Advent: Szívünkben halljuk meg Isten szavát - beszélgetés Kvanduk Frigyes atyával
Gedő Ágnes - Vatikán
Olyan korban élünk, ahol könnyen összemosódnak a hétköznapok az ünnepekkel, ezért nekünk kell időt teremtenünk, visszavenni a ritmusból, elkezdeni kritikusan gondolkodni önmagunkról. Milyen a helyzetünk valójában? Mennyire keresünk egy valódi, személyes szót? Ahol megjelenhetünk mi, az én világa és egyszerre a te, a másik személy is.
Isten ma is kimondja nekünk igenjét
Az ember szíve vár egy alapvető, tiszta, személyes megszólítást: Isten ezt tette a történelemben, a názáreti Jézusban mondta ki az ő személyes szavát felénk, és teszi ezt ma is. Az ünnep feltételeinek megteremtése mellett erre kell főként odafigyelnünk: a végtelentől érkező megszólításra. Olyan nagy szükségünk van erre, mint a tiszta levegőre. Hogyan valósíthatjuk meg ez? Ha a szívünkben teret adunk és odafigyelünk erre a hangra, és szabadon válaszolunk rá. Nem annyira Istenről kell beszélnünk és gondolkodnunk, hanem Istennel. Imádságban, csöndben, szentmisében, bárhol lehetséges ez – mutatott rá Kvanduk Frigyes atya.
Lelki rákészülés a találkozásra Istennel
Az adventi időszak kiemelt lehetőség erre, mintegy gyógyír lelkünknek. Isten szava megadja nekünk az élet örömét. A hangversenyek, paraliturgikus vagy liturgikus események segíthetnek, de a formák akkor telnek meg tartalommal, ha mi belül megnyílunk. Ne szalasszuk el! Ez a lehetőség mindenki előtt adott, még ha valaki úgy is érzi, hogy távol van Istentől, hiszen a Jóisten mindenkihez közel van.
Vegyük le álarcainkat!
A papi szolgálatban természetesen megvannak a keretek, de igazán nem idő kérdése az, hogy lélekben meg tudjuk élni Adventet. Meg kell állni, belépni, jelen lenni az Istennel való kapcsolatban, tehát egyfajta lelki rákészülést igényel. Ez az emberi találkozásokra is igaz, ha megvan a nyitottság, akkor történhet meg a kapcsolódás. Jézusban Isten megmutatta igenjét számunkra, és ezt nem vonta vissza, itt vár minket. Ez az időszak abban segít, hogy ráhangolja a lelkünket. Őszinte, tiszta álláspontra van szükség, arra, hogy levegyük önmagunk előtt az álarcainkat – zárta adventi gondolatait Kvanduk Frigyes atya.
