A pápa péntek reggeli szentmiséje: az irigység háborúhoz vezet, de végül buborékként kipukkad

Alessandro Di Bussolo / Somogyi Viktória – Vatikán

Figyeljünk az irigység és a féltékenység szújára, amely odavezet, hogy rosszul ítéljük meg az embereket, versenyre kelünk velük a családban, a városnegyedben és a munkahelyen. Ez a háború, a magunkban folytatott pletykálás magva, ami megöli a másikat. Ha viszont jól belegondolunk, nincs belső szilárdsága és végül egy szappanbuborékká válik. Ferenc pápa a napi első olvasmányból (1Sám 24,3-21) indult ki, amely leírja, hogyan lohad le Saul féltékenysége Dávid iránt.

A féltékenység bűntett, mert mindig meg akar ölni valakit

A pápa emlékeztet a király féltékenységére, amelyet Sámuel első könyvének napi részlete mutat be. Ez a féltékenység a fiatalok győzelmi énekéből ered, amelyet Saulnak zengenek, aki megölt ezer ellenséget, míg Dávid viszont tízezret. Így kezdődik a féltékenység nyugtalansága, amely mint a szú belülről rágja az embert. Saul a hadsereggel indul útra, hogy megölje Dávidot. A féltékenység bűntett, amely mindig ölni akar. Aki erre azt mondja, hogy „igen, én féltékeny vagyok, de nem vagyok gyilkos”, a pápa emlékezteti: most nem, de ha tovább folytatod, rosszul végződhet. Ugyanis könnyedén gyilkolhatunk a nyelvünkkel, a rágalmazással.

Az irigy ember magában duruzsol és nem látja a valóságot

A féltékenység azáltal nő, hogy magunkban folytatunk párbeszédet és a dolgokat a féltékenység szemüvegén keresztül értelmezzük. Magunkban pletykálgatunk. A féltékeny ember képtelen meglátni a valóságot és csak egy nagyon erős tény nyithatja fel a szemét. Saul is fantáziájában odáig jutott, hogy a féltékenység elhitette vele: Dávid egy gyilkos, egy ellenség.

Mi is, amikor az irigység, a féltékenység feltámad bennünk, ugyanezt tesszük! – figyelmeztetett a pápa. Mindannyian gondolkodjunk el: Miért tartom elviselhetetlennek ezt az embert? Vagy miért nem akarom látni sem azt a másik személyt? Gondoljuk végig, hogy miért. Sokszor a választ keresve rájövünk, hogy mindez csak fantáziánk szüleménye. Fantáziák, amelyek azonban növekednek bennem a magamban folytatott pletykálkodás által. Végül aztán Isten kegyelme az, amikor a féltékeny ember találkozik a valósággal, mint ahogy Saullal is történt: a féltékenység kipukkad, mint egy szappanbuborék, mert a féltékenységnek és az irigységnek nincs belső szilárdsága – mutatott rá Ferenc pápa.

Isten kipukkasztja Saul féltékenység buborékát

Saul üdvössége Isten szeretetének köszönhető, aki korábban azt mondta neki, ha nem engedelmeskedik, akkor elveszi tőle országát, de Isten jót akart neki. Így tehát megadja neki a kegyelmet és kipukkasztja azt a szappanbuborékot, amelynek nem volt belső szilárdsága. Ferenc pápa elmesélte a bibliai történetet, amelyben Saul belép egy barlangba, hogy elvégezze szükségét, ahol Dávid és emberei rejtőztek. Dávidnak a barátai azt javasolják, hogy éljen az alkalommal és ölje meg a királyt, de ő ellenáll: „Nem nyújtom ki kezemet uram ellen, hiszen az Úr felkentje ő.” Ebből is látszik nemeslelkűsége szemben Saul gyilkos féltékenységével. Ezért a barlang sötétjében csak levágja Saul köntösének csücskét és magával viszi.

Dávid és Saul párbeszéde

Ezt követően Dávid kilép a barlangból és tiszteletteljesen fordul Saulhoz: ,,Uram, király!'', még akkor is, ha a másik éppen meg akarja ölni. Felteszi neki a kérdést: ,,Miért hallgatsz azoknak az embereknek a szavára, akik azt mondják, hogy Dávid rosszat forral ellened?”. Megmutatja neki köntöse levágott csücskét és azt mondja: Megölhettelek volna, de nem tettem meg. Ezzel kipukkasztja Saul féltékenységének szappanbuborékát. Saul felismeri Dávidot, mint fiát és visszatér a valóságba. ,,Te igazabb vagy, mint én, mert te jót tettél velem, én pedig rosszal fizettem neked.”

Védelmezzük szívünket a féltékenység szújától

„Kegyelemnek tekinthetjük, amikor az irigy, féltékeny ember szembetalálja magát a valósággal, ami kipukkasztja a szappanbuborékot, ami az irigység vagy a féltékenység bűnös szokása. Tekintsünk magunkba: amikor ellenszenvesen viselkedünk egy személlyel, nem akarunk jót neki. Tegyük fel magunknak a kérdést: Mi van bennem? A féltékenység szúja növekszik bennem, mert van valamije, ami nekem nincs vagy rejtett harag működik bennem? A pápa azt tanácsolta, hogy óvjuk meg szívünket ettől a betegségtől, a magunkban folytatott pletykálástól, amely egy szappanbuborékot növel bennünk, aminek nincs belső szilárdsága, de nagyon rosszat tesz. Amikor valaki megrágalmaz egy személyt előttünk, akkor értessük meg vele, hogy nem nyugodt hangon beszél, hanem szenvedélyesen. Ebben a szenvedélyes hangban viszont az irigység és a féltékenység gonoszsága rejtezik.

Figyeljünk oda erre, mert ez a szú behatol mindannyiunk szívébe és arra ösztönöz, hogy rosszul ítéljük meg az embereket, mert vetélkedés van bennünk: neki van valamije, ami nekem nincs. Így kezdődik a versengés. Ez aztán odavezet, hogy leselejtezzük az embereket és háború robban ki: családi, városnegyedbeli, munkahelyi háború. Ennek az eredete azonban az irigység és a féltékenység.

Az áttetsző és barátságos szív kegyelme

Figyeljünk oda arra, amikor ellenszenvet érzünk valaki iránt, és tegyük fel magunknak a kérdést: Miért érzem ezt? Ne engedjük meg, hogy ez a magunkkal folytatott pletykálás rosszat eredményezzen, mert ez aztán egy szappanbuborékot növeszt bennünk. Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy olyan áttetsző szívünk legyen, mint Dávidnak. Ez az áttetsző szív csak az igazságot és a békét keresi. Barátságos szív ez, amely nem akar meggyilkolni senkit, mert a féltékenység és az irigység öl – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.