Emlékezzünk arra, amit az Úr véghezvitt az életünkben: Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája a Szent Márta-házban

Gedő Ágnes/Debora Donnini – Vatikán

Ha letérünk a helyes útról

A Mózes ötödik könyvéből vett olvasmányban (MTörv 30,15-20) a próféta arra tanítja a választott népet, hogy az Istennel kötött szövetség áldás, de átok is lehet: élet vagy halál. Ez felhívás a szabadságunkhoz – magyarázta a pápa, majd három kulcsfogalmat elemzett bővebben. Mózes azt mondja: „Ha elfordul szíved”, „ha nem hallgatsz meg/ nem engedelmeskedsz”, és végül „ha elcsábulsz más isteneket imádni”.

Amikor szívünk elfordul és letér a helyes útról – legyen az visszafordulás vagy egy másik út, de nem a helyes út – akkor elveszíti az irányt, az iránytűt, amellyel előre kellene haladnia. Az iránytű nélküli szív pedig közveszélyes: veszélyt jelent a személyre és a többiekre. A szív akkor lép erre a tévútra, amikor nem engedelmeskedik, amikor elcsábul más isteneket imádni, amikor bálványimádóvá válik.

Ne legyünk süketek lélekben

De mi nem vagyunk képesek meghallgatni, sok a lélekben süket ember. És mi is valamiképpen süketekké válunk a lelkünkben, nem hallgatunk az Úrra – figyelmeztetett a pápa. Óvakodjunk a „tűzijátékoktól” is, amelyek hamis istenek felé csábítanak minket, a bálványimádás felé. Ez a veszély leselkedik ránk végig az úton az ígéret földje felé, a feltámadt Krisztussal való találkozásig.

Ne essünk amnéziába

Nagyböjt segít nekünk ezen az úton haladni. Ha azonban nem hallgatjuk meg az Urat és nekünk tett ígéreteit, akkor elveszítjük az emlékezetünket. Ilyenkor elfeledkezünk azokról a nagyszerű dolgokról, amelyeket az Úr véghezvitt az életünkben, az egyházában, népében, és hozzászokunk, hogy saját erőnkből haladjunk, önerősen. Ezért Nagyböjt kezdetén kérjük az emlékezet kegyelmét – buzdított Ferenc pápa. Mózes arra szólította népét, amikor megérkezett arra a földre, amelyet nem hódított meg, hogy emlékezzen az útra, amelyen az Úr végigvitte őket. Amikor azonban jól vagyunk, minden a kezünk ügyében van, lelkileg jól érezzük magunkat, fennáll a veszély, hogy elfelejtjük az utat, amit megtettünk.

A spirituális jólét veszélye

A jólétnek, a spirituális jólétnek is megvan ez a veszélye: Félő, hogy egyfajta amnéziába esünk, emlékezetkiesésünk lesz. Olyan jól vagyok, hogy elfeledkezem arról, amit az Úr tett az életemben. Elfeledem a kegyelmeket, amiket kaptam és azt hiszem, hogy az egész az én érdemem, és így megyek tovább. Ekkor kezd visszafordulni a szív, mert nem hallja meg a saját hangját: az emlékezetet. Az emlékezet kegyelme – nyomatékosította a pápa.

Ne forduljunk vissza, ne legyünk bálványimádók

A zsidókhoz írt levél egyik szakasza is erre a gondolatra épül, amelyben az első napok emlékezetét idézi föl. Az emlékezetvesztés igen gyakori dolog – húzta alá a pápa. Izrael népe elvesztette az emlékezetét: annál is inkább, mert ebben a feledékenységben van valami szelektív jelleg: arra emlékszem, ami jelenlegi érdekeimet szolgálja, és nem emlékszem arra, ami fenyeget engem. Például a nép a pusztában emlékezett rá, hogy Isten megmentette, ezt nem tudta elfelejteni. De elkezdett panaszkodni, hogy nincs víz és hús, és arra gondolt, hogy mennyi mindent hagyott Egyiptomban, mint például a hagymát. Van ebben valami szelektív, hiszen elfelejtik, hogy ezeket a dolgokat a rabszolgaság asztalánál ették. Emlékezni kell tehát, hogy a helyes úton járjunk. Ahhoz, hogy előrejussunk, nem szabad elveszítenünk a történelmet; az üdvtörténetet, életünk történetét, Jézus velünk kapcsolatos történetét. Nem szabad megállni, visszafordulni, engedni a bálványok csábításának. A bálványimádás ugyanis nemcsak abból áll, hogy elmegyünk egy pogány templomba és egy szobrot imádunk.

Kérjük az emlékezet kegyelmét

A bálványimádás a szív magatartása, amikor kényelemből valamit jobban kedvelünk az Úrnál, mert elfeledkeztünk róla. Nagyböjt kezdetén jót fog tenni nekünk, ha kérjük az emlékezet kegyelmét. Őrizzük meg az Úr emlékezetét, mindazt, amit az életünkben tett: hogyan szeretett minket, hogyan szeretett engem. És ebből az emlékből táplálkozva tudunk haladni előre. Jót fog tenni nekünk, ha folyton elismételjük Pál tanácsát Timóteusnak, szeretett tanítványának: „Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül” (vö. 2Tim 2,8). Megismétlem – szólt a pápa: „Emlékezzél a feltámadt Jézus Krisztusra”. Emlékezz Jézusra, aki eddig elkísért és elkísér majd addig a pillanatig, amikor megjelenünk a dicsőséges Jézus előtt. Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy megőrizzük az emlékezetet – fohászkodott végül a Hamvazószerda utáni csütörtökön Ferenc pápa.