A pápa azért imádkozott a kedd reggeli szentmisén, hogy a nép óvatosan jöjjön ki a karanténból

Gedő Ágnes – Vatikán

A szentmise elején a pápa így imádkozott: „Ebben az időszakban, amikor arról rendelkeznek, hogyan jöjjünk ki a karanténból, kérjük az Urat, hogy adja meg népének, mindannyiunknak a kegyelmet, hogy óvatosak legyünk és betartsuk az intézkedéseket azért, hogy a járvány ne térjen vissza.”

István diakónus vértanúsága

Szentbeszédében a pápa a mai szentleckéhez fűzte gondolatait, mely arról szól, hogy a Krisztusért elszenvedett vértanúság megnyitja a mennyországot (ApCsel 7,51-8,1).

Elítélésekor István diakónus így szólt a néphez, a papokhoz és az írástudókhoz: „Ti keménynyakúak, ti érzéketlen szívűek és fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek ti is, akárcsak atyáitok. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Megölték mindazokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek neki, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a mózesi törvényt, de nem tartottátok meg.” Miközben hallgatták, dúltak-fúltak, és dühükben fogukat vicsorították. Őt azonban eltöltötte a Szentlélek. Fölnézett az égre. Látta az Isten dicsőségét, és Jézust, az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom a megnyílt eget és az Emberfiát, ahogy az Isten jobbján áll.” Erre ordítozni kezdtek, és befogták fülüket. Egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruháikat. Miközben megkövezték, István felfohászkodott, és így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Amint ezt kimondta, halálba szenderült. Saul pedig helyeselte meggyilkolását.

Hamis tanúzás, rágalmak alapján ítélni

A pápa így elmélkedett: Az utóbbi napokban a liturgikus szövegek István diakónus vértanúságáról szóltak, ami egyszerűen következett be. Az írástudók nem viselték el a kihirdetett tanítás tisztaságát, ezért elmentek valakihez, hogy mondja azt: hallotta, amint István káromolta az Istent, a törvény ellen beszélt. Ezután pedig rárontanak és megkövezik, így egyszerűen. Ez a cselekvési struktúra ismerős, Jézussal is így jártak el – tette hozzá a pápa. Az emberek megpróbálták rábizonyítani, hogy istenkáromló és így kiáltoztak: „Keresztre vele!” (vö. Mk 15,3) Ez embertelenség: hamis tanúzásból kiindulva úgymond igazságot szolgáltatni. Ez a séma. A Bibliában is vannak hasonló esetek: Zsuzsannával és Nábóttal is ezt tették, majd Ámán próbálta ezt tenni Isten népével. Hamis hírek, rágalmak, amikkel feltüzelik a népet, aztán igazságot követelnek. Ez lincselés, valódi lincselés – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Előre elítélt személyekre borítékolt ítélet vár

Így aztán bíróhoz viszik, hogy az adjon törvényes formát ennek, de már el lett ítélve. A bírónak nagyon bátornak kell lennie, hogy egy ilyen „népszerű”, szándékosan előkészített ítélet ellen döntsön. Ez Pilátus esete is: világosan látja, hogy Jézus ártatlan, de a népet látva kezeit mossa (vö. Mt 27,24-26). Ez a törvénykezés egy módja. Ma is látunk ilyet: ami most történik egyes országokban, amikor puccsra készülnek, vagy tönkre akarnak tenni egy politikust, hogy ne indulhasson a választásokon. Hamis híreket, rágalmakat terjesztenek róla, aztán megbíznak egy bírót, aki szeret így törvénykezni, ezzel a „helyzeti pozitivizmussal”, ami olyannyira divatos napjainkban, és ez alapján elítéli. Ez egy társadalmi lincselés – ez történt Istvánnal, így hoztak ellene ítéletet: a megtévesztett nép által már elítélt személyt viszik bíróhoz. Ez történik a mai vértanúkkal is – folytatta gondolatmenetét a pápa. A bíráknak nincs lehetőségük igazságot tenni, mert a személyek már eleve el vannak ítélve. Például Asia Bibi esetében is ezt láttuk: 10 évet ült börtönben, mert hamis rágalmak alapján elítélték, és a nép a halálát kívánta. A hamis hírek özöne előtt, melyek véleményt formálnak, sokszor nem tehetünk semmit.

Mindennapos lincselések

Ferenc pápa ekkor a Shoah példáját említette, mely hasonló eset: egy nép ellen hangolták a közvéleményt, aztán persze, hogy azt mondták: „meg kell ölni őket”. Egy módszer arra, hogyan „nyírjunk ki” olyan embereket, akik zavarnak, idegesítenek. Mindenki tudja, hogy ez nem jó, azt viszont nem tudjuk, hogy van egy hétköznapi lincselés, amelyik igyekszik elítélni az embereket, rossz hírüket kelteni, eltávolítani, elítélni. A hétköznapok szóbeszédének kis lincselései ezek, amik véleményt formálnak. Sokszor halljuk, hogy amint kibeszélnek valakit a háta mögött, valaki ellenveti: „De nem, ez egy igaz ember.” – „Nem, nem, azt mondják róla, hogy…”. Ezzel az „azt beszélik róla” – mondattal olyan véleményt teremtenek, hogy tönkretegyék azt a személyt.

Az igazság tiszta, nem tűr nyomást

Az igazság azonban nem ez: az igazság az igazról való tanúság, azokról a dolgokról, amit valaki hisz. Az igazság tiszta, átlátszó. Az igazság nem tűri a nyomást. Nézzük meg István diakónust, aki Jézus után az első vértanú volt. Gondoljunk az apostolokra: valamennyien tanúságot tettek. És gondoljunk a sok mártírra, Chanel Szent Péterre is, akinek ma ünnepeljük liturgikus emléknapját. Azt terjesztették róla, hogy a király ellen van… rossz hírét keltik, aztán megöletik. És gondoljunk a mi tulajdon nyelvünkre is – figyelmeztetett a pápa. Megjegyzéseinkkel mi is sokszor ilyen lincselést indítunk el. Keresztény intézményeinkben sok mindennapost lincselést láttunk, melyek a szóbeszédből születtek. Az Úr segítsen minket, hogy igazak legyünk ítéleteinkben, és ne kezdjük el, vagy ne kövessük ezt a tömeges ítélkezést, amit a pusmogás vált ki – fohászkodott végül a Szentatya.

Mennyek Királynője, örvendezz!

Húsvét harmadik hetének keddjén reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmise végén a pápa szentségimádást tartott, majd eucharisztikus áldást adott, a híveket lelki áldozásra buzdítva. Mielőtt elhagyta volna a Szentlélekről nevezett kápolnát, elimádkozta a Mennyek Királynője – kezdetű, latin nyelvű ősi Mária-himnuszt.

Regína caeli laetáre, allelúia. Quia quem merúisti portáre, allelúia. Resurréxit, sicut dixit, allelúia. Ora pro nobis Deum, allelúia.