A pápa homíliája az ökumenikus imahetet lezáró vesperáson: Együtt a Fény nyomában

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Ferenc pápa beszéde kezdetén köszöntötte Polikárp metropolitát, az ökumenikus patriarkátus képviselőjét és Ian Ernest tiszteletest, a Canterbury anglikán érsekség személyes képviselőjét. Fogadjuk be Jézus szívből jövő kérését, hogy „egy legyünk” és az ő kegyelmével haladjunk a teljes egység felé! – fogalmazta meg a Szentatya a keresztény felekezetek közös szándékot.

A bölcsek többre vágynak, napnál is nagyobb Fényt keresnek 

Keletről, ahol felkel a nap, indulnak a bölcsek a feltűnt csillag nyomában, de ők egy annál nagyobb fényt keresnek, mert többre vágynak. Ezért is vállalják a kockázatos utat. Mi is induljunk el és ne féljünk evilág villámaitól, sem a felsziporkázó hullócsillagoktól – bíztatott a pápa. Az üstökösök kihunynak, ezért inkább Krisztusra szegezzük a tekintetünket és kövessük az ő evangéliumát, mely az egységre hív minket. Járjunk együtt, támogassuk egymást, elfogadva a hagyományok és tapasztalatok különbözőségét. Kelet másfelől a háborúktól és az erőszaktól megtizedelt térségekre utal, ezért is készítették idén a Közel-Kelet egyházai az imahét útmutatóját. Az ottani keresztény testvéreink számos nehézségük ellenére tanúságot tesznek, reményt adnak és arra intenek, hogy Krisztus csillaga – mely nem ismer alkonyt – felragyog a sötétben. 

Csillag helyett az Írás szava igazít minket Jézushoz                

A keletről jövő bölcsek Jeruzsálembe érkeznek – folytatta a második ponttal a pápa –, hogy imádják az új királyt, akinek csillagát követték. Ám ott csak a nyers valósággal találkoznak, ami a világ sötét ellenállása, Heródesé és az egész városé. Zavar és félelem béníthat le minket most is az újdonságoktól, melyek elbizonytalaníthatják hagyományainkat és megszokott mintáinkat. Ne féljünk attól, hogy testvéreinket a félelmeink elé helyezzük! – sürgette a pápa. Az Úr azt kéri, hogy bízzunk benne és egymásban, korlátaink és bűneink ellenére. Ebben segítenek nekünk a bölcsek, akik Jeruzsálemben, a csalódás és ellenállás városában felfedezik, hogy Betlehembe kell menniük. Az eltűnt csillag helyébe az Írás szava lép és ez arra utal, hogy mi keresztények sem nélkülözhetjük az Isten szavát ahhoz, hogy eljussunk Jézushoz.

A bölcsek példájára nekünk is le kell borulnunk az Úr előtt az „alázat bátorságával”                     

A bölcsek útjának utolsó állomása Betlehem, ahol belépnek a házba és imádják a gyermeket: ugyanabban házban, imádkozva. Olyan ez, mint az evangélium végén az apostolok találkozása az emeleti teremben a Feltámadottal: leborulva imádják őt. Az útitársak prófétai jelekké lesznek a világ útjain. Mi is úgy juthatunk el Úrhoz, ha együtt útra kelünk, a Szentírás útbaigazító szavával és végül eggyé leszünk az ő imádásában. Ehhez a bölcsek példájára nekünk is le kell borulnunk az „alázat bátorságával”. Ekkor vehetjük elő az ajándékainkat és éppen az imádásban vetünk számot kincseink valódi értékével, melyek valójában mindenkié és arra várnak, hogy megosszuk egymással, Isten népének az épülésére. Végül pedig a hazatérés „más úton” történik, a megtérés adta új utakon. A bölcsek, miként Pál apostol más utakon tértek haza, valójában más emberként,  mert rátaláltak az Urukra – zárta homíliáját Ferenc pápa a keresztények egységéért folytatott imahét záró vesperás imádságán.