Szerető igazság: Sajgó Balázs atya elmélkedése Krisztus Király vasárnapjára

Sokak számára ismerős az a humoros történet, amely szerint egy ember bemegy a papjához és panaszkodik szomszédjára, hogy az ő területéből egy centimétert elfoglalt a kerítés állításakor. A pap megértően hallgatja és igazat ad neki. Nemsokkal ezután a szomszéd is megérkezik és az ellenkezőjét állítja. A pap neki is igazat ad. A két szomszéd panaszáradatát végighallgatta a segédlelkész és szóvá is tette: na de hát plébános úr, mindkettőnek igazat adott, mindkét embernek nem lehet igaza. Mire a pap: na látod, neked is igazad van.

Ez a történet is arra világít rá, hogy mindaddig nem lesz béke, amíg mindenki a maga igazát akarja a másikra erőltetni.

Nem mindegy, hogy igazam van, vagy Igazságom van – vagyis Igazságban élek. Amíg igazamat hajszolom, addig a másik fölé akarom helyezni magamat. Amikor Igazságom van, akkor a másik mellé zárkózom fel és képessé válok vele együtt élni még akkor is, ha nem mindenben értek egyet vele.

Az Igazság ugyanis nem egy fogalom, hanem egy Személy: Jézus Krisztus, az Igazság királya. Ha Őrajta keresztül szemlélem magamat és a másikat, akkor nem az igazam lesz a legfontosabb, hanem az Igazságom, AKI maga az Úr. Ekkor kezdem élni a királyi életet, és felülemelkedem ezen az országon, amelyben élek, így egyre közelebb kerülök Krisztushoz, az Igazság királyához, akinek „országa nem e világból való” (Jn 18,36). Így kerülök a helyemre és egyre több mindent el tudok fogadni életemben, hiszen az Igazsághoz kerülök közelebb, az igazam pedig másodlagossá válik.

Krisztus Király vasárnapjának evangéliumi részében Pilátus és Jézus néz szembe egymással. Pilátus az igazságról kérdez, mert benne a szeretet és igazság különvált.

Az igaz élet ugyanis a szeretetben megélt élet, s ezért királyi élet. Jézusnál a szeretet és igazság együtt van. Babits Mihály megfogalmazása szerint: „egyik karja az igazság, másik karja a Szeretet” (Eucharistia).

Jézus élete azért királyi élet, mert egybekapcsolja, amit az ember kettétört. Az ember ugyanis, akit szeret, azzal nem akar igazságos lenni, akit nem szeret, azzal pedig képes nagyon kegyetlenül bánni.

Ezért kéri tőlünk is az egyházi év végén, hogy királyi életet éljünk.

A királyi élet nem más, mint kapcsolatban lenni Istennel, Akinél a Szeretet és Igazság együtt van, mert Ő Szerető Igazság.

Akkor élek igaz – és így királyi életet, ha őszinte leszek magamhoz: kimondok mindent, ami bennem van, magammal szemben őszintévé válok és meg is tudok/meg is akarok bocsátani magamnak. Ha nem hazudom többé magamnak és elkezdek őszintén élni, akkor már másokkal is meg merem tenni ugyanezt és akkor igazságom nem kegyetlen lesz, hanem szeretetteljes, irgalmas igazság.

Így élte Jézus a királyi életet: állandó kapcsolatban az Örök Szeretettel, Aki Őt vezérelte. S mivel Istent hordozta, ezért tud másokat is Istenhez vezetni.

Ezért Uram és Királyom Jézus, mert érzem, és Neki elhiszem, hogy nem csap be és az Igazságra vezet. Mert Istenből él, lelkében hallja a Hangot.

A nagybeteg megfogta orvosa kezét: úgy félek a haláltól. Mi vár rám túl, mondja el kérem! Ekkor az orvos kitárta a folyósóra nyíló ajtót. Egy kutya futott be, és minden mozdulatával kinyilvánította örömét, hogy gazdáját láthatja. Ekkor az orvos a következőt mondta a betegnek: figyelte, hogyan viselkedett a kutya? Még soha nem volt ebben a helyiségben és nem ismeri e helyiség lakóit sem, azt azonban tudta, hogy gazdája az ajtó mögötti helyiségben van, ezért ugrott be oly vidáman, mihelyt kinyílt az ajtó. Nézze, folytatta az orvos, én sem tudok sokkal többet a halál utáni életről, mint ön, de elég annyit tudnom, hogy Uram és Királyom odaát van. Ezért, ha majd egy napon kinyílik az az „ajtó” nagy örömmel futok be én is a Gazdámhoz, Királyomhoz.

Az az „ajtó” nekünk is kinyílik. Királyunk, Gazdánk odaát vár. S mivel Ő vár, nem lehet rossz.

Hol tartok most? Jelenleg mi a fontosabb: az igazam vagy az Igazságom, AKI „az Út, az Igazság és az Élet?” (Jn 14,6)