"Isteni röntgen": Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 32. vasárnapra

„Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.” (Mk 12, 43-44)

Amikor Jézus ránéz az emberre, akkor – ahogy a görög igeidő szerinti fordítás sugallja – folyamatosan szemlélve lát. Az ember egész lényét átlátja és átvilágítja. Látja, kinek mit adok és milyen szívvel. Látja, hogy amikor valakivel beszélgetek, mennyire vagyok jelen számára: egész szívvel figyelek rá vagy csak átnézek rajta. Látja, hogy kereszténységemet egész szívvel, egész „bedobással” élem-e meg, vagy csak válogatok a törvények között. Azt is látja, hogy Istenért élve segítek másokon, vagy csak azért, hogy lássák az emberek (vö. Mt 6,1): az emberi látásnak akarok megfelelni vagy a tiszta, isteni tekintetnek?

Sokszor megijedek és félek ettől a tekintettől. Pedig nem azért néz rám, hogy elítéljen, hanem hogy rávilágítva mindenre, ami bennem van – megtisztítson. Jézus Isten tekintetével néz rám és szemlél engem! Ha magamra engedem szerető tekintetét és átengedem magamon, megtisztulok. Nemcsak rávilágít, hanem meg is tisztít: „gyógyító röntgen”!

Nemes Ödön SJ 40 évet élt Japánban. Elmesélte, hogy amikor odakerült, azzal bízták meg, hogy a japánoknak tanítson angolt. Ezzel csak két problémája volt: egyik, hogy nem értett japánul, s a másik, hogy nem tudott angolul. Azt hitte, megőrül. De mégsem őrült meg, mert azt mondta Istennek, hogyha őrültre van szükséged, akkor őrülten adom át magam neked. Ez az a radikalitás, ami megvolt az évközi harminckettedik vasárnap evangéliumában szereplő özvegyasszonyban is. A radikalitás őrültség kívülről nézve, de az egyetlen értelmes dolog a világon – belülről, belső szemmel nézve. Azt jelenti, hogy nemcsak javítgatom életem bizonyos területein, hanem gyökeresen megújulok: hagyom, hogy az Atya és Fiú Teremtő Lelke újjáteremtsen, teljesen átformáljon.

Hogyan lehetséges ez?

Úgy, hogy hagyom, hogy ez az „isteni röntgen” rendszeresen átvilágítson és tisztítson. Sugallatait figyelem és követem mindennapi életem jelentéktelennek látszó területein is, nemcsak az imaidőben.

Amire sokat nézek, azzá válok. A döntés mindig a kezemben van: milyen műsorokat nézek rendszeresen, vagy milyen zenét hallgatok, vagy könyvet olvasok, azzal eldöntöttem tulajdonképpen, hogy melyik Lelket választom. Ez tényleg mindennapos döntés – többször is. Az internet használatára is ugyanez vonatkozik. Sokan mondják, hogy annyi szenny van az interneten vagy a televízióban. Pedig nemcsak az van. A távirányító a kezemben van. Jaj, hogy nehéz átkapcsolni? Hát ezek a kis, apró döntések, amelyekkel alakíthatom életem.

Az özvegyasszony egész megélhetését dobja be a perselybe. Nem a látszat szerint él, hanem bizalomban. Bedobta magát. Nem eldobott valamit, hanem bedobott valamit. Nem is valamit, hanem teljes önmagát.

Én hogy dobom be magam elsősorban családom életébe? Azután munkámba, egyházam életébe, mindabba, amit teszek, hogyan vagyok jelen?

Vagy csak azért teszem, hogy lássanak?

Milyen kegyes, amikor nagyobb vagyonnal rendelkező emberek alázatosan mondogatják, hogy adakozunk kicsit az egyháznak… Milyen kegyes és megható.

Persze, ha valaki idegessé válik e sorokra, megérintett lesz és nemtetszését fejezi ki. Dehát az is megérintettség – a nemtetszés is jó, mert megérint és csak az a kérdés, mit kezdek azzal, ami nem tetszik életemben?

Jézus nem a gazdagságot ítéli el itt sem, hanem a lelkületet! Nem azt mondja, hogy a szegény az ideál és a gazdag a rossz, hanem az önátadás lelkületét tartja fontosnak és elítéli a látszatot.

Kezemben van a távirányító és állandóan velem van a szerető Isten.

Jó lenne mielőbb ráébredni arra, hogy jelen félelmeinkben is csak Őbenne bízhatunk: Őbenne, Aki látta a szegény özvegy önátadását és Aki megvizsgálja az én lelkemet is tiszta, szerető és határozott tekintetével. Itt nincs magyarázkodás és önhitegetés. Szerető és határozott hangon kérdezi meg tőlem:

Teljes bedobással akarok Érte élni a világban vagy számítgatok a világ szerint?

Szűkül az út…