Ferenc pápa Szent Péter és Pál apostolok ünnepén: az egyházban mindenkinek jut hely

Gedő Ágnes / Adriana Masotti – Vatikán

Hétezer hívő vett részt a szentmisén, és az idén kinevezett 44 metropolita érsekek közül is sokan jelen voltak a Szent Péter-bazilikában, ahol a katedra oltár előtti két szektor bíborszínbe öltözött. A szentmise elején, melyet a pápa mutatott be, James Michael Harvey bíboros bemutatta az új érsekeket a Szentatyának. Az eskütétel után a pápa megáldotta az érseki rangot és a Péter utódával való egységet jelképező palliumokat. Ez a fekete keresztekkel ellátott fehér gyapjúszövetcsík olyan liturgikus öltözék, ami a Jó Pásztort ábrázolja, amint juhait a vállára veszi. A metropolita érsekekre bízza a pápa a feladatot, hogy hordozzák a rájuk bízott nyájat.

Lelkesítsen a misszió és az evangélium

Ferenc pápa homíliájában Péter és Pál apostolok mai üzenetéből indult ki. Pattanjunk föl és induljunk a jó harcba. Tegyük föl a kérdést: mit üzennek a mai keresztény közösségnek, mely éppen a szinodális úton jár? A gyors fölkelés Húsvét reggelére emlékeztet minket, amikor kilépünk a fényre, és ez fontos jelkép az egyház számára, mert nekünk is föl kell kelnünk, hogy kövessük az Urat, ahová ő akarja. Ez nem mindig könnyű, sok ellenállással találkozunk. Van, hogy az egyházon erőt vesz a lustaság és inkább ülve szemléljük azt a néhány biztos dolgot, amit birtoklunk. Ahelyett, hogy tekintetünket új távlatok felé vetnénk, a nyílt tenger irányába. Gyakran le vagyunk láncolva, mint Péter a szokások börtönében, megijesztenek a változások és megszokásaink gúzsba kötnek minket. Így azonban belecsúszunk a lelki középszerűségbe, félő, hogy csak túlélni igyekszünk a lelkipásztori életben is, és megfakul a misszió lelkesedése. Ahelyett, hogy élettel teliek és kreatívak lennénk, a langyosság és a sodródás látszatát keltjük.

Az egyházban mindenkinek jut hely

Ferenc pápa Henri de Lubac jezsuita teológust idézte, aki figyelmeztetett a veszélyre, hogy az evangélium újdonságát és életről szóló nagy áramlatát olyan hitté zsugorítja, mely megáll a külsőségeknél és a szokásoknál. A pápa megjegyezte: a szinódus arra hív minket, hogy olyan egyház legyünk, amelyik talpra áll, nem zárkózik önmagába és nyit a világ felé. Olyan egyház, amelyet nem kötnek láncok, nem határolnak falak, ahol mindenki érzi, hogy elfogadják és figyelnek rá. Ahol gyakorolják a meghallgatás, a párbeszéd és a részvétel művészetét a Szentlélek vezetésével. Egy szabad és alázatos egyház, amelyik gyorsan felpattan, nem húzza az időt, nem késlekedik a mai kihívásokkal szemben, nem húzódik szent kerítések mögé, hanem hagyja, hogy lelkesítse az evangélium hirdetése iránti szenvedély. A vágy, hogy mindenkit elérjen és mindenkit befogadjon. A pápa kiemelte a mindenki szót, többször elismételve szabadon hozzátette: Menjetek el az útkereszteződésekhez és vigyetek el mindenkit! Vakokat, süketeket, sántákat, betegeket, igazakat és bűnösöket: mindenkit! Az Úrnak ez a szava visszhangozzék elménkben és szívünkben: az egyházban mindenki számára jut hely! Sokszor azért állnak nyitva az egyház kapui, hogy elbocsássuk, elítéljük az embereket. Valaki közületek tegnap azt mondta nekem: most ez nem a búcsúzás ideje az egyház számára, hanem a befogadásé. Nem jöttek el a lakomára, menjetek az útkereszteződéshez. Mindenkit hívjatok, ha bűnös, ha nem, mindenkit!

Nincsenek első- és másodosztályú keresztények

Pál apostol fáradhatatlanul hirdette az evangéliumot, üldözték és szenvedett érte. Élete végén pedig látta, hogy a történelem egy nagy csata, mert sokan nem voltak hajlandók befogadni Jézust. Az ő művét, harcát kell most folytatnia a közösség testvéreinek. Valamennyiünknek az a hivatása, hogy misszionárius legyen és hozzájáruljon ehhez a műhöz. A pápa megjegyezte: két kérdés jut eszembe. Az első: mit tehetek én az egyházért? Ne panaszkodj az egyházra, hanem tegyél érte. Szenvedéllyel és alázattal vegyél részt benne. Azért kell a szenvedély, hogy ne maradjunk passzív szemlélői az eseményeknek. Alázattal, mert a közösségbeli munka soha nem főszerepet jelent, hogy jobbnak érezzük magunkat másoknál és nem engedjük őket oda. A szinodális egyház lényege az, hogy mindenki részt vesz benne, senki nem a másik helyett vagy felett van. Nem léteznek első- és másodosztályú keresztények, mindenki meghívást kapott, mindenki.

Tegyük gondoskodóvá, emberivé a világot

Ferenc pápa megállapította, hogy az evangélium hirdetése nem semleges, nem desztillált víz, nem hagyja annyiban a dolgokat. Éppen ellenkezőleg, lángra lobbantja Isten Országát, ahol nem az emberi játszmák uralkodnak, a hatalom, a rossz, az erőszak, a korrupció, az igazságtalanság és a kirekesztés. A pápa második kérdése pedig az, hogyan tehetjük mi, az egyház a világot emberibbé, igazabbá, szolidárisabbá, nyitottabbá Isten és az emberek közötti testvériség iránt? Legyünk kovász a világban, óvjuk az emberi életet, a teremtett világot, a munka méltóságát, segítsünk a családi problémákon, az idősek és magukra maradtak helyzetén, az elutasított és megvetett embereken. Olyan egyház legyünk, amelyik a gondoskodás, a simogatás, az együttérzés kultúráját szorgalmazza a gyengék iránt. Amelyik küzd minden lepusztulás ellen, legyen az a városaink, az általunk frekventált helyek, hogy ott mindenkinek az életében felragyogjon az evangélium öröme. Ez a jó harc, ez a kihívás, ami előttünk áll – mondta végül Szent Péter és Pál – napi homíliájában Ferenc pápa, aki végül köszöntötte a Bertalan pátriárkát képviselő küldöttséget.