Ferenc pápa karácsonyi köszöntése a szentszéki dolgozókhoz: Örvendezve tanúskodjatok a hitről!

Gedő Ágnes – Vatikán

A pápa örömmel és hálával fordult a szentszéki alkalmazottakhoz, megköszönve munkájukat, melyet odaadással végeznek a Római Kúria és Vatikánváros szolgálatában. A pandémia nemcsak az egészségügyet hozta kritikus helyzetbe, hanem számos anyagi nehézséget támasztott a családoknak és az intézményeknek. A Szentszék is megérezte a járvány következményeit, és minden erejével azon van, hogy a lehető legjobban kezelje ezt a bizonytalan helyzetet. Egyszerre kell megfelelni az alkalmazottak, illetve a Szentszék jogos elvárásainak: kölcsönösen segítenünk kell egymást a közös munkában, nemcsak most, hanem mindig.

Senkit nem bocsát el a Szentszék a pandémia idején

Ferenc pápa így folytatta beszédét: „Munkatársaink, akik a Szentszéknél dolgoztok, ti vagytok a legfontosabbak: senkit nem szabad kihagyni, senki nem veszítheti el a munkáját. Vatikánvárosi Állam Kormányzósága és a Szentszéki Államtitkárság vezetői valamennyien azon dolgoznak, hogy ne kelljen csökkenteni a munkabért és semmi mást ebben a nagyon rossz pillanatban. A módozatok különfélék, de az alapelv ugyanaz: egy munkahelyet sem szabad megszüntetni, senkit nem szabad elbocsátani, hogy senki ne szenvedje meg a pandémia negatív hatását. Össze kell fognunk, hogy egymást segítve megoldjuk ezt a nem könnyű problémát, hiszen tudjátok: itt, sem a Kormányzóságon, sem az Államtitkárságon nincs a kezünkben varázspálca, kiutat kell keresnünk a bajból, és együtt, jóakarattal sikerülni fog. Segítsetek nekem ebben és én is segítek nektek: fogjunk össze a segítségben és egy családként működjünk tovább.”

Rázzuk föl magunkat a közönyből és a félelemből

Karácsony örömünnep, mert megszületik nekünk Jézus (vö. Iz 9,5), és a mi hivatásunk az, hogy Őhozzá menjünk. A pásztorok adják a példát, nekünk is Jézushoz kell mennünk. Föl kell rázni magunkat a langyosságból, az unalomból, az apátiából, a közönyből és a félelemből – különösen most, a járványhelyzetben, amikor nehezen leljük meg újra az élet és a hit lelkesedését. Ferenc pápa hozzátette: Ez fárasztó, és most fárasztó időket élünk. A pásztorokat követve arra hívattunk, hogy három viselkedést, három igét valósítsunk meg. Ezek: újra fölfedezni, szemlélni, és hirdetni. Nézzük meg, ki-ki a saját életében, hogyan tudja ezeket alkalmazni.

Kétezer év után Jézus élőbb, mint valaha

Fontos újra fölfedezni azt a tényt, hogy Isten Fiának születése a történelem legnagyobb eseménye. A próféták már századokkal korábban megjövendölték bekövetkezését. Olyan esemény ez, amelyről máig beszélnek. Ki az a történelmi személy, akiről úgy beszélnek, mint Jézusról? Húsz évszázad elteltével Jézus élőbb, mint valaha – és sokszor a legüldözöttebb, vagy a legbemocskoltabb, amiért sok keresztény nem tesz róla tanúságot. Kétezer év telt el. És azok, akik eltávolodnak Jézustól a viselkedésükkel, további tanúságot tesznek: megmutatják, hogy Jézus nélkül az ember belezuhan a rosszba: a bűnbe, a káros szenvedélyekbe, az önzésbe, az erőszakba, a gyűlöletbe. Az Ige testté lett, és közöttünk lakott: íme, az esemény, amit újból föl kell fedeznünk.

Elmélkedjünk Jézus születéséről

A második követendő magatartás a szemlélődés. Miután újra rácsodálkoztunk Jézus születésére, most elmélkednünk kell róla. A pásztorok így szólnak egymáshoz: „Nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr” (vö. Lk 2,15), vagyis elmélkedjünk, szemlélődjünk, imádkozzunk. És itt találkozunk a legszebb példával, amit Jézus édesanyja, Mária adott nekünk: ő a szívében őrizte, elmélkedett… és elmélkedve mit fedezünk föl? Szent Pál mondja nekünk: „Mikor azonban megjelent az üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, hanem irgalmassága miatt az újjászületés és megújulás fürdőjében. Benne a Szentlélek működik” (Tit 3,4-5)

Isten gyermekké lesz, hogy mi gyermekei lehessünk

Fölfedezzük, hogy Isten megmutatja jóságát a Gyermek Jézusban. Irgalmas arcát mutatja felénk, akik mindannyian tudjuk, hogy rászorulunk az irgalomra életünkben. Ha szívünkbe nézünk, meg is tudjuk nevezni azokat a dolgokat, amelyek szomjúhozzák Isten irgalmát. Kit ne árasztana el a gyöngédség egy kicsi gyermek láttán? A Gyermek Jézusban Isten szerethetőnek mutatkozik, tele jósággal, szelídséggel. Egy ilyen Istent egész szívünkből tudunk szeretni. Isten megmutatja jóságát, hogy üdvözítsen minket. És mit jelent az, hogy üdvözülni? Azt jelenti, hogy belépünk magának Istennek az életébe, fogadott gyermekeivé válunk a keresztség által. Ez Karácsony nagyszerű jelentése: Isten emberré lesz, hogy mi Isten gyermekei lehessünk.

A Bambinello Isten irgalmasságát hirdeti

A Szentháromság második személye megtestesült, hogy bátyánk legyen, az elsőszülött a testvérek sokaságában. És Isten a keresztség által üdvözít minket, és mindenkit testvérként fogad be. Elmélkedjünk erről a misztériumról, szemléljük a Gyermeket. A jászol tanítása azért nagyon szép, mert elénk tárja a gyönge kis Gyermeket, aki Isten irgalmasságát hirdeti nekünk. Szemléljük a betlehemi jeleneteket – buzdított a pápa, majd így folytatta: "Amikor a minap megáldottam a betlehemi jászlak kis Gyermek Jézus szobrocskáit, az „szemlélődés” volt. A Bambinello a jászolban egy olyan alak, mely Istennek erre a hatalmas irgalmasságára emlékeztet, aki Gyermekké lett.

Jézus a mi üdvözítőnk

Miután pedig szembesültünk ezzel a valósággal; hirdetnünk kell azt. Ez a magatartás segít előre jutnunk. Az újra fölfedezés, a szemlélődés és a hirdetés most segítségünkre van abban, hogy tovább lendüljünk. Mit is kell tennünk? Tekintsünk újra a pásztorokra: „A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.” (Lk 2,20) Visszatértek mindennapi életükhöz. Karácsony elmúlik, vissza kell térnünk a családi élethez, a munkánkhoz. Karácsony lelkületétől átalakítva kell dicsőítenünk és magasztalnunk Istent mindazért, amit hallottunk és láttunk. El kell vinnünk az örömhírt a világnak: Jézus a mi üdvözítőnk. Ez kötelességünk – figyelmeztetett Ferenc pápa. Miért remélek? Mert az Úr üdvözített engem. Emlékezzünk arra, amit szemlélünk, és hirdessük azt szavainkkal, életünk tanúságával. Akárhogy is, de a nehézségek és a szenvedés nem homályosíthatja el Karácsony fényét, mely olyan benső örömet ébreszt bennünk, amit senki nem vehet el tőlünk.

Tanúskodjunk az örömről

A pápa elismételte a három, követendő magatartást: újra fölfedezni, szemlélni és hirdetni. Végül újból háláját és elismerését fejezte ki a szentszéki alkalmazottak munkájáért. Sokan példával szolgálnak a többieknek: a családért dolgoznak, az egyház iránti szolgálat szellemében, mindig örömmel, mely abból a meggyőződésből fakad, hogy Isten mindig közöttünk van, ő a velünk-való-Isten. „Ne feledjétek: az öröm ragadós, és jót tesz az egész munkaközösségnek. Mint ahogy például a fecsegés miatti szomorúság csúnya dolog és lehúz. Az öröm átragad másokra is és épít. Örvendjetek, és legyetek az öröm tanúságtevői!” – buzdított Ferenc pápa, majd szívből jövően Áldott Karácsonyt kívánt mindenkinek.