Pápai levél Közel-Kelet katolikus pátriárkáinak: Legyenek az emberi testvériség prófétái

Vertse Márta - Vatikán

Az ünnepi szentmisét, interrituális szertartás keretében vasárnap délelőtt 10 órakor mutatták be a názáreti Angyali Üdvözlet bazilikában. Ferenc pápa vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása után megemlékezett a Közel-Kelet békéjéért tartott imanapról, könyörögve Istenhez a térség békéjéért, valamint június 27-i keltezéssel levelet intézett a térség katolikus pátriárkáihoz.

„Örömmel fogadtam meghívásotokat, hogy csatlakozzam hozzátok ezen a különleges napon, amikor mindnyájan híveitekkel együtt szent liturgiát ünnepeltek, hogy fohászkodjatok az Úrhoz a Közel-Kelet békéjének ajándékáért és a térséget a Szent Családnak ajánljátok” – kezdi levelét Ferenc pápa.

Péteri szolgálata kezdete óta közel áll a térség szenvedéseihez

Már pápasága kezdete óta arra törekedett, hogy közel álljon a térség szenvedéseihez.  Ezért egyrészt elzarándokolt mindenekelőtt a Szentföldre, majd Egyiptomba, az Egyesült Arab Emírségekbe, végül néhány hónappal ezelőtt Irakba, másrészt az egész egyházat imára és konkrét szolidaritásra szólította fel a háborútól, valamint a társadalmi, politikai és gazdasági instabilitástól olyan nagyon megpróbált Szíriáért és Libanonért. Ferenc pápa levelében felidézi a délolaszországi Bari városban 2018. július 7-én megrendezett ökumenikus találkozót, amelyen szintén a Közel-Kelet békéjéért imádkozott a régió keresztény vezetőivel. Most külön kifejezi köszönetét a közel-keleti pátriárkáknak, hogy június 27-i imatalálkozójuk alkalmával felkészítik szívüket a Vatikánban július elsejére meghirdetett összejövetelre, amelyen részt vesz Libanonnak, a Cédrusok országának, minden egyházi vezetője.

A Szent Család jól képviseli a Közel-Kelet küldetését

Jézus Szent Családja, József és Mária, akinek a Közel-Keletet szentelik, jól képviseli önazonosságukat és küldetésüket – írja a közel-keleti pátriárkákhoz intézett levelében Ferenc pápa. A Szent Család mindenekelőtt Isten Fia megtestesülésének misztériumát őrizte, Jézus körül és Jézus miatt jött létre. Jézust Mária adta nekünk „igenje” által, amelyet Názáretben az angyali üdvözletre mondott, befogadta őt József, aki álmában is hallgatta Isten hangját és készen állt, hogy ébredése után teljesítse akaratát. Ez az alázat és az önkiüresítés misztériuma, mint a betlehemi születés. A misztériumot elismerték a kicsik és a távoliak, de áskálódtak ellene azok, akik inkább ragaszkodtak a földi hatalomhoz, minthogy csodálattal fogadták volna Isten ígéretének beteljesülését. A megtestesült Ige oltalmazására Jézus és Mária útnak indulnak, Egyiptomba mennek, a betlehemi születés alázatosságához kapcsolva az elvándorlásra kényszerült személyek nélkülözéseit. Így azonban hűségesek maradnak hivatásukhoz és öntudatlanul is elővételezik a kirekesztettség és az üldöztetés sorsát, amelynek felnőtt korában Jézus részese lesz, de amely Húsvét reggelén majd feltárja az Atya válaszát.

Küldetésük, hogy legyenek az apostoli idők őrzői és tanúi

A régió felajánlása a Szent Családnak mindnyájukat arra is szólítja, hogy mint egyének és mint közösség újból felfedezzék keresztény hivatásukat a Közel-Keleten, nem pusztán, mint annak a szeretett földnek az állampolgárai, akik jogaik igazságos elismerését kérik, hanem éljék meg küldetésüket, mint az apostoli idők őrzői és tanúi. A pápa emlékeztet rá, hogy iraki útja során két alkalommal használta a szőnyeg jelképét, amelyet a közel-keleti férfiak és nők szakavatott kezei tudnak szőni, precíz geometriai mintákat és értékes képeket teremtve számos fonal összefonódásának eredményeként, amelyek csak egymás mellett, egymást kiegészítve válhatnak mesterművé. Ha az erőszak, az irigység, a megosztottság akár csak egyet is eltépnek ezek közül a szálak közül, akkor az egész megsérül és tönkremegy. Abban az esetben az emberi tervek és egyezmények csak nagyon keveset tehetnek, ha nem bízunk Isten gyógyító hatalmában. A pápa arra buzdítja a közel-keleti pátriárkákat, hogy ne próbálják szomjúságukat a gyűlölet mérgezett forrásaiból csillapítani, hanem hagyják, hogy szívük mezejének barázdáit a Lélek harmata öntözze meg, mint ahogy ezt hagyományaik, a kopt, maronita, melkita, szír, örmény, káld és latin szertartású közösségeik nagy szentjei tették.

A pápa emlékeztet rá, hogy a térségben számos civilizáció és birodalom keletkezett, virágzott majd elbukott csodálatra méltó műveivel és hódításaival, de mindez elmúlt. Ábrahám atyánktól kezdve azonban Isten Szava továbbra is az a lámpás, amely megvilágította és megvilágítja lépteinket.

Járuljanak hozzá a közjó építéséhez, követve az egyház szociális tanítását

„Békét hagyok rátok, az én békémet hagyom nektek” – idézi Ferenc pápa a Feltámadt Úr szavait, amelyeket Húsvét után a Cenákulumban intézett a még mindig félelemmel teli tanítványokhoz, majd köszönetét fejezi ki a pátriárkáknak tanúságtételükért, kitartásukért a hitben. Arra szólítja fel őket, hogy éljék meg az emberi testvériség próféciáját, amely Abu Dhabiban és Najaf városában a pápa találkozásainak középpontjában állt, csakúgy, mint Fratelli tutti k. enciklikájában.

Ferenc pápa arra buzdítja a közel-keleti pátriárkákat, hogy legyenek valóban a térség sója, ízesítsék a társadalmi életet, arra törekedve, hogy hozzájáruljatok a közjó építéséhez. Kövessék azokat az alapelveket, amelyeket az egyház társadalmi tanítása tartalmaz és amelynek olyan nagy szüksége van az elismerésre, ahogy ezt az Egyház a Közel-Keleten k. szinódus utáni apostoli buzdítás is megjelölte és ahogy erről a pátriárkák is megemlékeztek a Rerum Novarum enciklika közzétételének 130. évfordulóján. Ferenc pápa a közel-keleti pátriárkákhoz intézett levele végén apostoli áldását küldi az ünnepi szertartás résztvevőinek, mindazoknak, akik a tömegkommunikációs eszközök révén kapcsolódtak be az eseménybe és arra kéri őket, hogy imádkozzanak érte.