A pápa arra ösztönözte az ábrahámi vallásokat, hogy folytassák Irakban a béke útját

Devin Watkins / Somogyi Viktória – Vatikán

Az iraki apostoli látogatás második napján Ferenc pápa a káldok Ur városába utazott, amely a három nagy vallás - az iszlám, a kereszténység és a judaizmus - szülőhelye volt. Ottani találkozóját a vallások közötti párbeszéd és a testvériség elősegítésére tett erőfeszítések csúcspontjaként fogalmazták meg a közel-keleti országban. „Ez az áldott hely visszavezet minket eredetünkhöz, Isten művének forrásaihoz, vallásaink születéséhez” - hangsúlyozta a pápa a három ábrahámi vallás képviselőinek mondott beszédében.

Hazatérés

Visszatérni Ur városába, Ábrahám szülőhelyéhez, „olyan, mintha hazatértünk volna” – jegyezte meg a pápa. A hagyomány által Ábrahám házának tekintett hely mellett felállított pódiumon beszélt, Ur városa Nagy Zikkurat, mezopotámiai templom maradványa közelében. „Itt hallotta Ábrahám Isten hívását. Innen indult útnak, amely megváltoztatta a történelmet. Mi vagyunk ennek a hívásnak és ennek az útnak a gyümölcsei.” A pápa megjegyezte, hogy Isten megkérte Ábrahámot, hogy számolja meg a csillagokat, és megígérte a pátriárkának, hogy annyi lesz leszármazottainak száma. „Minket látott.” Amint e leszármazottak képviselői a szülőhelyén összegyűlnek, a pápa mindenkit arra buzdított, hogy tekintsen fel a mennyre, miközben a földön járjuk utunkat.

Feltekintünk a mennyre

Ferenc pápa először azokról a tanulságokról szólt, amelyeket a csillagok nézéséből tanulhatunk. Ugyanazok a csillagok, amelyekre Ábrahám atyánk nézett fel, még mindig megvilágítják legsötétebb éjszakáinkat, „mert együtt ragyognak”. „A menny tehát az egység üzenetét közvetíti” – mondta a pápa. „Fent a Mindenható arra hív bennünket, hogy soha ne különüljünk el szomszédainktól. Isten mássága mások felé mutat, testvéreink felé.”

A Szentatya minden vallás híveit arra buzdította, hogy a szeretet révén őrizzék meg a testvériséget, miközben az ég felé emelik a tekintetünket és imádják Istent. „Ez az igazi vallásosság: Istent imádni és felebarátunkat szeretni.” „A mai világban, amely gyakran elfelejti vagy torz képeket mutat be a Legmagasabbról, a hívők arra kaptak meghívást, hogy tanúskodjanak jóságáról, mutassák meg atyaságát testvériségükön keresztül.”

A terrorizmus és a gyűlölet felhői

A pápa ezután emlékeztetett, hogy Isten irgalmas, és a legnagyobb istenkáromlás a nevének megszentségtelenítése azáltal, hogy gyűlöljük testvéreinket. Szerinte a hívők nem hallgathatnak, amikor a terrorizmus visszaél a vallással, mivel az erőszak és a szélsőségesség nem vallásos szívből származik. Az Irakot beárnyékoló „terrorizmus, háború és erőszak sötét felhőit” elítélve Ferenc pápa emlékeztetett arra, hogy „emiatt minden etnikai és vallási közösség szenvedett”. Különösen a jazidi közösség védelmében emelte fel a hangját, akik közül sokakat meggyilkoltak, rabszolgaként eladtak és áttérésre kényszerítettek. A pápa imádkozott azokért, akik elmenekültek Irakból vagy akiket elraboltak, kérve Istent, hogy „hamarosan hazatérhessenek”. „Imádkozzunk azért, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságot mindenhol elismerjék és tiszteletben tartsák. Ezek alapvető jogok, mert szabaddá tesznek minket, hogy szemléljük a mennyet, amelyre teremtettünk.”

A sötétben ragyogó csillagok

Ferenc pápa emlékeztetett a pusztításra és a halálra, amelyet az ún. Iszlám Állam okozott Irak északi részén. A pusztítás ellenére „néhány csillag mégis ragyogott” - mondta, utalva a templomok és mecsetek újjáépítésére irányuló közös erőfeszítések számos példájára. Arra buzdított mindenkit, hogy amint ezeket az istentiszteleti helyeket újjáépítik, zarándokoljanak el ezekre a szent helyekre, „mert ez a mennyország utáni vágyunk legszebb jele”. Emlékeztetett arra, hogy Ábrahám oltárokat épített az Úrnak különböző helyeken. A pápa azért imádkozott, hogy mindenki ihletet merítsen a pátriárkából, hogy istentiszteleti helyeinket „a béke és a találkozás oázisává tegyük mindenki számára”. „Isten iránti hűsége révén Ábrahám áldássá vált minden nép számára” - mondta a pápa. „Mai jelenlétünk itt a nyomdokaiban legyen az áldás és a remény jele Irak, a Közel-Kelet és az egész világ számára. Az ég nem merült ki a föld miatt: Isten szeret minden népet, minden lányát és fiát!”

Közös utunk a földön

A pápa ekkor Ábrahám példáját állította a jelenlevők elé, aki úton volt ebben a világban, miközben szemeit az égre szegezte. „Ábrahám számára az égre tekintés ahelyett, hogy figyelemelterelés lett volna, ösztönző erő volt a földi utazásra, hogy elinduljon egy olyan úton, amely utódain keresztül minden időbe és helyre elvezet.” A pátriárka útja áldozatokkal járt, de emlékeztet arra, hogy „szükségünk van egymásra”. „Saját utunkon arra kaptunk meghívást, hogy hagyjuk magunk mögött azokat a kötelékeket és kötődéseket, amelyek azáltal, hogy saját csoportjainkba bezárva tartanak bennünket, megakadályozzák, hogy üdvözöljük Isten határtalan szeretetét, és hogy másokat testvéreinknek tekintsünk.”

A béke útja

Ferenc pápa szerint a csillagok fürkészése a „béke útjára” terel bennünket. A Covid-19 járvány megmutatta nekünk, hogy senki sem hagyhatja figyelmen kívül mások, különösen a legkiszolgáltatottabbak szenvedését. A békéhez olyan szövetségekre van szükség, akik nem egymás ellen uszítanak, hanem olyanokra, akik egyesítenek bennünket a megosztottság legyőzésével. A pápa hozzátette, hogy a gyűlölet az igazi ellenség. „Akinek van bátorsága a csillagokra tekinteni, aki hisz Istenben, annak nincsenek ellenségei, amelyekkel harcolnia kell. Csak egy ellenséggel kell szembenéznie, egy olyan ellenséggel, amely a szív ajtajánál áll és kopogtat. Az ellenség a gyűlölet.”

Lépések a testvériség felé

Végül Ferenc pápa arra ösztönözte a három ábrahámi vallás hívőit, hogy merítsenek ihletet közös atyjukból és fegyvereiket alakítsák a béke eszközeivé. „Rajtunk múlik, hogy emlékeztessük a világot arra, hogy az emberi életnek van értéke önmagában és nem azért, amire használható. A meg nem született élet, az idősek, a migránsok, valamint a férfiak és nők élete, függetlenül a bőrük színétől vagy a nemzetiségüktől, mindig szent és ugyanannyit számít, mint mindenki más élete!” Ábrahám útja „a béke áldása” volt. Saját napjainkban a béke felé vezető utunkhoz a testvériség konkrét lépéseire van szükség, és arra, hogy összefogjunk valami jó elérése érdekében. „Különböző vallású testvérek, itt otthon érezzük magunkat és innen együtt kívánjuk elkötelezni magunkat Isten álma megvalósítására, hogy az emberi család vendégszeretővé és befogadóvá váljon minden gyermeke számára; hogy felnézve ugyanarra az égre, békében utazzon ugyanazon a földön.”