Szent II. János Pál pápa meghívásának története – Németh László pápai prelátus írása
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Pápasága elején nyilatkozta utazásai szándékáról: „Ha az Isten megengedi, mindenhová elmegyek, ahová meghívnak.”
A II. Vatikáni Zsinat megnyitása előtt XXIII. János pápa 1962. október 4-én Loretóba utazott, hogy a zsinatot a Szűzanya oltalmába ajánlja és ezzel a zarándoklattal kezdődtek a pápák Rómán kívüli utazásai a XX. században. Lelkiségét tekintve a zsinathoz kapcsolódnak, amely ablakot nyitott az Egyházban a világra. VI. Pál pápa a zsinat második ülésszakának utolsó napján, 1963. december 4-én jelentette be, hogy 1964. január 4 és 6 között a Szentföldre utazik. Olaszországon kívüli első történelmi útját újabb utazások követték. I. János Pál pápa rövid pápasága után, amely 33 napig tartott, két napig tartó konklávén választották meg 1978-ban II. János Pál pápát, aki folytatta a pápai utazásokat külföldön: huszonhét évi pápasága alatt 104 nemzetközi utat tett meg. Pápasága elején nyilatkozta utazásai szándékáról: „Ha az Isten megengedi mindenhová elmegyek, ahová meghívnak.”
Karol Wojtyla krakkói bíboros megválasztása nagy meglepetés volt, 455 év után lengyel bíboros ült Péter székébe. Különösen is érzékenyen érintette ez a vasfüggöny mögötti országokat, köztük Magyarországot is. A kommunista vezetés várakozó álláspontra helyezkedett, nem csak Magyarországon, hanem a többi szocialista országban is. Magyarország számára különösen is fontos volt, hogy az új pápa a magyarokkal sok esetben történelmi sorsközösségben és állandó érzelmi kapcsolatban élő lengyel nép fia volt.
A lengyel pápa és a magyarok
Karol Wojtyla bíboros egyházmegyéjének székhelyén, a krakkói székesegyházban élő hagyomány a magyar királylányból lengyel királynévá lett Boldog Hedvig tisztelete, akit 1997-ben a pápa hatodik lengyelországi lelkipásztori látogatása során szentté avatott. Ez a történeti kapcsolat volt egyik személyes oka annak, hogy beiktatása után nem sokkal, december 2-án kelt levelében fordult Lékai László bíboros, esztergomi érsekhez, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökéhez és Magyarország püspökeihez. Erre a történelmi kapcsolatra a pápa a magyarokkal való kapcsolataiban rendszeresen utalt. Ez jele volt Magyarország iránti különös figyelmének, a kialakult egyházpolitikai helyzettel való törődésének. Kifejezésre juttatta, hogy folytatni kívánja a VI. Pál pápa által rendszeresített tárgyalásokat. „Magyarország a legsikereseb keleti politika modellje volt, de … /…/ a magyar Egyházat /…/ a társadalom peremére szorította a vörös uralom. A magyar helyzet azonban teljesen más volt, mint a lengyeleké.”
A lengyel származású pápa második lelkipásztori útja 1979. június 2-10 között, Lengyelországba vezetett. Első alkalommal tért vissza hazájába, egy kommunista országba. Sok magyar hívőnek adott ez lehetőséget arra, hogy találkozzon vele elsősorban Częstochowában és Krakkóban, a Magyarországhoz legközelebb eső helyeken. A pápa útjának negyedik napján Częstochowában, Lékai László bíborost és püspöktársait köszöntve külön és újból üdvözölte a magyar népet, utalva előző év végén küldött levelére. Beszédeiből, gesztusaiból, magatartásából bíztatás, bátorítás sugárzott, amely valamennyi közép-kelet-európai népnek, a magyaroknak is szólt. Ismétlődő lengyelországi látogatásai újabb és újabb alkalmat adtak a magyaroknak is, hogy találkozzanak vele. Harmadik útja alkalmával, Gdaňskban a hívek között volt az akkor huszonnégy éves Orbán Viktor is, aki 1998-ban lett előszőr Magyarország miniszterelnöke. Egyik legelső külföldi útja a Vatikánba vezetett, ahol találkozott II. János Pál pápával.
II. János Pál pápa 1980. április 6-án a hitoktatásról írt levelet a magyaroknak, amelyben annak értékére hívta fel a figyelmet. Ugyanebben az évben, szeptember 24-én Szent Gellért vértanú püspök halálának ezredik évfordulója alkalmából intézett levelet a magyar egyházhoz, majd 1981. november 12-én Árpádházi Szent Erzsébet halálának 750. évfordulója alkalmából. A kapcsolat kiemelkedő eseménye volt, hogy 1980. október 8-án személyesen szentelte fel a Szent Péter-bazilika altemplomában a Magyarok Nagyasszonya kápolnát.
Nemzetközi útjai egymást követték, de kommunista országba nem kapott meghívást. Egyre több magyar hívő jutott el azonban egyénileg és zarándokcsoportokkal Rómában, a szerdai pápai kihallgatásokra, hogy találkozzanak vele, akiket a pápa magyarul is üdvözölt. A magyar egyház helyzetére jellemző eset történt a második püspöki szinóduson. Az 1985. november 29-i plenáris ülésen a felszólalók között volt Lékai László bíboros, aki a következő évi Liszt Ferenc jubileumra meghívta Magyarországra a szinódusi atyákat. A teremben ott volt a pápa is. Az újságok feltették a kérdést: a meghívás a pápának is szólt? Erre azonban pár évet még várni kellett.
A pápa meghívása egy kommunista országba
A magyar katolikus egyház 1988-ban ünnepelte Szent István halálának 950. évfordulóját. A megemlékezést Paskai László esztergomi prímás, érsek 1988. január 17-én jelentette be az 1270-ben elhunyt Szent Margit domonkos apáca sírjánál mondott szabadtéri szentmisén. A helyszín megválasztásának jelentőségét a pápa első magyarországi látogatása alkalmával a Népstadionban bemutatott előadás távlatából lehet igazán értékelni. A szentistváni jubileumi év két fő programja Szent István első magyar király ereklyéjének, a Szent Jobbnak az országjárása volt minden magyar egyházmegyébe és a Szent István Bazilika előtt a kommunista diktatúra alatt első alkalommal augusztus 20-án tartott szabadtéri szentmise. A magyarországi politikai helyzet enyhülésének a jele volt, hogy ehhez a két nagyszabású országos eseményhez az Állami Egyházügyi Hivatal megadta az engedélyt. Miklós Imre egyházügyi elnök 1988. február 2-án Bécsben tartott sajtókonferenciát, amelyen a pápa ausztriai látogatásával kapcsolatban azt mondta: nem gördítenek akadályt ahhoz, hogy magyar
állampolgárok kiutazzanak Ausztriába. Akkor ez volt a helyzet. A pápa esetleges magyarországi meghívását se zárta ki, de jellemző a stílusára, hogy azt mondta: a kormányt nem értesítették hivatalosan arról, hogy a pápa szeretne Magyarországra jönni! Egy pápai látogatásnak azonban nem ez a hivatalos módja! A Szent Jobb országjárását Esztergomban kezdte.
Darázsfalván már közel járt hozzánk
Az egész évet átölelő megemlékezés programjába három kiemelt zarándoklat kapott helyet. Az első május 29-én Passauba vezetett, Szent István feleségének, bajor Gizellának a sírjához. A második Ausztriába, II. János Pál pápa második ausztriai lelkipásztori látogatására, amelyre az eisenstadti-kismartoni egyházmegye első püspöke, Stefan László meghívta a magyar püspököket és híveket is. Az egyházmegyét történelmi szálak kötik Magyarországhoz, mert a trianoni békeszerződés következtében, száz évvel ezelőtt Ausztriához csatolt egykori nyugatmagyarországi területen 1949-ben létesült apostoli adminisztratúrából hozta létre XXIII. János pápa 1960-ban. II. János Pál pápa 1988. június 24-én mondott szentmisét Trausdorfban, aminek a magyar neve Darázsfalva, a magyar határtól 10 km-re. A százezres tömeg fele magyar volt, részt vettek rajta Paskai László esztergomi érsek vezetésével a magyar főpásztorok is. Magyar énekek és egy magyar nyelvű olvasmány is elhangzott. A pápa ezen a szentmisén így köszöntötte a magyarokat: Köszöntöm a nagy számban összesereglett magyar nyelvű híveket, akik az eisenstadti-kismartoni egyházmegyéből és Magyarországból vagy máshonnan jöttek – köztük az erdélyi menekülteket – hogy találkozzanak Péter utódával és együtt ünnepeljék ezt a szentmisét. A veletek való találkozás nagy lelki örömet jelent nekem. Bennetek köszöntöm az egész magyar egyházat és nemzetet.
Az eisenstadti egyházmegye egyik képviselője úgy nyilatkozott, hogy a „magyarok több örömet éltek meg a pápai szentmisében, mint maguk az osztrákok.” A döntő lépésre már a következő hónapban sor került. 1988 júliusában Giovanni Spadolini, az olasz szenátus elnöke Magyarországon járt. Hivatalos látogatást tett Grósz Károly miniszterelnöknél. A búcsúzásakor az ajtóból visszafordult és vendéglátójának szegezte a kérdést: „a pápa miért nem jöhet Magyarországra?” – „Ha akar, akkor jöjjön!” hangzott a válasz. A kérdés nem hivatalos értesítés volt a Vatikán részéről, de minden bizonnyal nem a pápa tudta nélkül történt, aki régóta szeretett volna Magyarországra jönni, ahogy azt később maga mondta a magyar püspököknek.
1988. augusztus 20-án Paskai bíboros bejelenti: Jön a pápa!
Magyarország prímását, Paskai László esztergomi érseket II. János Pál pápa 1988. június 28-án kreálta bíborossá. Egy hónap se telt el és megnyílt a lehetőség a pápa meghívására. Élve a lehetőséggel, a nyilvánosság tájékoztatása nélkül kezdett hozzá Paskai László bíboros a pápa meghívásának előkészítéséhez. Mivel nem volt diplomáciai kapcsolat Magyarország és a Szentszék között, ezért Bécsbe utazott, hogy a pápai nunciustól, Michele Cecchini c. érsektől megtudja, mi a módja a pápa meghívásának. A püspöki kar tagjaival levélben konzultált, és megszerezte a Magyar Népköztársaság kormányától is a hivatalos meghívást, majd egyeztetett a Szent István ünnepre érkezett vatikáni diplomatákkal. Augusztus 20-án, a Szent István napi ünnepi szentmisén a Szent István Bazilika előtti téren az evangélium után II. János Pál pápának Szent István jubileumára augusztus 16-án írt levelét olvasták fel. A pápa kifejezésre juttatta, hogy gondolatban és lélekben a magyarokkal van. Nagy meglepetés volt, hogy a szentmise végén, a körmenet előtt Paskai László bíboros bejelentette: Meghívta a Szentatyát Magyarországra lelkipásztori látogatásra. A meghívás, amely jó ideje bent volt már a levegőben, világszenzáció lett: Magyarország volt az első kommunista ország a pápa lengyel hazáját kivéve, amely hivatalosan meghívta. A látogatásra azonban három évet kellet várni.
II. János Pál pápa 1988. augusztus 14-én, az Úrangyala imádkozása előtt szót ejtett Magyarországról: „A képzeletbeli zarándoklataink sorozatában, amelyet veletek végzek ebben a Mária évben, tekintetem ma Kelet-Európa felé fordul, különösen is Magyarország felé, amelynek a köszöntése a hagyományban „Regnum Marianum”. A magyar katolikusok ezekben a napokban emlékeznek az országalapító Szent István magyar király halálának 950. évfordulójára”.
II. János Pál pápa: „Ez a látogatás váljék Isten dicsőségére és a kedves magyar nép javára!”
A jubileumi Szent István év harmadik zarándoklatára Rómába több mint kétezer magyar hívő érkezett a világ valamennyi részéről. A pápa a zarándokokat, köztük százhét papot és Paskai László bíboros vezetésével a magyar püspököket október 6-án fogadta a VI. Pál teremben. Beszédjét, amelyben megemlékezett Szent Istvánról, így fejezte be: „A jubileumi év lezárásakor kaptam a szívélyes meghívást, hogy látogassak el országotokba. Ezt a meghívást a Szűzanyára bízom, és mindnyájan azért imádkozzunk, hogy a látogatás – amikor azt meg lehet valósítani – Isten dicsőségére és a kedves magyar nép javára váljék.”
A pápalátogatás konkrét előkészítése a Magyarország és a Vatikán között „bejáratott” kapcsolatok nyomán kezdődtek el. Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke októberben járt a Vatikánban és egyeztetett róla. Vatikáni partnere Francesco Colasuonno érsek, a pápa utazó nagykövete 1989. június 1-jén tárgyalt Budapesten Horn Gyula külügyminiszterrel, amelyen a pápa látogatása mellett már a diplomáciai kapcsolatok felvételének lehetősége is felmerült. A pápa 1989. november 14-én latin nyelven írt levelében fogadta el a meghívást. Az előkészületekre egy öttagú püspökkari bizottság alakult, amelynek tagja volt Keresztes Szilárd gk. püspök is, aki később a látogatás püspökkari főszervezője lett. Az egyházi élet korábbi gyakorlatának megfelelően „kis lépésekben” haladt előre az előkészítés. A 80-as évek végén bekövetkezett társadalmi átalakulások sok mindent bizonytalanná tettek. Esztergomban csak gyűltek a levelek és a beadványok, elsősorban azért, mert az Állami Egyházügyi Hivatal részéről, amely 1989. július elsejével meg is szűnt. Az 1989. évi tavaszi püspökkari konferencián az hangzott el, hogy a pápa 1991 őszén fog jönni. Ezt erősítette meg Pozsgay Imre államminiszter látogatása a pápánál 1989. március 20-án. A Vatikáni Rádió magyar adásának aznap adott interjújában azt nyilatkozta, hogy a pápának elmondta: „Látogatására a magyar közvélemény, az egész nép nagy várakozással tekint és a pápát most egy új módon gondolkodó, önazonosságát új, demokratikus intézményekben megtaláló ország várja”. A lelki előkészületet végül a Püspöki Kar Pünkösd ünnepére írt körlevele indította el. De a Szentatya maga is készülődött, mert az 1989. július 26-i általános kihallgatáson egy magyar zarándokcsoporthoz fordulva így szólt: „Készüljetek fel lélekben arra, hogy két év múlva Magyarországra látogatok.” Prófétai szavai valósággá lettek, két év múlva tényleg megérkezett és megcsókolta a magyar anyaföldet.
Döntő politikai változások…
A látogatás konkrét szervezésével kapcsolatban azonban érdemi lépés alig történt, főként a politikai változások gyorsan pergő eseményei miatt. Alapvetően megváltozott a politikai helyzet és benne az egyházé is, amely visszanyerte a kommunisták elragadta szabadságát. 1989. október 23-án kiáltották ki a Magyar Köztársaságot. 1990. január 24-én a parlament elfogadta a lelkiismereti szabadságról és az egyházakról szóló törvényt (IV/1990). Ezzel lehetővé vált az 1950-ben betiltott szerzetesrendek újra indulása, és elkezdődött az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása. A magyar kormány és a Szentszék közötti rendszeres tárgyalások középpontjában ezekben a hónapokban a Vatikánban és Budapesten a diplomáciai kapcsolatok felvétele állt, amelyre végül 1990. február 9-én került sor. Az első pápai nunciust, Angelo Acerbi c. érseket a pápa 1990. március 28-án nevezte ki. A diplomácia kapcsolatok rendeződésével egyidőben, február 19-én határozta el a Püspöki Kar, hogy létrehozza a Püspökkari Titkárságot. A kommunizmus sorvasztó évei után 1990. április 9-én került sor ismét szabad választásokra, melynek eredményeként Antall József vezetésével megalakult az új kormány, majd ősszel helyhatósági választásokat tartottak. Magyarország fellélegzett és most már komolyan nekifogott a pápalátogatás előkészítésének.
Németh László pápai prelátusnak Szent II. János Pál pápa meghívása történetéről szóló írása első részét olvastuk fel. A befejező második részt vasárnapi adásunkban sugározzuk.
