„Soha nem látott szépségű tájon utaztam egész Erdélyen át”: Ferenc pápa a pápautazásról

P. Vértesaljai László – Vatikán

Kettős érintés

Ferenc pápát két mozzanat érintette meg mélyen a csíksomlyói látogatása során. Elsőként a Szűzanya maga. Arany rózsaszállal köszöntése után a pápa megérezhette az Anya háláját, mely válasz volt a Péter utód köszöntésére. Szűz Mária, az Emlékezet Asszonya szívében őrzi az első Pétert, Fia választottját, akit az Anyaszentegyház élére rendelt, Őt magát pedig Anyjává tette. És Mária emlékszik minden gesztusra, minden fohászra és minden hálaadó szóra, amikor a Péter utódok a történelem során a segítségét kérték: Nándorfehérvár, Lepanto, a déli harangzúgás imára hívó szava, jele annak a törhetetlen hűségnek, mellyel Isten Népe egyszerűen, könnyedén és a szív mélyéről fakadóan utat talál pár keresetlen szóval Égi Patrónájához. Ebben Róma püspökei mindig élen jártak: XVI. Benedek, II. János Pál, XXIII. János…

Az erdélyi táj érintése

A másik pápai megindultság-mozzanat szintén máriás jellegű. Ő tud a „fogytán a bor” kánai menyegzők hiány-helyzeteiből olyan újat teremtetni, amire senki nem számít egyébként. Adódott pedig, hogy Ferenc pápa szombaton reggel „apostoli terv szerint” Bákóból érkezett volna helikopterrel a Somlyó közeli Csíkszeredába. Ám az égiek eltorlaszolták felhőkkel és sűrű ködpaplannal a jeles kilátásokat és amiatt a Szentatya Marosvásárhelyre repült, mely így mellékesen kiérdemelt egy nem sejtett pápalátogatást. Marosvásárhelyt pedig a Szentatya autóra váltott és ködben, esőben, majd köd és eső nélkül, de feltétlenül belebotlott Erdély szépségébe, melyet semmiféle pápai repülőgép- vagy helikopterutazás egyébként nem tud biztosítani. Ahhoz nyeregbe kell szállni, mintegy székely lófők módjára, hogy igazi élménnyel érkezzen a zarándok a somlyói két-nyeregbe. Ahogy egykor Márton püspök úr járta Székelyföldet. Mi magyarok ezt egyszerűen úgy mondjuk, hogy „a kertek alatt járunk”. A többit már hadd mesélje el ő maga, Ferenc pápa, ahogy azt Nagyszebenből hazatérőben a repülőgép fedélzetén, soron kívül, az utolsó szó jogán tette:

„Időjárási okok miatt autóval kellett utaznom, két óra negyven percen át. Nagyon szép tájat láttam, amilyet még soha nem láttam. Egész Erdélyen keresztül utaztam: Micsoda szépség! Soha nem láttam ehhez foghatót!”. Mi tudjuk, valóban gyönyörű  a Csíksomlyói Szűzanya székely  bölcsője!    

P. Vértesaljai László jegyzete