Madagaszkár története: a világ negyedik legnagyobb szigete, ahol nagy a szegénység
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A malgasnak nevezett helyi népesség az ide érkezett afrikai bantu törzsek és az indonéziai maláj betelepülők leszármazottai. A nyolcadik századtól érkeztek arabok, majd az 1500-as portugál felfedezés után jöttek európaiak, de a szigetország lényegileg 1885-ig meg tudta őrizni a függetlenségét, amikor a franciák gyarmatosították őket. Függetlenségét a szigetország csak 1960-ban nyerte el és először szociál-demokrata kormány alakult, majd Mozambikhoz hasonlóan 1972-től itt is szovjetbarát erők kerültek hatalomra, mely államosítással, a polgári- és vallásszabadság felszámolásával az egyébként is szegény szigetországot az egész világ egyik legeladósodottabb és legszegényebb nemzetévé tették. Ennek örökségét hordozza és nyögi a mai madagaszkári valóság, hiszen a Szovjetunió összeomlása után a véres pártharcokban tovább pusztult az ország, immár nem a szocialista terv-, hanem liberális szabad-gazdálkodás jegyében. Az éppen római székhelyű FAO, az ENSZ világélelmezési intézményének 2017-es jelentése szerint Madagaszkár Ugandával és a Közép-Afrikai Köztársasággal a világ legszegényebb országai, ahol a lakosság nagyobbik fele a szegénységi küszöb alatt él. Gyakoriak a járványok, óriási az írástudatlanság, mintegy egymillió kiskorú gyermeket munkára kényszerítenek és országos csapás a kiskorú leányprostitúció, amit a gazdag ország szexturista érdeklődése táplál.
A katolikus egyház Madagaszkáron
Madagaszkárt Európa 1500-ban fedezte fel és azt követően indult meg a nagyobb szerzetesrendek, döntően domonkosok részéről a hittérítés, amit a szigetországban szerencsére nem kísért gyarmatosítás. Ennek ellenére 1674-ben véres keresztényüldözés tört ki, melyben megölték a francia misszionáriusokat. A 19. század vége fel indul újra a katolikus misszió, főként jezsuiták révén és kezd lassan kiépülni a helyi egyházszervezet, előbb apostoli prefektúrák formájában. 1929-ben szentelik az első bennszülött papokat, köztük tíz évvel később, 1939-ben pedig az első malgas püspököt. Harminc évvel utána 1969-ben születik meg a diplomáciai kapcsolat Madagaszkár és a Szentszék között, kinevezik az első madagaszkári bíborost, akit később egymás után még három másik követ. Kiépül a katolikus egyházszervezet: 5 érsekség és 17 püspökség gondoskodik a majd nyolc és félmillió katolikus lelki ellátásáról. Madagaszkárt eddig egyedül Szent II. János Pál pápa kereste fel 1989 április végén, amikor a bennszülött Lucien Botovasoa-t avatta boldoggá, akit a függetlenségi harcok során 1947-ben hit elleni gyűlöletből öltek meg. A madagaszkári katolikus egyház első célkitűzése a szegényeket segítő szociális program, amit szorosan követ nemcsak az ifjúság nevelése, hanem a kiskorú gyerekek oltalmazása, taníttatása, egészségügyi ellátása. 1747 egyházmegyés és szerzetes pap munkáját hatékonyan segíti 5000 szerzetes nővér. A hitoktatásban 14.500 katekéta tevékenykedik, míg az egyházi iskolákban 700 ezer gyermek oktatását vállalják. A 438 plébánia közösségen túl 9000 egyéb pasztorális centrum működik, ami révén a katolikus egyház az állam hivatalos illetékessége után a legjelentősebb szerepet tölti be az országban, a nevelés-oktatás, egészségügyi ellátás és szociális gondozás terén, mely egyenlő mértékben kiterjed az ország minden lakosára, függetlenül vallási hovatartozásától.
Iszlám prozelitizmus pénzügyi eszközökkel
Madagaszkáron a nagy szegénység miatt elkötelezetten tevékenykedik a „Szükséget szenvedő egyház” nevű pápai jogú segélyszervezet, mely múlt év júniusában átfogó jelentést tett közzé saját tevékenységén túl „az iszlamizmus tapintható növekedéséről”, mely kijelentést Tsarahazana Désiré madagaszkári bíborostól vették, akit pedig Ferenc pápa 2018-ben nevezett ki. A jelentés szerint az országban ma 7 százalékos az iszlám közösség jelenléte, amely azonban hittérítő és karitatív módszereiben a katolikus egyháztól lényegileg eltérő módon működik. Valódi prozelitizmust, a kis szektákon túl, egyedül csak ők folytatnak, amennyiben anyagi támogatásban részesítik azokat, akik iszlám hitre térnek. Szaúd-Arábia, Pakisztán, Törökország és a többi gazdag arab állam, helyi közvetítéssel, ingyenes oktatást, beleértve a Korán ismeretét is, munkát és jövőt kínál azoknak, akik iszlám hitre térnek.
