„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8) - Ferenc pápa üzenete a Betegek Világnapjára

Vertse Márta – Vatikán

Üzenetében Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy az életet Istentől kaptuk ajándékba, nem tekinthetjük magántulajdonunknak. Mivel szent, az „élet fája” nem lehet manipuláció tárgya, ellen kell állni az orvostudomány és a biotechnológia fejlődéséből fakadó kísértéseknek. Minden ember szegény és szüksége van a többiekre, ezért társadalmi alapérték a szolidaritás, az adományozás erénye. A pápa rámutat az önkéntesek szolgálatának jelentőségére, amely kövesse az Irgalmas Szamaritánus példáját és merítsen Kalkuttai Szent Teréz anya lelki örökségéből.

Az élet Isten adománya, nem lehet magántulajdonnak tekinteni

Kedves fivérek és nővérek, „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8).  Ezeket a szavakat ejtette ki Jézus, amikor elküldte az apostolokat, hogy hirdessék az evangéliumot, hogy Országa ingyenes szeretetgesztusok révén terjedjen el.

A Betegek XXVII. Világnapja alkalmából, amelyet 2019. február 11-én Indiában, Kalkuttában ünnepelünk, az egyház, aki minden gyermeke, főleg a betegek Anyja, arra emlékeztet, hogy az ingyenes adományozás gesztusai, mint amilyenek az Irgalmas Szamaritánuséi, az evangelizálás leghitelesebb útját jelentik. A betegek ápolása igényli a szaktudást és a gyöngédséget, igényel ingyenes, közvetlen és egyszerű gesztusokat, mint egy simogatás, amelyek éreztetik a másikkal, hogy ő egy „kedves” személy. Az élet Isten adománya és mint, ahogy Szent Pál figyelmeztet: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7). Éppen mivel adomány, a létet nem lehet pusztán birtoklásnak vagy magántulajdonnak tekinteni, különösen  az orvostudomány és a biotechnológia vívmányai tükrében, amelyek az embert arra indíttathatnák, hogy engedjen az „élet fája” manipulálásának (vö. Ter 3,24).

Az adományozás nem ajándékozás, hanem önátadás

A selejt és a közöny kultúrájával szemben szeretném leszögezni, hogy az adományt paradigmává, a korszellem alapértékévé kell tenni, amely képes rá, hogy kihívást jelentsen az individualizmus és korunk társadalmi széttöredezettségével szemben, hogy a népek és a kultúrák közötti humán együttműködés új kapcsolatait és különböző formáit indítsa el. A párbeszéd, ami az adomány előfeltételeként jelentkezik, teret nyit a növekedés és az emberi fejlődés kapcsolatainak, amelyek képesek arra, hogy megtörjék a társadalom hatalomgyakorlatának megszokott formáit. Az adományozás nem azonos az ajándékozás cselekedetével, mert csak akkor lehet annak nevezni, ha azt jelenti, hogy önmagunkat adjuk, nem korlátozódhat pusztán egy tulajdon vagy bármilyen tárgy átruházására. Különbözik az ajándékozástól éppen azért, mert magába foglalja az önátadást és feltételezi a kapcsolatteremtés vágyát. Az adomány tehát mindenekelőtt kölcsönös elismerés, amely a társadalmi kötelék nélkülözhetetlen jellemzője. Az adományban visszatükröződik Isten szeretete, amely a Fiú, Jézus megtestesülésében és a Szentlélek kiáradásában éri el tetőpontját.

Minden embernek szüksége van a többiekre

Minden ember szegény, szükséget szenvedő és nélkülöző. Amikor megszületünk, ahhoz, hogy életben maradjunk, szükségünk van szüleink gondoskodására, és ehhez hasonlóan életünk minden egyes szakaszában és állomásán egyikünk sem tudja soha teljes mértékben függetleníteni magát a szükségletektől és mások segítségétől, egyikünk sem tudja soha a tehetetlenség korlátját saját  maga átszakítani valakivel vagy valamivel szemben. Ez is egy olyan létfeltétel, amely jellemzi „teremtmény” mivoltunkat. Ennek az igazságnak a becsületes elismerése arra szólít bennünket, hogy maradjunk alázatosak és bátran gyakoroljuk a szolidaritást, mint a létezés nélkülözhetetlen erényét.

A közjó egyidejűleg személyes és közösségi

Ennek a tudata felelős és másokat felelőssé tevő gyakorlatra késztet bennünket, egy olyan jó távlatában, amely elválaszthatatlanul személyes és közös. Csak akkor valósulhat meg a közjón alapuló szolidáris szociális gyakorlat, ha az ember nem önálló világként értelmezi önmagát, hanem mint olyan személyt, aki természeténél fogva kapcsolódik az összes többi emberhez, akiket eredetileg „testvéreinek” tekintett. Ne féljünk attól, hogy magunkat szükséget szenvedőnek ismerjük el, és képtelennek arra, hogy mindent megadjunk magunknak, amire szükségünk van, mert egyedül és csak saját erőnkből nem tudunk legyőzni minden korlátot. Ne féljünk ettől a felismeréstől, mert maga Isten, Jézusban (vö. Fil 2,8) lehajolt és lehajol hozzánk és szegénységünkre, hogy segítsen nekünk és nekünk adományozza azokat a javakat, amelyeket egyedül soha nem lennénk képesek megszerezni.

Szent Teréz anya az ingyenes szeretet példaképe

Az indiai ünnepélyes szertartás alkalmából örömmel és csodálattal emlékeztetek Kalkuttai Szent Teréz anya alakjára, a szeretet példaképére, aki láthatóvá tette Isten szeretetét a szegények és a betegek iránt. Mint ahogy szentté avatása alkalmából leszögeztem: „Teréz anya egész életében az isteni irgalmasság nagylelkű osztogatója volt, mindenkinek szolgálatára állt az emberi élet befogadása és védelmezése által, legyen szó a meg nem született vagy a magára hagyott és kiselejtezett életről. […] Lehajolt a teljesen legyengült, az út szélén meghalni hagyott emberekhez, elismerte Istentől kapott méltóságukat. Felemelte hangját a világ hatalmasai előtt, hogy ismerjék be vétkességüket az épp általuk teremtett szegénységből fakadó bűncselekményekben. Számára az irgalmasság volt az a „só”, amely megízesítette minden tettét, és az a „fény”, amely beragyogta mindazok sötétségét, akiknek már könnyük sem maradt, hogy sírjanak szegénységük és szenvedésük miatt. Az ő küldetése a városok és az emberi létezés peremterületein úgy áll ma is előttünk, mint beszédes tanúságtétel Istennek a szegények legszegényebbjeihez való közelségéről”. (2016. szeptember 4, homília).

Szent Teréz anya hozzásegít bennünket, hogy megértsük: a cselekvés egyetlen szempontja a mindenki iránti ingyenes szeretet kell, hogy legyen, nyelvre, kultúrára, etnikumra vagy vallásra való tekintet nélkül. Példája továbbra is vezet bennünket, hogy az öröm és a reménység látóhatárait nyissuk meg az emberiség számára, amelynek szüksége van megértésre és gyöngédségre, különös tekintettel a szenvedőkre.

Az önkéntesek az Irgalmas Szamaritánus nyomába lépnek

Az emberi ingyenesség az önkéntesek cselekvésének kovásza, akiknek olyan jelentős szerepük van a szociális-egészségügyi szektorban és akik ékesszólóan megélik az Irgalmas Szamaritánus lelkiségét. Köszönetemet fejezem ki és bátorítok minden önkéntességi társulatot, amelyek a betegek szállításával és segélynyújtással foglalkoznak, amelyek a vér, a szövetek és szervek adományozását biztosítják. Az egyik sajátos terület, amelyen jelenlétetek kifejezi az egyház gondoskodását, az a betegek jogainak védelme, különösen azoké, akiket olyan betegségek sújtanak, amelyek speciális gondozást igényelnek, nem feledve a tudatosságnövelést és a megelőzést.

Az önkéntes önzetlen barát

Önkéntes szolgálataitok alapvetően fontosak az egészségügyi struktúrákban és a házi gondozói szolgálatban, amely magába foglalja az  egészségügyi ellátást és a spirituális támaszt. Ennek előnyeit sok beteg, magányos, pszichikailag törékeny és mozgássérült személy élvezi. Arra buzdítalak benneteket, hogy továbbra is legyetek az egyház jelenlétének a jele a szekularizált világban. Az önkéntes egy önzetlen barát, akire rá lehet bízni gondolatokat és érzelmeket; a másik meghallgatása révén olyan körülményeket teremt, amelyekben a beteg, az ápolás passzív tárgyából aktív alannyá válik és főszereplője lesz egy kölcsönös kapcsolatnak, képes lesz a remény visszaszerzésére, jobban elfogadja a terápiákat. Az önkéntes értékeket, magatartásokat és életstílusokat ad át, amelyek középpontjában az adományozás erjesztőanyaga áll. És ezáltal is megvalósul az egészségügyi ellátás humanizációja.

A katolikus egészségügyi intézeteket hassa át az ingyenesség lelkülete

Az ingyenesség dimenziójának lelkülete hassa át mindenekelőtt a katolikus egészségügyi intézeteket, mert az evangéliumi logika az, ami minősíti működésüket mind a világ legfejlettebb, mind leghátrányosabb területein. A katolikus struktúrák arra kaptak meghívást, hogy kifejezzék az adományozás, az ingyenesség és a szolidaritás értelmét, válaszként a mindenáron való nyereség, az azért adok, hogy kapjak logikájára, a személyeket semmibe vevő kihasználás logikájára.

Az ingyenes adományozás öröme a keresztény egészségének szintmérője

Arra buzdítalak mindnyájatokat különböző szinteken, hogy mozdítsátok elő az ingyenesség és az adomány kultúráját, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy leküzdjük a nyereség és a selejtezés kultúráját. A katolikus egészségügyi intézményeknek nem volna szabad beleesniük az üzemgazdasági logika csapdájába, inkább a személy gondozását tartsák szem előtt, mint a nyereséget. Tudjuk, hogy az egészség függ a kapcsolatoktól, a másokkal való  kölcsönös viszonytól és szüksége van bizalomra, barátságra és szolidaritásra, egy olyan jó, amelyet csak akkor lehet „teljesen” élvezni, ha másokkal osztozunk benne. Az ingyenes adományozás öröme a keresztény egészségének szintjelzője.

Mária, a Betegek Üdvössége tanítsa meg az önzetlen szolgálat örömét

Mindnyájatokat Mária, a Betegek Üdvössége oltalmába ajánlom. Ő segítsen bennünket, hogy osztozzunk az adományokban, amelyeket a párbeszéd és a kölcsönös befogadás lelkületében kaptunk, hogy fivérekként és nővérekként éljünk, figyelmet fordítva egymás szükségleteire, hogy tudjunk nagylelkű szívvel adományozni, hogy megtanuljuk az önzetlen szolgálat örömét. Mindnyájatokat szeretettel biztosítlak közelségemről az imában és szívből küldöm Apostoli Áldásomat.

A Vatikánból, 2018. november 25-én,

Krisztus Király ünnepén