Az utcán járva: Emlékezés II. János Pál pápa negyven évvel ezelőtti megválasztására

P. Vértesaljai László jegyzete - Vatikán

Negyven évvel ezelőtt, 1978. október 16-án, a budapesti Központi Szeminárium növendékeként éppen a városban jártam, egyik kispap társammal együtt. Jókedvűen beszélgettünk, már nem is tudom, miről. Csak arra emlékszem, hogy Budán járva az alsó-krisztinavárosi plébániatemplom előtt, harangszót hallottunk. Óránkra nézve láttuk, nem kerek az időpont, erre szemünk kerekedett el, közben tétován megszólalt egy másik harang, aztán egy harmadik, majd a többiek mind, mire a társam elbődült. Igen, hangosan és lelkesen felkiáltott: Habemus papam! Eleven erővel tört ki belőlünk az örvendezés, ez a tiszta katolikus öröm, mely eleve, immár kétezer éve „hangszerelve” van arra a Hangra, mely Péter utódáé. Nem tudtuk még akkor egyáltalán, ki is lesz. Elég volt az tudni: Van! Habemus!

Hazarohantunk a szemináriumba és amikor megtudtuk, hogy lengyel pápánk van, akkor végleg elszálltunk a lelkesedéstől. Karol Wojtyła, krakkói bíboros-érsek! Éppen csak a nevét ismertük azokban az információszegény és agyonkontrollált időkben, de példakép-mestereit, a varsói nagy Wyszyński bíborost, aztán idehaza Mindszenty bíborost, már annál inkább ismertük és tiszteltük. Hát hogy leszállt a Szentlélek a Vatikánban , jóféle keleti széllel!!! Még másnap is a húsunkba csíptünk, hogy igaz-e! Mert annyira hihetetlennek tűnt.

Egy 58 éves fehérruhás lengyel pap, aki közülünk való! Ez volt a lelkesedésünk oka, mint a „Most segíts meg, Mária” imádságunkban: Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy!” Meg is mutatta a Szűzanya, hogy anya, főként az elesettek és üldözöttek anyja, azoké, akik oltalmat keresnek benne. És rámutatott a częstochowai Fekete Madonna, a Czarna Madonna palástja alól kilépő fiára. Ő, ez a Karol, aki a „mosolygó pápa” névbeli meghosszabbítása is, II. János Pál, majd megért bennünket.

Minden megbolydult akkor és mindenki a Szabad Európa és a Vatikáni Rádió adását bújta. Alig vártuk az előadások végét, rohantunk a szobánkba és máris fogtuk az adást, azt a lüktető, el-elcsúszó hullámsávot, ami egy másik világból üzent. Üzente a nyugodt, kiegyensúlyozott és szilárd hit erejét, mely abból születik, hogy nyitott ajtókkal befogadjuk magunkba Krisztust.

Istenem, immár negyven éve ennek! Hála van bennem és köszönet a Gondviselés iránt, hogy ilyen szent pápákkal ajándékozott meg bennünket, mint XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál. Mindegyik Krisztus hűséges tanúja és nyájat vezető pásztor. Áldd meg, Isten, Szentatyánkat!