A pápa lampedusai látogatása 7. évfordulóján: Ismerjük fel az Úr arcát minden testvérünkben

Somogyi Viktória – Vatikán

Ferenc pápa a lampedusai látogatásának 7. évfordulóján bemutatott szentmiséje homíliájában a napi válaszos zsoltárból indult ki, amelyben arra kapunk meghívást, hogy folyamatosan keressük az Úr arcát: „Keressétek az Urat, keressétek arcát szüntelen!” (Zsolt 104). Ez a keresés a hívő ember életének alapvető jellemzője, aki megértette, hogy létének végső célja a találkozás Istennel. Isten arcának keresése e világi utunk jó eredményének biztosítéka, amely során az Ígéret földje, Mennyei hazánk felé haladunk. Isten arca az úticélunk és a sarkcsillagunk, amely segít, hogy sose tévesszük szem elől az utat.

A jólét és a gazdagság eltávolította a zsidók szívét az Úrtól

A napi olvasmányban Ozeás próféta leírja, hogy abban az időben Izrael népe elkallódott (Oz 10,1-3.7-8.12), szem elől tévesztette az Ígéret földjét és a gonoszság sivatagában bolyongott. A jólét és a gazdagság eltávolította a zsidók szívét az Úrtól, amit hamissággal és igazságtalansággal töltöttek meg. Olyan bűn ez, amelytől mi mai keresztények sem vagyunk mentesek. „A jólét kultúrája, amely arra ösztönöz, hogy csak magunkra gondoljunk, érzéketlenné tesz minket mások kiáltásai iránt. Egy buborékban élünk, ami szép, de haszontalan, csak egy pillanatnyi illúzió, amely közönyössé tesz mások iránt és elhozza a közöny globalizációját” (homília, Lampedusa, 2013. július 8.).

Az Úrral való személyes találkozás és a küldetés szétválaszthatatlan

Ozeás próféta szava ma a megtérésre hívó megújított felhívás, hogy tekintsünk az Úrra és arcára. A próféta így szól: „Vessetek magatoknak igazságot, és akkor szeretetet arathattok! Szántsátok fel a töretlen földet! Itt az ideje, hogy az Urat keressétek! Akkor majd eljön, hogy igazságra tanítson titeket.” (10,12) Isten arcának keresésére az Úrral való személyes találkozás, hatalmas szeretetének és üdvözítő erejének megtapasztalása ösztönöz minket. A 12 apostolnak, akikről a napi Evangélium beszél (Mt 10,1-7), megadatott a kegyelem, hogy fizikailag is találkozzanak Jézus Krisztussal, a testet öltött Isten Fiával. Ő nevén szólította és egyenként meghívta őket, a szemükbe nézve. Ők pedig arcára tekintettek, meghallották a hangját és látták csodáit. A személyes találkozás az Úrral, ami a kegyelem és az üdvösség ideje, egy küldetéssel jár: „Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.” A találkozás és a küldetés szétválaszthatatlan – figyelmeztetett a pápa.

Vállaljuk mi is fel az apostolokra bízott küldetést

A személyes találkozás Jézus Krisztussal számunkra is lehetséges, akik a harmadik évezred tanítványai vagyunk. Az Úr arcának keresésére indulva felismerhetjük Őt a szegények, a betegek, az elhagyatottak és az idegenek arcában, akiket Isten utunkra vezérel. Ez a találkozás váljon számunkra is a kegyelem és az üdvösség idejévé, és vállaljuk fel mi is az apostolokra bízott küldetést.

A másikkal való találkozás egyben a Krisztussal való találkozás is

Ferenc pápa lampedusai látogatásának hetedik évfordulóján Isten Szava tükrében felidézte gondolatait, amelyeket a „Félelemtől megszabadultak” (Liberi dalla paura) című találkozó résztvevőinek mondott a múlt év februárjában: „A másikkal való találkozás egyben a Krisztussal való találkozás is. Ő maga mondta ezt nekünk. Ő kopogtat ajtónkon éhezőként, szomjazóként, idegenként, ruhátlanul, betegen, elítéltként és kéri, hogy találkozzunk vele és gondoskodjunk róla, valamint, hogy engedjük partra szállni. Ha kétségünk lenne e felől, idézzük fel világos szavait: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40).

A valós helyzet desztillált változata jut csak el hozzánk a valóságról

Mindent, amit tettetek, jót és rosszat! – ez a figyelmeztetés rendkívül aktuális ma. Mindennapi lelkiismeret-vizsgálatunkkor ezt kellene kiindulási pontként alkalmaznunk arra, amit naponta teszünk – hangsúlyozta Ferenc pápa. Itt utalt Líbiára, a befogadó táborokra, a migránsok ellen elkövetett erőszakra és visszaélésekre, a remény útjaira, a megmentésükre és az elutasításukra. „Mindaz, amit tettetek, velem tettétek.”

A pápa kötetlen szavakkal hozzáfűzte homíliájához: „Emlékszem arra a napra hét évvel ezelőtt az Európa déli részén fekvő szigeten, ahol néhányan elmesélték történetüket, hogy mennyit szenvedtek, míg eljutottak oda. Tolmácsokon keresztül beszélgettünk. Az egyik migráns szörnyű dolgokat mesélt saját nyelvén hosszasan taglalva, a tolmács azonban röviden foglalta össze a mondottakat. Amikor visszatértem a Vatikánba, egy etióp asszony, aki nézte a közvetítést a televízióban és értette, hogy mit mondott a migráns, megjegyezte: a tolmács a negyedét sem fordította le annak a szenvedésnek, amin keresztül ment az a személy. A „desztillált” változatát mesélték tehát el nekem a tolmácsok. Ez történik ma Líbiával. Csak egy „desztillált” változatát kapjuk a valós történéseknek. A háború szörnyű, ezt mindannyian tudjuk, de el sem képzeljük, hogy milyen poklot élnek át a líbiai megőrző táborokban. Azok az emberek annak reményében indultak el, hogy áthajóznak a tengeren” – jegyezte meg a pápa.

Szűz Mária segítsen minket Fia arcát felfedezni minden testvérünkben

Homíliája végén Szűz Máriához, a migránsok vigaszához fordult, hogy segítsen minket Fia arcát felfedezni minden testvérünkben, akik arra kényszerülnek, hogy elmeneküljenek földjükről az igazságtalanságok miatt, amelyek világunkat jellemzik.