Hárman: Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 31. vasárnapra
Egy ember ül a templomban és imádkozik. Elkezdődik a szentmise. Bárki ránéz erre az emberre, arra gondolhat, hogy áhítata és a szentmisén való részvétele nagyon intenzív. Mellette egy fiatal pár foglal helyet. Az úrfelmutatás pillanatában a két fiatal megfogja egymás kezét. Az eddig áhítattal teljesnek tűnő ember félhangosan rájuk förmed: hát nem szégyellik magukat, itt a templomban „szerelmeskednek”?!
Tényleg botrányos az, ha szent pillanatokban az emberek megfogják egymás kezét? Ha pedig valaki intenzíven éli meg kapcsolatát az Istennel és csak Rá figyel, miért ítél meg másokat ilyen viselkedés láttán? S ha észre is veszi őket, miért zavarja őt, ha valakik egymás kezét fogják a szent cselekmény alatt?
Jézus szeretetparancsa először azt kéri tőlem, hogy emeljem tekintetem FELFELÉ. Fentről várjak minden erőt, segítséget oltalmat, mindent. Ha egyre több időt töltök Vele, akkor megérzik rajtam embertársaim is, és nem kell erőszakkal hirdetnem, hiszen „kisugárzik” környezetemre a szeretet szelíd ereje.
Ennek gyümölcseként Jézus szeretetparancsa KIFELÉ irányítja figyelmem. S ha sugárzom a FELÜLRŐL érkező isteni szeretetet, az nemcsak KIFELÉ, hanem BEFELÉ is eltölti lelkemet, testemet, egész lényemet.
Jézus szeretetparancsa „pozitívan kényszerítő erő”: úgy parancsol, hogy nem tudok és nem is akarok mást tenni. Arra indít, hogy három irányba tekintsek: fölfelé, kifelé, és befelé. Fölfelé, hogy egyre jobban eltöltsön az Isten Szentlelke, ezáltal kifelé sugározzam és megkívántassam másokkal is. Ha erőszakosan térítek, nem kívánja meg senki Isten szeretetét, mert „elveszik az íze”! Befelé pedig azért tekintek, hogy önmagamat is megtanuljam helyesen szeretni.
Így közeledem Isten országához, hiszen nagyon figyelemreméltó, amit Jézus mond az írástudónak: nem jársz messze Isten országától! Miért mondja ezt neki? Jézus mondhatná azt is neki, hogy közel vagy Isten országához. Sőt, azt is, hogy bejutottál. Miért mondja, hogy nem vagy messze?
Ha jön egy autóbusz, és én szeretnék rá felszállni, s ha nem is vagyok messze a megállótól, azért még lemaradhatok róla. Ha nem is vagyok messze Isten országától – még kimaradhatok belőle!
Az eredeti görög szöveg ismerete még inkább magyarázatot ad az eddigiekre: az eredeti szövegben arra, hogy teljes elméből, Márk ezt a szót használja: dianoia. Amikor az írástudó ismétli meg, akkor már más szót használ: szünézis. Mi a különbség a kettő között? A dianoia, Jézus kifejezése az Istent befogadó elmét jelenti. A szünézis, az Istent kutató, kereső elmét, amelyik csak kívülről vizsgálja Istent. Az írástudó azt mondja: kutató elmével keresem Istent. Jézus pedig az Isten Lelkét befogadó elmére utal. Ezért mondja neki, hogy nem vagy messze Isten országától.
Sokszor mi is minden számunkra rendelkezésre álló eszközt bevetünk, hogy megismerjük Istent. De így sosem fogjuk megismerni Őt. Szívünket kell megnyitnunk Isten Szentlelke előtt. Engednünk kell azt, hogy antennává váljon a szívünk, lelkünk, értelmünk – s így egész lényünk – akkor leszünk benne Isten országában, Isten Szentlelkének sodrásában.
Istenszeretet-felebarát szeretete nélkül – fanatizmus! Nem elég CSAK FÖLFELÉ nézni! Ha Istent kihagyom, könnyen humanistává válhatok. Emberszeretet Isten nélkül – ateista humanizmus. Ha csak BEFELÉ nézek, akkor az meg egoizmus.
A három irány egy irányba vezet. Együtt jó!