Várás és elvárás: Sajgó Balázs atya elmélkedése Virágvasárnapra

Egyszer egy pap meg akarta győzni alkoholista hívét, hogy szokjon le az ivásról. Megtöltött egy poharat tiszta alkohollal, fogott egy gilisztát és beletette. A szerencsétlen pára vonaglani kezdett, majd szinte feloldódott a folyadékban. Akkor a pap megkérdezte az embert: – érted már, mit akarok ezzel mondani? Az ember így felelt: – igen, atyám, értem. Az alkohol a legjobb féreghajtó.

Az üzenet csak akkor jut el a címzetthez, ha az valóban érdekli őt. Valóban az érdekel, amit az Úr akar mondani vagy inkább azt hallom meg, amit én szeretnék meghallani?

Amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe szamárháton, sokan azt gondolják: megérkezett az elvárásuk szerint várt Messiás, aki megszabadítja végre őket az elnyomó zsarnoki hatalom igája alól. A szabadítást felszabadításként és nem megszabadulásként értelmezték. Az üzenet nem jutott el ezekhez a címzettekhez. Nem akartak mást látni Jézusban, csak az elvárásuknak megfelelő Szabadítót. Nem az volt a gond, hogy tévesen értelmezték a Messiás képet, hanem az, hogy nem voltak hajlandóak felülvizsgálni a hamis képet, amelyet feltehetőleg ők is örököltek.

A szívünkben nagyon sok kép van, amelyek legtöbbször nem felelnek meg a valóságnak. Félünk ezeket megkérdőjelezni, mert félelemből születtek és elhisszük, hogy megvédenek minket.

Amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe, szimbolikus tettet is hajt végre. Uralma valóban uralom, csak nem egy külső uralom, hanem egy belső uralom, amely a szívben van. Ha gyakran megengedem a Szentléleknek, hogy Ő vezessen, változtasson rajtam és formálja életemet, akkor elvárásaimat mindig képes leszek felülírni az Ő segítségével. Ez mindig szenvedéssel jár: elengedni mindazokat a képeket és elvárásokat, amelyek látszólag megvédtek engem és ezért ragaszkodom hozzájuk. Amikor azonban a Szentlélek segítségével rádöbbenek arra, hogy képeim és elképzeléseim tévesek - és ezért nem is képesek megvédeni! - akkor egyre inkább növekszik az Ő uralma és mindent átformáló szeretete szívemben. Egyedül Isten képes végrehajtani azt a szívátültetést, amelyre szükségem van: a kőszív helyett hússzív, igazán érző és szerető szív dobogjon bensőmben.

Jézus bevonulása szamárháton történik. Jelzi az uralkodó érkezését, Aki az egyszerűség útján halad. A szív útja az egyszerűség útja, amely mindent a helyén lát, mert Isten szemével lát.

Aki az egyszerűség útján halad egyre inkább Isten szemével lát, ezért félre is értik. A szenvedést nemcsak a szív megváltozása és átváltozása okozza, hanem a meg nem értettség is.

Várjuk a Szabadítót és elvárjuk, hogy elképzeléseink szerint történjék a szabadítás. Kívülről. A kívülről és kényszerrel történő szabadítások sosem voltak tartósak, mert nem voltak igaziak. Az igazi szabadítás belül történik, amikor elengedjük elvárásainkat és őszintén azt várjuk el, hogy a bennünk is működő Szentlélek formáljon és alakítson. Ha tényleg érdekel az Üzenet, akkor lesz igazi változás, még ha szenvedés is az ára. A nagyhét és hosszantartó szenvedés azonban egész biztosan megszüli a feltámadást, az igazi megszabadulást mindattól, ami fogva tart és megkötöz.

A virágvasárnapi szenvedésen már átragyog a megdicsőülés fénye. A virágvasárnapi szenvedésüzenet is csak akkor jut el hozzám, ha valóban érdekel engem.

Valóban az érdekel, amit az Úr akar mondani vagy inkább azt hallom meg, amit én szeretnék?