A pápa fogadta a québec-i őslakosok delegációját: családotok részének érzem magam

Somogyi Viktória - Vatikán

Az őslakosok fogadása előtt pénteken helyi idő szerint délelőtt 9 órakor találkozott a kanadai jezsuitákkal, akikkel magánbeszélgetést folytatott.

A québec-i indiánok delegációját rövid beszéddel köszöntötte Ferenc pápa. Köszönetet mondott nekik, hogy a tartomány különböző részeiről eljöttek hozzá. „Ennek a földnek a hatalmas kiterjedése arra késztet bennünket, hogy a gyógyulás és a kiengesztelődés hosszú útjára gondoljunk, amellyel együtt nézünk szembe. „Járjunk együtt - ez a mondat az, ami elkísér bennünket március óta, amikor az őslakosok küldöttei meglátogattak Rómában, és ez ad ösztönzést látogatásomnak körötökben” – kezdte beszédét a pápa.

Barátként, testvérként, zarándokként jöttem Kanadába

Hangsúlyozta, hogy barátként jött Kanadába, hogy találkozhasson az indiánokkal, és hogy lássa, hallhassa, megismerje és értékelje azt, ahogyan élnek az ország őslakosai. Testvérként jött, hogy első kézből fedezze fel a helyi katolikus család tagjainak jó és rossz gyümölcseit, amelyek az évek során termettek. A vezeklés szellemében jött, hogy kifejezze szívből jövő fájdalmát a nem kevés katolikus által okozott sérelem miatt, akik támogattak az indiánokat érintő elnyomó és igazságtalan politikát. „Zarándokként jöttem, fizikai korlátaim ellenére, hogy további lépéseket tegyek veletek és értetek. Teszem ezt azért, hogy az igazság keresésében előrelépés történhessen, hogy a gyógyulás és a kiengesztelődés folyamata folytatódhasson, és hogy a remény magvait tudjuk elvetni a jövő őslakos és nem őslakos nemzedékei számára egyaránt, akik arra vágynak, hogy harmóniában éljenek együtt testvérként” – fogalmazott Ferenc pápa.

Nagyon értékes az indiánok mélységesen őszinte család- és közösségtudata

Utalt rá, hogy közeledik intenzív zarándoklatának a vége és, hogy nagyon gazdagon tér vissza Rómába. Megerősítette, hogy szívében őrzi azt a páratlan kincset, amit mindazon személyek és népek jelentenek, akik nyomot hagytak lelkében; az arcok, a mosolyok és az üzenetek, amelyek vele maradnak; a felejthetetlen történetek és természeti szépségek; a hangok, színek és érzelmek, amelyek mélyen megérintették. „Őszintén kijelenthetem, hogy az életetek és tapasztalataitok, ezeknek a vidékeknek az őslakos valósága volt az, ami megérintett, velem maradt, és mindig lelkem része lesz. Bátran merem állítani, hogy most bizonyos értelemben én is a családotok részének érzem magam, és ez megtiszteltetés számomra” – vallotta meg a pápa. Hozzátette, hogy Szent Anna ünnepén a szentmise emléke a különböző nemzedékek és sok őslakos család részvételével, mindig a szívében marad. Egy olyan világban, amely tragikus módon gyakran túlságosan individualista, a pápa nagyon értékesnek nevezte az indiánok mélységesen őszinte család- és közösségtudatát. „Milyen fontos, hogy megfelelően ápoljuk a kapcsolatot a fiatalok és az idősek között, és fenntartsuk az egészséges és harmonikus kapcsolatot az egész teremtéssel!” – nyomatékosította.

A pápa három szent nőre bízta a közös út törekvéseit

Ezt követően Ferenc pápa az elmúlt napok tapasztalatait, és a további közös út törekvéseit a nők szerető gondjaira bízta, akik a legjobban értik, hogyan kell megvédeni az élet legfontosabb dolgait. Három nőt emelt ki: elsőként Szent Annát, akinek gyöngédségét és oltalmát érezte, amikor lerótta tiszteletét előtte Isten népével együtt, amely tiszteli a nagymamákat. Másodszor, Isten Szűz Anyját: egyetlen teremtmény sem érdemli meg jobban, hogy zarándoknak nevezzék, mint Szűz Mária, mert ő mindig, még ma is, még ebben a pillanatban is zarándok, aki az ég és a föld közötti utat járja, hogy megmutassa nekünk Isten gondoskodását, és kézen fogva vezessen minket Fiához. Végül a pápa egy harmadik nőre Szent Kateri Tekakwithára emlékeztett, akinek csendes jelenléte elkísért minket, és akinek földi maradványait a közelben őrzik. „Szent életéért tiszteljük, és el tudjuk képzelni, hogy életszentségét, amelyet az ima és a munka iránti példaértékű odaadás jellemez, valamint azt a képességét, hogy sok próbatételt türelemmel és szelídséggel viseljen el, bizonyos nemes és erényes tulajdonságok tették lehetővé, amelyeket közösségétől és az őslakos környezettől örökölt, amelyben felnőtt” – állapította meg Ferenc pápa.

A Szűzanya és Szent Kateri küzdöttek álmaikért

Majd rámutatott, hogy ez a három szent nő segíthet abban, hogy összefogjunk és újra elkezdjük szőni a kiengesztelődés szövetét, amely megvédi a köztünk élő legkiszolgáltatottabbak jogait, valamint harag és feledékenység nélkül tekinthet a történelemre. Közülük ketten, a Szűzanya és Szent Kateri, Istentől kaptak egy tervet életükre, és anélkül, hogy megkérdeztek volna egy férfit, bátran beleegyeztek. A pápa kiemelte, hogy ez a két nő dühösen is válaszolhatott volna bárkinek, aki ellenezte ezt a tervet, vagy egyszerűen alávethette volna magát az akkori patriarchális szabályoknak, és feladhatta volna anélkül, hogy küzdött volna az álmokért, amelyeket maga Isten ihletett bennük. Ehelyett úgy döntöttek, hogy nem ezt teszik, hanem szelídséggel és eltökélten, prófétai szavakkal és határozott gesztusokkal utat törtek maguknak, és teljesítették, amire meghívást kaptak. „Ők áldják meg közös utunkat és járjanak közben értünk, valamint a gyógyulás és a kiengesztelődés nagy munkájáért, amely oly kedves Istennek. Szívből megáldalak mindnyájatokat és arra kérlek benneteket, hogy továbbra is imádkozzatok értem. Köszönöm!” – zárta beszédét Ferenc pápa a québec-i őslakos delegációhoz.