Ferenc pápa homíliája: Ima a hegyen mindenkiért, hogy mindenki a

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán 

A hegy az a hely, ahol az Isten szívesen ad találkát az egész emberiségnek

A kiemelt főnév a hegy, amiről Izajás próféta azt jövendöli, hogy odaözönlenek majd a nemzetek. A hegy visszatér az evangéliumban is, minthogy Jézus a feltámadása után ezt a helyet jelöli meg a tanítványainak, mint az újra találkozás helyét Galileában, melyet az ott lakó sokféle nép miatt a „népek Galileájának” hívtak (vö Mt 4,15). Úgy tűnik, hogy a hegy az a hely, ahol az Isten szívesen ad találkát az egész emberiségnek. A velünk való találkozás helye, ahogy azt a Szentírás elénk tárja a Sínai hegytől kezdve a Kármelig, egészen addig, míg Jézus meghirdette a boldogságokat egy hegyen, színében elváltozott a Tábor hegyen, életét adta a Kálvárián és mennybe ment az Olajfák hegyén. A hegy az Isten és az ember közötti nagy találkozások helye, és Jézus órákon át tartó imáinak a helye is, hogy a földet és az Mennyet egyesítse testvéreiben az Atyával.

Mindnyájunk hivatása az Istenhez és a többiekhez közeledni

De mit is mond nekünk a hegy? – tette fel a kérdést a pápa. Hogy mindnyájunk hivatása az Istenhez és a többiekhez közeledni: az Istenhez, a Magasságbelihez, távol minden fecsegéstől és nyugtalanító pletykálkodástól. De közeledni a többiekhez is, akiket a hegyről más távlatból lehet látni, mégpedig Isten szemszögéből, aki meghív minden népet. A magasból a többiek együtt látják egymást és felfedezik, hogy a szépség harmóniája csak az együtt-léttel adott. A hegy arra emlékezteti a testvéreket, hogy nem kell válogatni, hanem átölelni a tekintettel, de főleg az élettel. A hegy egyetlen öleléssel, az imádságéval köt az Istenhez és a testvérekhez. A hegy magasba emel, távol minden múlandó anyagi dologtól, a lényeges és megmaradó felfedezésére indít, akik az Isten és a testvérek. A küldetés a hegyen kezdődik, ott fedezi fel az ember az igazán fontosat. Ennek a missziós hónapnak a közepén kérdezzük meg magunktól: mi a fontos a számomra az életben? Mely csúcsokra törekszem?   

Magaslatok elérésére hívattunk, hogy találkozzunk Istennel és a testvéreinkkel

Homíliája második szavában Ferenc pápa a felmenni ige jelentésére világított rá. „Gyertek, menjünk fel az Úr hegyére!”. Nem arra születtünk, hogy álljunk ezen a földön, megelégedve lapos dolgokkal, hanem magaslatok elérésére hívattunk, hogy találkozzunk Istennel és a testvéreinkkel. De ehhez fel kell emelkedni, el kell hagyni a vízszintes életet, küzdeni kell erővel az én nehézkedési erejével szemben és ki kell vonulni a saját énünkből. A felmenetel fáradságos, de az egyetlen módja annak, hogy mindent jobban lássunk, mint amikor hegyet mászunk és csak a csúcson kapjuk meg a legszebb kilátást és értjük meg, hogy ez csakis az egyre emelkedő úton át érhető el.

A felfelé haladáshoz tudni kell lemondani

Ahogy a hegyen nem lehet felfelé haladni, ha azt dolgok nehezítik meg, így az életben is könnyíteni kell azon, ami nem segít bennünket. Ez a küldetés titka is: az induláshoz el kell hagyni valamit, az üzenet kimondásához (annunciare) szükség van lemondásra (rinunciare). Nem a szép szó, hanem a jó élet a hitelre méltó, mely képes lemondani egy sereg anyagi dologról, melyek kicsinnyé, közömbössé teszik a szívet, és önmagunkba zárnak. Olyan élet, mely elszakad a szívet elárasztó haszontalanságoktól. Ferenc pápa lelkiismeret vizsgáló kérdésként ajánlotta: Hogyan állok a felfelé haladásommal? Le tudok-e mondani az evilágiság nehéz és haszontalan csomagjairól?

A hegyen imádkozni mindenkiért és lejőve ajándékká válni mindenkinek      

Ferenc pápa harmadik eligazító szava a mindenki jelző, mely a legerősebben hangzik. A próféta szerint minden nép felmegy az Úr hegyére, Pál apostol szerint az Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön (1Tim). Az Úr kitartóan használja ezt a mindenki szót, jól tudva, hogy mi makacsul ragaszkodunk az én és a mi jelzőink ismétléséhez. Azért mindenki, mert senki nincs kizárva az ő szívéből, az üdvösségből, túl az emberi vámokon és az Istennek nem tetsző önzéseken. Mindenki, mert minden ember értékes kincs és az élet értelme, hogy másoknak adjuk ezt a kincset. Ebből adódik a küldetés értelme: felmenni a hegyre, hogy imádkozzunk mindenkiért és lejönni a hegyről, hogy ajándékká legyünk mindenki számára.

Krisztus tanúja mindenki felé halad, nem csak az övéi, egy csoportocska felé

Felmenni és lejönni: a keresztény tehát mindig mozgásban, kilépőben van. Menjetek! – erre küld Jézus az evangéliumban. A keresztény ember mindig mások felé megy és Jézus tanújaként nem kéri hitelbe mások elismerését, hanem a szeretet adójával megy mások felé, akik nem ismerik az Urat. Krisztus tanúja mindenki felé halad, nem csak az övéi, egy kisebb csoport felé. Az Úr küld, mert a mi helyünkön senki más nem tud tanúságot tenni. Ferenc pápa Gaudete et exaltate apostoli buzdításából idézte azt a gondolatot, hogy „nekünk fel kell tudni ismernünk Jézus szavát és üzenetét, amit az Isten az életünkön keresztül akar elmondani a világnak”.

A misszió: „Tegyétek tanítvánnyá!”

Amikor az Úr másokhoz küld bennünket, akkor azt az egyszerű üzenetet bízza ránk, hogy „Tegyétek tanítvánnyá!”. Az ő tanítványaivá és nem a magunkévá! – pontosított a pápa. Az egyház tehát legyen tanítvány, így kövesse a Mesterét és így is éljen napról napra, ne hódítson, ne kötelezzen, vagyis ne csináljon prozelitákat, hanem tanúskodjon, ugyanazon a szinten, mint a többi tanítvány! Küldetése, hogy adjon tiszta magaslati levegőt, hozzon békét a földre, mely örömmel tölt el, mindahányszor a hegyen találkozunk Jézussal. Végül missziós vasárnapi homíliájában Ferenc pápa arra buzdított, hogy bátran válaszoljunk Jézus erős óhajára, hogy legyünk az ő testvérei, Atyjának szeretett gyermekei.