A pápa Irakból visszatérőben a sajtótájékoztatóján a vírusról és a migrációról is beszélt

Somogyi Viktória – Vatikán

Ferenc pápa számos újságírói kérdésre válaszolt a közel egyórás sajtókonferencián. Itt két kérdést ismertetünk:

Ennek az utazásnak rendkívüli jelentősége volt az emberek számára, akik láthatták Önt, de alkalom volt a vírus terjedésére is, különösen is az összecsoportosult emberek esetén. Aggódik amiatt, hogy esetleg megbetegedhetnek és meghalhatnak, mert látni akarták Önt?

Ferenc pápa: „Mint korábban említettem, az utazások idővel „érnek meg” a fejemben, és ez az egyik dolog, ami erőt adott. Sokat gondolkodtam, sokat imádkoztam ezzel kapcsolatban, és végül meghoztam a döntést, ami valóban belülről jött. És azt mondtam, hogy Aki azt sugallja belül, hogy így döntsek, az gondoskodik az emberekről is. De az ima és a kockázatok tudatosítása után, minden részlet figyelembe vétele után született meg a döntésem.”

Láttuk az iraki keresztények bátorságát, dinamizmusát, az előttük álló kihívásokat, az iszlamista erőszak fenyegetését, a kivándorlást és a hitükről való tanúságtételüket környezetükben. Ezekkel a kihívásokkal kell szembenéznie a keresztényeknek az egész régióban. Itt Libanonról, Szíriáról, a Szentföldről is beszélhetünk. Tíz évvel ezelőtt tartottak szinódust a Közel-Keletről, de folyamatát megszakította a bagdadi székesegyház elleni támadás. Tervez valamit az egész Közel-Kelet érdekében, egy regionális szinódust vagy bármilyen más kezdeményezést?

Ferenc pápa: „Nem tervezek szinódust, sok kezdeményezésre nyitott vagyok, de szinódusra nem gondoltam. Ön azonban most elvetette az első magot, meglátjuk. A keresztények élete szenvedéssel teli, de nemcsak a keresztényeké, hanem a jazidoké is... És ez, nem tudom miért, de nagyon nagy erőt adott nekem. Létezik a migráció problémája. Tegnap (vasárnap) visszatérőben Qaraqoshból Erbilbe, sok embert, fiatalt láttam, nagyon fiatalokat is. És feltett nekem valaki egy kérdést: mi a jövőjük ezeknek a fiataloknak? Hova fognak menni? Sokaknak el kell hagynia az országot. Mielőtt a minap, pénteken elindultam volna az útra, tizenkét iraki menekült jött üdvözölni: az egyiknek a lábában volt egy protézis, mert miközben menekült a kamionok alá került és balesetet szenvedett. A migráció kettős jog: jog ahhoz, hogy ne kelljen elvándorolni és az elvándorláshoz való jog. Ezek az emberek egyikkel sem rendelkeznek, mert nem tudnak nem elvándorolni, nem tudják, hogyan tegyék. És nem tudnak elvándorolni, mert a világ még nem tudatosította, hogy a migráció emberi jog. Legutóbb egy olasz szociológus mesélt nekem az olaszországi demográfiai télről: negyven éven belül „importálnunk” kell majd külföldieket, hogy dolgozzanak és fizessék a nyugdíjaink adóját. Ti, franciák, okosabbak vagytok, tíz évvel előrébb jártok a család-támogatási törvénnyel, így a növekedés szintje nagyon jó” – jegyezte meg a pápa.

„De a migrációt inváziónak tekintik” – folytatta válaszát. „Tegnap a mise után fogadni akartam Alan Kurdi édesapját (a török partokra kivetett halott kisgyermek), mert ő kérte. Ez a gyermek egy szimbólum, ezért ajándékoztam a szobrát a FAO-nak (az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági szervezete). Alan Kurdi egy olyan jelkép, amely túlmutat a migrációban meghalt gyerekeken. A kihaló civilizáció szimbóluma, amely nem képes túlélni, az emberiség szimbóluma. Sürgősen intézkedésre van szükség annak biztosítására, hogy az emberek munkahelyet kapjanak ott, ahol élnek és ne kelljen migrálniuk, valamint intézkedéseket kell hozni a migrációhoz való jog védelmére is. Igaz, hogy minden országnak alaposan tanulmányoznia kell a saját befogadóképességét, mert nemcsak befogadásról van szó, hanem elkísérésről is, és elő kell segíteni a befogadottak előre lépését és integrálódását.

A migráns integrálása kulcsfontosságú. Két anekdotát említenék: gondoljunk csak Belgiumra: Zaventemben a terroristák belgák voltak, Belgiumban születtek, gettósított iszlám bevándorlók, akik nem integrálódtak. A másik példa Svédország: amikor látogatásom végén elbúcsúztam az országtól, a miniszter nem tipikusan svéd kinézetű volt. Egy migráns és egy svéd nő lánya, aki annyira beilleszkedett, hogy miniszter lett belőle. Gondolkodjunk el ezen a két dolgon, az integrációra irányítják a figyelmünket” – hangsúlyozta a pápa.

„A migrációra, amely véleményem szerint a régió tragédiája. Szeretnék köszönetet mondani a nagylelkű országoknak, amelyek befogadják a migránsokat: Libanonnak, ahol véleményem szerint kétmillió szír tartózkodik; és Jordániának, ami nagyon nagylelkű: több mint másfél millió migránst fogadott be. Köszönet ezeknek a nagylelkű országoknak! Nagyon szépen köszönöm!" – zárta válaszát Ferenc pápa.