Imre atya, hát Te is hazamentél?! – Kozma Imre atya halálának hírvételére

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Mégis nagyra nőtt ez a mustármag, akire büszke az egész ország, de még a németek is, akiket ő egykor „hazaengedett”. Valóban, az Úr szava szerint „fává terebélyesedett, s jöttek sűrű rajokban az ég madarai, s fészket raktak ágai között” (Mt 13,32) a budai Szent Család plébánián, a Máltaiak soraiban, aztán az Irgalmasrendiek kórházában…

Szép, kerek szavú ember voltál köztünk, s hogy Forrásból meríts, gyakorta le-lehunytad a szemed, hogy a szíveddel láss. Láttál és láttattál. Most, ott a Bárány előtt, már se kérdésed, se szavad, csak a régi bátorító és immár hálás mosolyod, mint a Tanár úré, akit tegnapelőtt kísértünk haza…

Tanár úr, Imre atya, hát Ti mind elmentek? Mi lesz velünk, „oszlopok” nélkül? Tengernyi a baj és mi mindnyájan, kapaszkodni szeretnénk azokba, akiket, mint Téged, Titeket, erősnek tartottunk.

Imre atya, Antióchiai Szent Ignác napján érkeztél haza. Ha találkozol vele és megölelitek egymást, köszönd meg a leveleit neki. Olvassuk máig és nem felejtünk, nem felejtjük a nekünk adott Antióchiai Ignácokat, Jelenits Istvánokat és Kozma Imréket!

Tanítványotok, Vértesaljai László                     

Róma, Canisius-rendház, 2024. október 17-én, reggel 8:30-kor