Keresés

Cookie Policy
The portal Vatican News uses technical or similar cookies to make navigation easier and guarantee the use of the services. Furthermore, technical and analysis cookies from third parties may be used. If you want to know more click here. By closing this banner you consent to the use of cookies.
I AGREE
"Miserere" in Re minore, per soli, coro, violino, clarinetto, corno e orchestra
Műsorok Podcast
A felhők felett süt a nap A felhők felett süt a nap 

Új látásmód: Sajgó Balázs atya elmélkedése Nagyböjt 2. vasárnapjára

Belső tekintetünk felemelése Jézusra a legnagyobb kegyelem, de egyben a legnagyobb feladat is. Mert ahhoz, hogy lássuk őt, minden mástól, a világtól és önmagunktól is el kell fordítanunk tekintetünket. Őt kell szemlélnünk, s benne majd helyesen látjuk a világot, az embereket, önmagunkat is.
Hallgassák meg Sajgó Balázs atya elmélkedését!

Egy angol gazdálkodó, Peter Gunner több ezer fűzfát ültetett el különleges elrendezésben, amelyek madártávlatból nézve Jézus szavait idézik: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6). „Ez a különleges ültetvény – mondja a gazdálkodó – olyan, mint az élet: senki sem tudja, föntről nézve milyen. Úgy járjuk végig, hogy nem értjük, pedig van értelme, csak más perspektívából kell nézni.” Hozzáteszi: „Valahányszor elrepül fölöttünk egy gép, mondok egy fohászt; remélem, valaki meglátja, és elgondolkodik rajta.” (forrás: https://dkjozsef.blogspot.com/.../nem-ertjuk-pedig-van...)

Amikor az Úr Jézus három tanítványának jelenlétében megmutatja a hegyen isteni dicsőségét, nem egy különlegességet mutat meg, hanem a valóságot tárja fel számukra – és számunkra is!

A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a valóság elriasztja az embert, mert fél attól, hogy mily nagy hatalommal és dicsőséggel ruházta fel őt az Isten! Már az Ószövetségben az ihletett szerző kihangsúlyozza az ember istenképűségét: „Isten az embert a saját maga képmására teremtette, férfinak és nőnek teremtette.” (Ter 1,27) Erről beszél a zsoltáros is, amikor mindezért hálát ad, mondván: „Kevéssel tetted kissebbé az angyaloknál” (Zsolt 8,6). Szent János is ugyanezt erősíti meg: Isten gyermekeinek hívnak minket és azok is vagyunk (1 Jn 3,1).

A Szentírás ezt a valóságot tényként tárja elénk, ahogy Nagyböjt második vasárnapjának szentírási szakaszai is igazolják.

Amikor Isten azt mondja Ábrahámnak, hogy sok nemzet atyja lesz, ő és Sára már éltesebb korúak és gyermektelenek. Természetes módon ez lehetetlennek tűnt, ezért Isten kivezeti Ábrahámot a szabad ég alá és azt mondja neki: „Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz!” (1 Móz 15,5)

Ábrahámnak nem volt elég hallania, amit Isten mond – látnia is kell azt lelki szemeivel. Bár az ígéret még több évig nem teljesült, amikor Ábrahám felnézett az égre, a csillagok folyton Isten hűségére emlékeztették.

A „látás” Istentől kapott képesség arra, hogy lássam a láthatatlant. Ha nincs mennyei látás, az emberek csak botladoznak (ld. Példabeszédek 29,18).

Ahhoz, hogy valami megszülethessen, először meg kell fogannia bennem úgy, hogy a hit szemével már látom, gondolatban a retinámra ég a kép.

Állítólag egy a tulajdonosa által értéktelennek tartott márványdarabra nézve Michelangelo azt mondta: „Számomra felbecsülhetetlen értékű. Bele van zárva egy angyal és nekem kell kiszabadítanom.” Amit így látok, az megváltoztatja az életem irányát.

Egy vak ember megkérdezte Szent Antaltól: „Mi lehet rosszabb, mint elveszíteni a látásodat?” Antal így válaszolt: „Az, ha elveszíted a látomásodat.” Isten sem adhat új látomást, amíg nem változtatok a fejemben lévő régi képeken és hozzáálláson. A hit belső szem, amely felfelé emeli tekintetemet: bentről felfelé és fentről kifelé.

„Ahol a testi szem csak egy gesztust lát, egy félmosolyt, egy biztató pillantást, ott a belső szem tévedhetetlenül látja magát a szeretetet. Ahol a testi szem csupán egy szenvedő, keresztre feszített, töviskoronától vérző homlokú embert lát, ott a belső szem a maga teljességében látja az Úr Krisztust, örök istenségében az Atya jobbján, egyszerre szenvedőn és megdicsőült testben.

Belső tekintetünk felemelése Jézusra a legnagyobb kegyelem, de egyben a legnagyobb feladat is. Mert ahhoz, hogy lássuk őt, minden mástól, a világtól és önmagunktól is el kell fordítanunk tekintetünket. Őt kell szemlélnünk, s benne majd helyesen látjuk a világot, az embereket, önmagunkat is. Néha nagyon nehéz, mégis meg kell tennünk, mert ez az egyetlen menekvés a kísértés, a megpróbáltatás, a testi-lelki szenvedés idején. Ha kitartunk ebben a szemlélésben, egyszer csak észrevesszük, hogy többé már nem kell erőnket megfeszíteni, hogy Krisztusra tekintsünk, mert eljutottunk a hitben való látásra. A belénk öntött szemlélődés kegyelme ez, amikor a belső szemünk elé táruló látvány kezd egészen elragadni minket, kiragadni mindabból, ami az ég alatt van. Ez a szentség útja és örök gyógyulásunk, vigasztalásunk forrása.” (Barsi Balázs OFM: Magasság és mélység)

Kész vagyok arra, hogy megváltoztassam a régi gondolkodásmódomat és teret adjak az Istentől való új dolgoknak?

14 március 2025, 09:15
Prev
March 2025
SuMoTuWeThFrSa
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031     
Next
April 2025
SuMoTuWeThFrSa
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930