Ferenc pápa a Világélelmezési Programhoz: Mindenkinek küzdenie kell a pazarlás ellen
Gedő Ágnes – Vatikán
Az élelmiszerpazarlás és az éhezés közötti ellentét, a selejt kultúrája, valamint az élelem értékét tisztelő életstílus közötti kontraszt állt a pápai üzenet középpontjában, amelyet David M. Beaslynek, a Világélelmezési Program (WFP) ügyvezető igazgatójának címzett. Az ENSZ fő humanitárius intézménye és ügynöksége az élelmiszerválsággal küzdők megsegítésével, valamint a táplálkozás világszintű javításával foglalkozik. Mostani összejövetelük célja konkrét terveket kidolgozni az éhezés és az élelmiszerpazarlás megállítására. Ez a jelenség egyre nagyobb terhet ró lelkiismeretünkre – állapítja meg a pápa, majd hozzáteszi: Remélhetőleg sokakban feléled a vágy arra, hogy a testvériség, az igazságosság és a béke jegyében egy jobb világot építsen.
A bőség paradoxona: van, aki éhezik, mások pazarolnak
Sokhelyütt az emberek nem jutnak megfelelő és egészséges élelemhez, míg mások eldobják és pazarolják az ételt. Szent II. János Pál pápa ezt a bőség paradoxonának nevezte, és ez akadályozza ma is az emberiség táplálásának megoldását. Ez az ellentmondás felületességet, nemtörődömséget és önzést takar, melyek a selejt kultúrájának alapját képezik. Ha nem ismerjük föl ezt a működési mechanizmust és nem próbálunk meg gátat szabni neki, akkor nehéz lesz betartani a párizsi klímaegyezményben vállalt kötelezettségeket, illetve megvalósítani az ENSZ 2030-as Fenntartható Fejlődési Keretrendszerének célkitűzéseit. Ebben nemcsak a nemzetközi szervezetekre és a kormányokra hárul a felelősség, hanem mindannyiunkra. A családok, az iskolák és a média fontos feladata, hogy erre neveljen, illetve érzékenyítsen. Senki nem vonhatja ki magát az alól, hogy harcoljon a leginkább a szegényeket, és kiszolgáltatottakat sújtó kultúra ellen.
Állítsuk meg a pazarlást!
A Világélelmezési Program hozzájárul ehhez a küzdelemhez, a nemrég indított Stop the Wast – Állítsuk meg a pazarlást – kampányával. A pápa összefogást sürget egy olyan életstílus bevezetéséért, amelyben az élelmiszer megkapja az őt megillető helyet: vagyis megfelelően értékeljük a Földanya által nekünk adott élelmet. A katolikus egyház segédkezet nyújt a szolidaritás előmozdításában és együttműködéséről biztosítja az ENSZ-szervezetet. Minden embernek joga van ugyanis egy egészséges és fenntartható táplálkozáshoz. Ha az emberi személyt helyezzük a politikai és gazdasági döntések középpontjába, akkor a béke és a stabilitás megerősödik a nemzetek között, a kölcsönös megértés fokozásával pedig a hiteles emberi fejlődés alapját növeljük.