Ferenc pápa megígérte, hogy meglátogatja a nehéz válságot élő Libanont
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az Irakból visszatérőben tartott sajtókonferencia első kérdése Ferenc pápa és a síita Al Sistani nagyajatollah találkozása kapcsán:
Vajon ez folytatása Abu Dhabinak? További kérdés: Várható-e Libanonba látogatása?
Ferenc pápa válasza: „Abu Dhabi dokumentuma a nagyimámmal titokban készült hat hónap alatt, imával, megfontolásokkal és a szöveg javításával. Hogy úgy mondjam, kicsit elbizakodott volt, ez az első lépés. Ez a mostani találkozás lenne a második lépés és még újabbak jönnek. A testvériség útja fontos. Abu Dhabi dokumentuma nyugtalanságot hagyott bennem, aztán megjelent a „Fratelli tutti”. Tanulmányozni kell mindkét dokumentumot, mert egyazon irányban haladnak a testvériség útján. Al Sistani ajatollah egyik mondatát próbálom megjegyezni: ’az emberek vagy testvérek a hitben, vagy egyenlők a teremtés révén’. Egyenlőség a testvériségben, de az egyenlőség alá nem mehetünk. Hiszem, hogy van egy kulturális út is. Gondoljunk csak magunkra, keresztényekre, például a harmincéves háborúra, a Szent Bertalan éjszakára! Változik a mentalitásunk, mert a hitünk révén felfedezzük, hogy Jézus kinyilatkoztatása szeretet és karitász, de hány évszázad is kell a megvalósításához? Ez a fontos, az emberi testvériség, hogy mi, mindnyájan testvérek menjünk előre a más vallásokkal. A II. Vatikáni Zsinat nagy lépést tett, az intézmények is utána, a keresztények egységének tanácsa és a vallásközi párbeszéd tanácsa. Ennek elnöke, Ayuso bíboros velünk van most: te emberi vagy, Isten fia vagy, a testvérem és ez elég! Ez a legfőbb jelzés és ezért kockáztatni kell”. Ferenc pápa utalt az őt ért kritikákra: „Nem bátor, nincs tudatában, hogy a katolikus tanítás ellen halad, ami egy lépésre van az eretnekségtől, vannak kockázatok”. Ám ezeket a döntéseket az ember mindig imádságban hozza, párbeszédben, tanácsot kérve, töprengve. Nem szeszély ez, hanem a II. Vatikáni Zsinat irányvonala”.
Libanon kérdése kapcsán megállapította: „Libanon egy üzenet, Libanon szenved, Libanon több egy egyensúlynál, gyenge a különbözőségekben, némelyekben még nem engesztelődött ki, de megvan a kiengesztelődött nagy nép ereje”. Utalt a pápa Rai pátriárka kérésére, hogy „álljon meg Bejrutban”, de ez „kevésnek tűnt számára, mert ez csak egy morzsa a szenvedő Libanon számára”. „Írt egy levelet neki és megígérte, hogy ellátogat oda. De Libanon most válságban van, életveszélyben. Pedig Libanon olyan nagylelkű a menekültek befogadásában”.
A második kérdés: Al Sistanival való találkozása miként lehet mérték az iráni vallási vezetők felé?
Ferenc pápa szerint a találkozó egyetemes üzenet. Kötelességének érezte, hogy megtegye a hit és bűnbánat e zarándokútját, hogy Isten nagy és bölcs emberével találkozzon. De ezt csak őt meghallgatva lehet megérteni. A találkozás mindenkinek szóló üzenet, mert ő egy okos és bölcs ember. Azt mondta a pápának: ’Tíz éve nem fogadok már embereket, akik politikai vagy kulturális célokkal jönnek hozzám, csak a vallás embereit’. Ő nagyon-nagyon tiszteletteljes volt a találkozó során, megtisztelve éreztem magam. Búcsúzáskor felállt a köszöntésemre, kétszer is, ez az alázatos és okos ember. Nagyon jót tett lelkemnek. Ő egy fény, és ezek a bölcsek ott vannak mindenütt, mert Isten elhintette a bölcsességét mindenütt az egész világon. Ugyanez történik a szentekkel, és nem csak az oltár szentjeivel. A ’szomszéd szentek’ mindennapos dolga ez, akik hittel és következetesen élik az emberi értékeket és a testvériséget. Fel kellene fedeznünk őket, mert olyan sok a példa. Amikor az egyházban botrányok adódnak, mutassuk fel azokat az embereket, akik a testvériség útját keresik, a ’szomszéd szenteket’ és bizonyára megtaláljuk őket a családjainkban is, néhány nagymamát, nagypapát” - zárul Ferenc pápa válasza a sajtókonferencia első két kérdésére.
