilágítania mindenkit
Gondolataink mindenekelőtt e szent város, Jeruzsálem felé fordulnak. Ez a Város mindenki számára szent, de mi, a lakói gyakran meggyalázzuk. Valójában ez az a Hely, ahol az Isten szolgálatának és az ember szolgálatának egybe kellene esnie. Ehelyett azok két végletnek tűnnek, amelyek soha nem találkoznak. Ez az a Város, ahol a Bárány fényének kellene megvilágítania mindenki megváltott és szabad tekintetét. Kapcsolatainkat azonban gyakran a birtoklás és a kirekesztés jellemzi. Imádkozzunk tehát Városunkért, Jeruzsálem békéjéért. Egy olyan békéért, amely mások szívélyes és őszinte befogadása, a meghallgatás és a párbeszéd kitartó vágya, nyitott utak, amelyeken a félelem és a gyanakvás átadja a helyét az ismeretnek, a találkozásnak és a bizalomnak, ahol a különbségek lehetőséget adnak a társaságra és ahol nincs mentség a kölcsönös elutasításra.
Szeretteim, ne féljetek, térjetek vissza Jeruzsálembe és a Szentföldre! Várunk titeket!
Gondolataink most azokra irányulnak, akik ma nem lehetnek itt velünk, és különösen is a gázai testvéreinkre. Szeretteim, nem vagytok egyedül. Az egész jeruzsálemi egyház egyesül veletek, átölel titeket és köszönetet mond erőtök és bátorságotok tanúságtételéért. Velünk együtt minden egyház és minden testvérünk a világon együtt imádkozik értetek és veletek. Jól tudjuk, milyen nehéz csaknem hat hónap után bent maradni abban a szörnyű éjszakában, amely úgy tűnik, soha nem ér véget, egységesen és állhatatosan ellenállni a titeket körülvevő erőszaknak és éhségnek. De biztosítunk benneteket, hogy mindent megteszünk és meg is fogunk tenni, hogy támogassunk benneteket, és veletek együtt imádkozunk, hogy ez az éjszaka mielőbb elmúljon. Ne csüggedjetek! Nektek is, mint mindenkinek, eljön a harmadik nap hajnala, a Feltámadás örömhíre. Gondolataim ezután arra a sok zarándokra irányulnak, akik a világ minden tájáról érkeztek volna, akik talán szerettek volna ma itt lenni velünk, de nem tudtak. Szeretteim, várunk benneteket. Ne féljetek, térjetek vissza Jeruzsálembe és a Szentföldre! Jelenlétetek mindig a béke jelenléte, és ma nagy szükségünk van a békére, hozzátok el nekünk a ti békéteket!
Csatlakozzunk Jézus szenvedéséhez, halálához és várjuk feltámadását!
Szeretteim, ma kezdődik a Szenvedés Hete. Csatlakozzunk Jézus szenvedéséhez és halálához, és várjuk feltámadását. Intenzív napok lesznek, de nagyon szépek is, erőt adnak nekünk. Bizalommal akarjuk megélni ezeket a napokat Istennek a történelembe, a mi történelmünkbe, a mi életünkbe való beavatkozásába vetett derűs bizalommal. Igen, Ő nem hagy minket egyedül. Tudjuk ugyanis, hogy aki Krisztust feltámasztotta a halálból, ő mindnyájunkat élővé tesz Lelke által. Hiszünk benne, értetek is, itt és ma, és ezt örömmel és elszántsággal megerősítjük! Áldott Nagyhetet! – zárul Pierbattista Pizzaballa bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka virágvasárnapi üzenete, melyet március 24-én tett közzé a jeruzsálemi Szent Anna bazilikában.