Magyar szentmise a római Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában: Találkozás hitünkkel a szentek földjén
Gedő Ágnes – Vatikán
Udvardy György érsek a szertartás elején köszöntötte a mintegy 1200 magyar zarándokot, akik a gyönyörű Szent Pál-bazilikában összegyűltek. Igazi áprilisi szeszélyes időben, záporok, zivatarok után kibújó napsütés váltakozott ezekben a napokban az Örök Városban, ez azonban nem szegte kedvét a zarándokoknak, akik lelkesen, hálatelt szívvel, meghatottan járják végig a pápai bazilikákat, a katakombákat, a Szent Lépcsőt, és veszik birtokba azt a Rómát, ami kicsit mindannyiunk hazája.
A szerda délelőtti szentmisén is a háláé, a köszöneté és az emlékezésé volt a főszerep: amiért egy évvel ezelőtt Ferenc pápa Magyarországra látogatott. Szeretnénk emlékezni, felidézni Isten csodálatos tetteit, megköszönni az egyházban kapott javakat, az útmutatást. Emellett az egyház nagy kincse, hogy jelenvalóvá teszi az emlékezést, hiszen jelenvalóvá válik Krisztus létezése közös ünneplésünkben, az eucharisztiában. Ez a mi erőforrásunk, éltető erőnk, jövőnk, amiből erőt akarunk meríteni – mondta el köszöntésében Udvardy György érsek.
Az ősegyház tapasztalata
A szentírási szakaszból kiindulva a főpásztor az ősegyház tapasztalatáról, dinamizmusáról beszélt. Az ősegyház tagjai találkoztak a Feltámadottal, akit Messiásnak ismertek fel. Reflektáltak erre a találkozásra, hogyan tanított, hogyan formálta a közösséget. Kialakult bennük egy új gondolkodás; a megtérés, a metanoia valósága. Megtapasztalták a Szentlélek működését, és örömmel vállalták a küldetés teljesítését, hiszen Jézus küldte őket. Örömteli cselekvésre készültek, ugyanis, ha Krisztus él, akkor ő igaz: személyében, küldetésében, tanításában. Igaz, amit tanít, mert Istentől van, az Atya küldötte. Igaz akkor is, amikor ez ellenkezni látszik emberi tapasztalatunkkal, emberi törvényeinkkel: nem szembemegy velük, hanem fel akarja emelni azokat.
Kik vagyunk mi?
A következő nagy kérdés, mely az ősegyház híveit és minket is – különösen Húsvét után – foglalkoztat: kik vagyunk mi, akik döntöttünk Jézus Krisztus mellett? Kik vagyunk mi, akiket kiválasztott, akiket megmentett, akiket magához vonzott? Kik vagyunk mi, akik a keresztségben eltemetkeztünk a bűnnek és föltámadtunk az életre? Akik beavatást nyertünk az Isten életébe a szentségek által? Ebből következően arra is választ kell találnunk, hogyan éljünk? Mit jelent Krisztus módjára élni? Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? – sorolta a kérdéseket a veszprémi érsek.
Az irgalmas Atya
Jézus Krisztus személyét a föltámadás tapasztalatából értelmezték, mely mindent gyökeresen átalakított. A múltat, a kultúrát, a hagyományt, a szokásokat. És ők hitet tettek amellett, hogy Jézus Krisztus az igaz Fiú, az Atya küldötte. Elfogadták, hogy Isten Atya – ahogy Jézus bemutatta. Ki tudták mondani: Mi Atyánk. Ő irgalmas Atya, aki éltetni akar minket, jövőt akar nekünk adni, Krisztusban, az ő Fiában. Az ősegyház tagjai a föltámadás fényében reflektáltak erre a nagy ajándékra, melyet nem is értettek. Megkapták a Szentlelket, aki bennünk működik, és ezért meg tudjuk vallani: Jézus Krisztus az Úr, ő a Megváltó, aki a bűnök bocsánatára jött, és aki örök életet ígért nekünk. A Szentlélekre hagyatkozva befogadjuk tanítását, hisszük, hogy erőt ad, legyőzi félelmeinket, kicsinyes elgondolásainkat. Betölti vágyainkat, és megajándékoz minket azzal a vággyal, hogy Krisztus módjára tudjunk élni.
Szent Pál küldetése
A feltámadás tapasztalata elvezet minket az örömre és a reményre, melyet át tudunk adni, a bennünk működő Szentlelke által. Találkoztunk Vele, a remény emberei vagyunk. Ezen az úton segítenek minket az egyház szentjei, itt most Szent Pál apostol példája – utalt a főpásztor a római bazilika vértanú szentjére. Őt is Isten hívta meg, előre nem látható módon a küldetésre, amely által a pogány népek apostola lesz, aki elmegy a Föld végső határáig. Ő lesz az, aki hirdeti a többi apostollal együtt a feltámadásnak, Krisztus valóságának, a megváltott ember méltóságának kultúrát teremtő erejét. Ezt látjuk itt, ebben a gyönyörű bazilikában, Rómában, de mindenhol, ahol a kereszténység erővel tudott megjelenni, bátran formálhatta az emberi közösséget, új lehetőséget, új reményt teremtve a pogány népekben, akik keresték ugyan az Istent, de Jézus Krisztusban ismerték fel és borultak le előtte.
Pál apostoltól tanulhatjuk azt is, mit jelent a közösség fogalmának új tartalmi kialakítása. A szentségek ereje közöttünk új közösséget teremt, túl az emberi korlátokon. Ennek az erőnek köszönhetően lehetünk most együtt, jöttünk el Rómába zarándokolni, hitünk forrásához, s akarunk találkozni a Szentatyával. Pál apostol életáldozatára gondolva kell megtanulnunk az evangélium hirdetésének fontosságát.
A találkozás élményei Ferenc pápával
Ferenc pápa látogatása az evangélium hirdetésében jelentett nagy ajándékot számunkra. Milyen jó volt tudni, hogy ő akart találkozni velünk, egyházélményt akart teremteni. Milyen jó gondolni azokra a képekre, kifejezésekre, amelyeket tanításában megérintett: amikor a hídról beszélt, ami összeköt partokat, embereket, közösségeket. Ehhez bátorságra van szükség, a hídépítő bizalommal cselekszik, tudja, hogy van értelme új kapcsolatot teremteni. Gondolhatunk a kapu képére is, mely egy gyönyörű szimbólum. Egyszerre jelent meghívást, jelöli ki az otthon határait, és egyszerre jelent odatartozás élményt. Emellett meghív a békesség, az otthon, a szeretet, a közösség, mely befogadó, de ehhez a kapun be kell lépni. Jó volt hallani, ahogy Ferenc pápa többször is említette nemes kultúránkat. A kultúrateremtés a hitből fakad és ebben a feladatunkban megerősített minket. Bár ezt a Szentatya így nem fogalmazta meg, de a találkozás élménye volt egy olyan vallási hagyománnyal, vallási élettel, amit mi Közép-Európában, Magyarországon élünk meg. Mi sokszor gyengének látjuk ezt a vallási erőt, elbizonytalanodunk, mégis erő van benne, hordozza az újjászületés lehetőségét, a nemzedékeket formáló erőt.
Isten akaratából magyarként mondunk köszönetet
A Szentatya nemcsak biztatott bennünket, hanem konkrét feladatokat is kijelölt számunkra – folytatta homíliáját Udvardy György érsek. Húsvéti lelkesedéssel, az örömmel, az irgalom képviseletében, akarjunk a Szentlélek jelenlétével élni, az ember méltóságának megmentésében részt venni, kiemelten a béke teremtésével. Zarándoklatunk hálaadás, köszönet a látogatásért, a tanításért. Egy találkozás itt, Rómában, a szentek földjén, ahol találkozunk a hitünkkel, találkozhatunk az egység és az egységre törekvés ajándékával, és találkozhatunk a Szentatyával. Köszönet van bennünk a megváltásért, Jézus Krisztus személyéért, tanításáért, az Atya ismeretéért. Köszönet van bennünk a Szentlélek működéséért, amiért az egyház gyermekei lehetünk, a küldetésért, köszönet az örömért, a reményért, és hogy mindezt Isten akaratából magyarként tudjuk megélni – zárta szentbeszédét a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában Udvardy György veszprémi érsek.
