Árpád-házi Szent Piroska emlékezete – interjú Pályi Gyulával, a Modenai Egyetem professzorával

Somogyi Viktória - Vatikán

Augusztus 13-án van egyik aránylag kevéssé emlegetett nagy szentünk Árpád-házi Piroska bizánci császárné halálának 890. évfordulója. Ebből az alkalomból megkértük dr. Berzeviczy Klárát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Közép Európa Intézetének igazgatóját és Pályi Gyulát, a Modenai Egyetem professzorát, az Olasz Nemzeti Tudományos Akadémia, a „Negyvenek” tagját, hogy foglalják össze a császárné életével és családi körülményeivel kapcsolatos, folyamatban lévő kutatásaik eddigi eredményeit. Kettőjük közül, a nyári szabadságolások miatt csak Pályi professzort értük el.

PGy Tisztelettel üdvözlöm a Vatikáni Rádió hallgatóit. Szent Piroska a magyar történelem egyik legnevezetesebb királyának Szent Lászlónak és német feleségének Rheinfelden Adelheidnek a gyermeke volt. 1088-ban született, édesanyját már négy évesen édesapját pedig 7 évesen elvesztette. Fiatalsága művelt nagybátya „Könyves” Kálmán király környezetében és felügyelete alatt telt. Okunk van azt hinni, hogy itt alapos műveltségre tett szert. Mintegy 16 évesen elérte a középkori királylányok szokásos sorsa, általa személyesen nem ismert férfi menyasszonya, majd nem sokkal később, 1104-ben a felesége lett. E kiválasztott a bizánci Komnenos dinasztia trónörököse, majd 1118-tól harmadik császára, II. Ioannes/János lett, de a Gondviselés úgy hozta hogy a házas-felek között életre szóló jó kapcsolat alakult ki, aminek számos jeléről egykorú írott források is megemlékeznek, meg az a nem mellékes körülmény, hogy összesen nyolc (négy fiú és négy leány) gyermekük születéséről adnak hírt a krónikák. Mindkettőjük mozaik képe fennmaradt, ma is látható és megállapítható, hogy Ioannes császár jó külsejű férfi volt, aki nyilván nem véletlenül kapta a „Szép” ragadvány-nevet, Piroska pedig kifejezetten szép arcú és alakú hölgy volt. Egyébként Szent Piroska az Árpád-ház egyetlen tagja, akiről még életében készült képi ábrázolás.

VR Kár, hogy ezek az érdekes körülmények olyan kevéssé köztudottak hazánkban. Életük részleteiről is maradtak fenn feljegyzések?

PGy  II. Ioannes császár negyedszázados uralkodása maga a bizánci történelem, erről bőségesen maradtak fenn feljegyzések. Úgy tűnik, hogy felesége már kezdettől nagymértékben elkötelezett volt a jótékonyság iránt, ami ugyan tisztségéből fakadó kötelessége is volt, de a jelek arra mutatnak, hogy személyes hajlama is ebbe az irányba mutatott. A feljegyzések szerint ő volt a később világhírűvé vált Pantokrator kolostor-komplexum felépítésének fő kezdeményezője és a megvalósítás során állandó felügyelője. E komplexum a vallási rendeltetés mellett egy akkoriban jelentős méretűnek számító kórházi részleggel is rendelkezett. Szerencsére fennmaradtak e kórházi intézmény működési szabályai is, amelyek, a 12. század elején (!) olyan modern elveket és berendezkedést tükröznek, amelyeket Európa nyugatabbra eső hasonló intézményei csak jóval később és talán a Pantokrator-ról fennmaradt információk hatása alatt értek el. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a modern európai egészségügy egyik fontos forrása Piroska császárné életműve, a Pantokrator kolostor-kórház volt.

Piroska császárné haláláig kitartott a szegények, elesettek, betegek támogatása mellett, bár a Pantokrator kolostor/kórház felszentelését nem érte meg, de életszentségét előbb az Ortodox-Keresztény, majd később a Katolikus Egyház is elismerte és szentjei sorában tiszteli

VR Ez rendkívül érdekes. Úgy tudjuk, hogy Piroska császárné családi körülményeit is aránylag jól ismeri az utókor. E téren kutatásaik milyen eredményeket hoztak?

PGy Kutatásaink főleg a mások által eredeti dokumentumok alapján kidolgozott családi kapcsolatok rendszerezésére szorítkoznak. Ismert, hogy Szent Piroska édesapja, Szent I. László magyar király az Árpádok úgynevezett Mihály-ágából származott és édesanyja a lengyel Piast dinasztiából származó hercegnő, Richeisa/Ryska volt. László király felesége, Rheinfelden Adelheid, Rheinfelden Rudolf sváb herceg, majd később német ellen-király és Savoya Adelheid leánya volt. A Rheinfelden család rövid ideje töltött be jelentősebb poziciókat és rövidesen eltűnt a történelem színpadáról, míg Savoya Adelheid az Észak-Itáliában, Délkelet-Franciaországban jelentős szerepet játszó famíliából származott, édesapja Oddone már őrgróf volt, míg édesanyja Susa őrgrófjainak családjából Torino városának örökségét hozta magával. Megjegyzendő, hogy Torino egészen 1946. június 18-ig az Olasz Köztársaság megalakulásáig (legalábbis formálisan) a Savoya család fenhatósága alatt maradt.  

A Komnenos-Árpád házaspár nyolc gyermeke közül két fiú viselte a bízánci császári méltóságot, közűlük I. Manuel 37 éves uralmát, 1143-tól 1180-ig a császárság egyik fénykorának tekintik. Manuel alap-koncepciója a régi Római Birodalom egységének helyreállítása volt és uralma a Keleti Császárság egyik fénykora volt, bár végső céljának elérése nem adatott meg neki. Működésének egyik, magyarokat igencsak érdeklő momentuma volt, hogy fiúgyermeke nem lévén, második házasságának második évében örökbe fogadta rokonát, anyai nagyapja (Szent László) testvérének ükunokáját, Béla herceget, aki körülbelül 10 éves korában, mint a Bizánci Császárság trónörököse került Bizáncba, ahol rangjának megfelelő kiváló nevelésben részesült és a Birodalom működési mechanizmusának minden részletével megismerkedhetett, E kapcsolat egyik jellegzetes példája, hogy a 16 éves Béla herceg és Manuel császár egy alkalommal együttesen elnököltek az akkor már Rómától elszakadt Bizánci Keresztény Egyház zsinatán. Néhány év múlva a sors (a Gondviselés) úgy hozta, hogy Manuel császárnak fia született, aki később IV. Alexios néven utódja is lett. Ekkor Béla trónörökös, körülbelül 19/20 évesen nagy államférfiúi bölcsességet tanúsítva lemondott minden tisztségéről és hazaköltözött Magyarországra, ahol nem sokkal később bátyja, III. István halála után III. Béla néven király lett és 26 éves uralma az Árpád-kor egyik legfényesebb fejezetének bizonyult.

Végezetül érdemes megemlíteni, hogy Piroska és II. Ioannes nyolc gyermeke közül többnek a leszármazottjai ízről-ízre kimutathatók, közöttük találjuk például Beatrix királynét, Hunyadi Mátyás feleségét, vagy rokonát Marzano Alojzia nápolyi hercegnőt, aki egy magyar-horvát főúr, Frangepán Bernát felesége lett. Míg Beatrix királynénak nem volt gyermeke, a Frangepán/Marzano házaspárnak számos gyermeke érte meg a felnőtt kort és ezek főként magyar családokkal házasodtak. E családok közül többnek ma is élnek a férfiági utódai, mint Perényi, Tahy, Sibrik, Dessewffy, Sirchich, Batthyány, Draskovich, Zerdahelyi és mások. A leányági leszármazottak száma pedig több ezret tesz ki, Magyarországon és szerte a világban.