Általános audienciák, megbocsátás, nők tisztelete: a pápa Irakból hazatérőben

Gedő Ágnes – Vatikán

További esetleges Közel-Keletre tervezett útjairól kérdezték az újságírók Ferenc pápát. Libanonba elígérkezett, de Szíriába nem gondolt elutazni. Nagyon közel érzi magát a sokat szenvedett és szeretett Szíriához. Pápasága elején egy délután rózsafüzért imádkoztak és szentségimádást tartottak, de a muzulmánok is szőnyegeikre leborulva fohászkodtak a békéért, a bombázások leállításáért Szíriában. Szívemben hordozom Szíriát, de utazásra nem gondoltam – válaszolt Ferenc pápa.

Szerdai általános kihallgatások a hívek jelenlétében?

Hosszú hónapok korlátozása után találkozhatott Irakban a hívekkel, Karakosban közvetlen kapcsolatba került a keresztényekkel. Vajon mikor kezdődhetnek újra a Vatikánban a szerdai általános audienciák a hívek részvételével?

Ferenc pápa erre megvallotta, hogy máshogy érzi magát, amikor messze van az audienciákon az emberektől. Azt szeretné, ha mihamarabb újrakezdődnének a szerdai általános kihallgatások. Ehhez meg kell várni a kedvező körülményeket, addig pedig teljes egészében a szakértők, a hatóságok iránymutatását követi. Tetszik, nem tetszik, ők a felelősök és teszik a dolgukat. Most újrakezdődtek a vasárnapi Úrangyala imádságok a Szent Péter-téren, ahol lehet tartani a megfelelő távolságot az emberek között. Szó van róla, hogy szűk körű általános kihallgatásokat tartsanak, de erről még nem döntött a pápa, amíg nem látszik világosan a helyzet kimenetele. Az elmúlt hónapok bezártsága miatt kicsit börtönben érezte magát, ezért az iraki út számára az élet újrakezdése volt. Újra élőnek érezte magát, mert kézzel érinthette az egyházat, Isten szent népét, minden népet.

A papok Isten népéhez tartoznak

Egy pap azért lesz pap, hogy szolgáljon, szolgálja Isten népét, nem karrierizmusból, nem a pénzért. Attól félek – folytatta a pápa -, hogy mi, egyházi emberek, férfiak és nők, de főként mi, papok, nem vagyunk ilyen önzetlenül közel Isten népéhez, pedig ők mentenek meg minket. Mint Naamán szolgája segítünk, de aztán tartjuk a markunkat az ajándékért. Attól a leprától tartok én. Csak Isten szent népe képes megmenteni minket a kapzsiság, a gőg leprájától. Nem szabad tehát elszakadnunk Isten népétől, nehogy a kiválasztottak kasztja legyünk: felszenteltek, ministránsok vagy bármi más kasztja. A néppel való kapcsolat megment minket, segít nekünk. Mi adjuk az eucharisztiát, prédikálunk, szolgálunk. Ők adják nekünk a hovatartozást. Ne feledjük, hogy Isten népéhez tartozunk! – buzdított a pápa.

A megbocsátás ereje

Iraki élményeiről szólva elmondta, hogy váratlanul érte a moszuli pusztítás látványa. Tudott róla, látott korábban is képeket, de mindezt személyesen megtapasztalni megdöbbentő volt. Legjobban egy karakosi édesanya tanúságtétele érintette meg Ferenc pápát. Egy pap, aki tényleg ismeri a szegénységet, a szolgálatot, a bűnbánatot, egy asszony, aki az Isis első bombázásaikor elvesztette a fiát. Ő egy szót mondott: megbocsátok. Ez meghatotta a pápát. Egy édesanya, aki kimondja: megbocsátok, bocsánatot kérek számukra. Mint ahogy Kolumbiában mondták azok az anyák és feleségek, akiknek megölték fiaikat, férjüket: én megbocsátok. Mi valahogy elvesztettük ezt a szót, helyette bőszen sértegetünk, ítélkezünk – főleg én. De megbocsátatni… az ellenségeinknek, ez színtiszta evangélium. Ez érintett meg legjobban Karakosban – mondta el a pápa.  

Moszult a helikopterről láthatta a Szentatya, a lerombolt házakat, templomokat. Ahogy fogalmazott: hihetetlen ez az esztelen pusztítás, templomok, mecsetek ellen. Hihetetlen az emberi kegyetlenség. Most újrakezdődik, nézzük csak meg Afrikát. Az Iszlám Állam újra működésbe lép. Felmerül a kérdés: honnan veszik a fegyvereket? Ki adja el nekik a fegyvereket? Ki a felelős a pusztításért? Legalább lenne bennük annyi tisztesség, hogy kiállnak és elmondják: én szállítom a fegyvereket. De nem. Ez csúnya dolog.

Harcolnunk kell a nők méltóságáért

Ami a nők méltóságát, tiszteletét illeti, tekintettel a március 8-i nemzetközi nőnapra, az egyik újságírói kérdés így hangzott: mit gondol arról, hogy egy muzulmán nő nem mehet hozzá keresztény férfihez anélkül, hogy a család kirekesztené, vagy még súlyosabban bánna vele? Ferenc pápa kifejtette: A nők bátrabbak a férfiaknál, ez mindig is így volt. De a nőket ma is megalázzák. Láttam az árlistát, amit az Isis használt a keresztény és jazidi nők elrablásakor, kit, mennyiért adnak el, életkortól függően. A nőket eladják, rabszolgaként kezelik. Róma központjában a mai napig küzdeni kell az emberkereskedelem ellen. A Don Benzi által alapított közösség egyik házában járva a pápa találkozott olyan lányokkal, akiket sikerült kiszabadítani a prostitúcióból. Egyiküknek levágták a fülét, mert nem keresett aznap elég pénzt, a másikat Pozsonyból rabolták és hurcolták el a kocsi csomagtartójában, rabszolgaként. Az emberkereskedelem körülöttünk történik! Afrikában bizonyos helyeken a csonkítás dívik a mai napig. A nők felszabadításáért, méltóságáért harcolnunk kell. Ők viszik előre a történelmet, és ezt nem bóknak szánom, tényleg így van – mondta a pápa. Szörnyülködve említette, hogy van, ahol azon vitatkoznak, hogy a feleséget elég-e szóban eltaszítania magától a férjnek, vagy írásba kell adnia. Joga se lenne rá! De mindez ma történik, Róma belvárosában is elrabolnak és kihasználnak lányokat. Azt hiszem, mindent elmondtam erről a témáról. Jó hazatérést kívánok, és kérlek, hogy imádkozzatok értem, mert szükségem van rá – mondta végül a repülőgépen tartott sajtótájékoztatón Ferenc pápa Irakból hazatérőben.