A majom kalitkájában – Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 28. vasárnapra

Érdekes dolgot olvastam az afrikai vadászokról, akiknek egy nagyon intelligens módszerük van a majmok elfogásában: egy kókuszdiót kétfelé vágnak, kiüresítik annak belsejét, az egyik felébe egy elég nagy lyukat vágnak ahhoz, hogy beférjen a majom lába, a másik felébe pedig egy narancsot helyeznek, majd összeillesztik újra a dió két felét. Végül kötéllel fához kötik a diót, elrejtőzködnek a bozótban és várnak. Előbb vagy utóbb, anélkül, hogy valamit is sejtene, a majom közeledik, megérzi a narancs finom illatát és felfedezi azt a kókuszdió belsejében. Ekkor a majom beteszi lábát a kis lyukon, megragadja a narancsot, és ki akarja venni azt. De ez nem sikerül neki, mert a narancs nagyobb, mint a majom lába. A makacs majom folytatja a harcot, húzza és húzza, fel sem fogva azt a veszélyt, amibe került. Miközben harcol a majom a naranccsal, a vadászok hálót dobva rá, megfogják. Addig, amíg szorosan fogja a narancsot, veszélyben van. De még nincs elfogva. Egyetlen mód lenne a menekülésre: ha elengedi a narancsot és elfut.

Ez a vadászási mód azért működik, mert a majom fejébe nem igazán fér be, hogy nem lehet egyszerre birtokában lenni a szabadságnak és a narancsnak. Amikor meglátja a vadászokat, elengedhetné ugyan a narancsot, de ő kapzsi módon ragaszkodik zsákmányához, miközben ő maga válik zsákmánnyá. Ha a majom imádkozni tudna, bizonyára a következőt mondaná a vadásznak: „Szabadíts meg Uram, kérlek. Csak azt ne kérd, hogy elengedjem a narancsot”. Lehet, hogy mókásan hangzik ez a példa, de sokszor én is a majom imáját mondom: Uram, segíts, szabadíts meg, csak éppen azt ne kérd, hogy lemondjak „narancsaimról”, kötődéseimről…

A függő kötődéseink tesznek ugyanis fogollyá.

Az évközi huszonnyolcadik vasárnap evangéliumában egy gazdag ember járul Jézus elé, aki – bár teljesíti a törvényeket – mégis hiányzik neki valami. Nem boldog.

Ő is ajándékba kapta az életet, a nagy vagyont mindehhez, és mégsem boldog. Valami hiányzik. És ez kiderül a párbeszédből, amikor Jézus megkéri, hogy adja el mindenét, amije csak van. Elszomorodik, mert nagy vagyona van. Jézus kérése érzékenyen érinti, mert kiderül, hol van a gyenge pontja. Nem annyira a vagyon birtoklásában, hanem az ahhoz való helytelen kötődésben. Nem az a gond, ha valakinek sok van, hanem arról van szó, hogy tudna-e anélkül is élni. A kötődés a kulcsszó, ugyanis aki helytelenül kötődik bármihez, bárkihez, az nem tud szabad lenni!

Mit kell tenni?

A kérdésfeltevéssel már gond van. Amíg a „kell” szócskán van a hangsúly, addig kényszer van. A „kell” szócskában nincs szabadság, nincs önkéntesség. A parancsok puszta megtartása, a vallásosság önmagában nem tesz boldoggá. Tudom, hogy botrányosan hangzik, de erről is beszél Jézus.

A boldogság fordítva jön meg: ha csatlakozom Jézushoz, akkor nem majd valamikor fogom elnyerni az örök életet, hanem már most elkezdődik bennem Isten Országa. A vallásosság, a törvények a keretet biztosítják! A középpont, a lényeg az, hogy be tudom-e fogadni Istent az életembe? Ha befogadom, akkor nem kell teljesítenem a parancsokat, hanem azok szerint kezdek élni, mert átadtam az irányítást!

Elnyerni az örök életet: mintha tenni kellene valamit azért, hogy elnyerjük. Istennel élni nem kereskedelmi élet. Nem kell tenni semmit, mert az AJÁNDÉK. Csak annyit kell tennem, hogy elfogadom az ajándékot, elkezdek lenni és adni.

Ha annak adok mindent, Aki nekem mindent – az életet adta, akkor gyorsan megszűnik a félelem. Nem arról van szó, hogy talentumaimat kell eldobnom, hanem az azokhoz való kötődésemet. És akkor megszűnik a kényszeres „kell” szócska és átveszi helyét a „lehet”.

Ha mindent odaadok – pontosabban visszaadok Istennek, mert Ő adta, akkor az nem azt jelenti, hogy mindenkinek pappá vagy szerzetessé kellene válnia. Egyáltalán nem.

Ha odaadom az életemet, ha Őrá bízom abban az élethivatásban, amelyben élek, akkor sem kell mindent eldobnom, hanem mindent ajándékként kezelek, és nem raktár, hanem csatorna leszek.

Isten egyetlen okból adja áldásait: hogy áldássá tegyen engem mások számára. Nem raktárként kell működnöm, hanem csatornaként.

Mit kaptam? Ha továbbadom, megszűnnek a kötődések, szabadabbá válhatok.