Az élő Isten szeretetét hirdessétek, ne dogmatikai igazságot – a pápa az új evangelizálásról
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A titok nyitja Isten jelenlétének a megérzésében-megértésében rejlik
Az Isten iránti vágy felizzításában Ferenc pápa beszéde elején az emmauszi tanítványok tapasztalatára utalt, akik noha együtt jártak Krisztussal, még sem ismerték fel őt. Így van ez ma is a világgal: Isten ugyan közel van hozzá, de nem sikerül neki felismerni őt. A titok nyitja Isten jelenlétének a megérzésében-megértésében rejlik, együtt a bizonytalanságainkkal. Ahogy ők is emlékeznek: Ugye, lángolt a szívünk!
A saját jó nevével foglalatoskodó egyház lemond a lényegesről
Beszéde középső, kritikus részében főként Nyugatról szólt a pápa, ahol az emberek az Egyház hideg, ha csak nem gyötrelmes tapasztalatát őrzik. Úgy érzik, az egyház nem érti őket, távol van szükségleteiktől. A jelentőséget hangsúlyozók számára az egyház túl gyenge a világgal szemben, mások túl hatalmasnak látják, szemben a világ nagy szegénységével. Ferenc pápa jogosnak tartja ezt az aggodalmat, mely a nyugati egyházat nagyviláginak látja, mely a siker logikáját követi. A saját jó nevével foglalatoskodó egyház lemond a lényegesről és nem érzi többé az evangélium melegét. Így aztán az Atya egyszerű házából egy szép múzeumi részleget teremt.
Ne tanítással, hanem örömteli tanúságtétellel
Ennek a világnak a gyermekeit elbódítja a technikai vívmányok iránti vad szenvedély, mely megsebzi és elérzésteleníti őket, amitől annak rabjai lesznek, aminek pedig őket kellene szolgálnia. Lelkük mélyén pedig ott rejlik a mély vágy, hogy szeressenek és hogy szeressék őket. Erre az igényre a válasz egyetlen szó, mégpedig Jézus személye. Ebből adódik a küldetésünk, hogy megismertessük a világgal az ő szeretetét. Nem tanítással, még kevésbé róluk mondott ítélettel – húzta alá Ferenc pápa –, hanem Fülöp diakónus példája nyomán utánuk járással, melyben megszületik annak a lehetősége, hogy megkérdezzenek bennünket az Isten utáni mély vágyról. Ekkor ne legyünk prozeliták, hanem hagyjunk helyet a Szentléleknek, mely megfosztja a szívünket a rabszolgaságtól. Közvetítsük az Istent, ne pedig beszéljünk róla, és ne igazoljuk a jelenlétét, mert az ördög is tudja, hogy van Isten. Örömteli módon tegyünk tanúságot az Úrról, segítsük hozzá őket a találkozás szépségéhez.
Isten nem variál és nem kombinál: szeret!
Beszéde végén Ferenc pápa Istenről, mint szeretetről beszélt. Kifejtette, hogy „az Isten szeretet” állítás lényege egy ige, mely Isten állandóságára utal. Isten nem variálgat, nem kombinálgat. Megmarad, mint a csipkebokor, hiszen „ő az, aki van”. A keresztény igehirdetés nem bonyolult igazságok csempéinek rakosgatása, hanem Jézus szeretetének a hirdetése – zárta beszédét Ferenc pápa.
