Ferenc pápa: Az éghajlati kockázatokat kezeljék a kibocsátás csökkentésével

Vertse Márta – Vatikán

Milyen világot akarunk magunknak és az utánunk jövőknek? Ez a sorsdöntő kérdés áll Ferenc pápa üzenetének középpontjában, amelyet „Az emberek és az ökoszisztémák ellenálló képessége az éghajlati stressz körülményei között” témát vizsgáló konferencia résztvevőihez intézett. A dokumentumban a pápa hangsúlyozza, hogy „a klímaváltozás jelensége olyan vészhelyzetté vált, amely többé már nem marad a társadalom peremén”. Központi szerepet kapott, mivel lesújtott az emberi családra, „különösen a szegényekre és a világ gazdasági peremterületein élőkre”. 

Az egyik kihívás a kibocsátások csökkentése

Üzenetében a pápa emlékeztet rá, hogy ma két kihívással kell szembenéznünk: az egyik az, hogy az éghajlati kockázatokat a kibocsátások mérséklésével kell csökkenteni, a másik pedig az, hogy segítenünk kell az embereknek, hogy alkalmazkodjanak a klímaváltozáshoz. Néhány bibliai tanítás felidézése után Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy a közös otthonunkról való gondoskodás, még az éghajlatváltozás hatásaira vonatkozó megfontolásoktól függetlenül is, „nem egyszerűen haszonelvű, utilitarista erőfeszítés, hanem erkölcsi kötelesség minden férfi és nő, mint Isten gyermeke számára”. Ezek a kihívások megkövetelik, hogy többdimenziós megközelítésben gondolkodjunk, mind az egyének, mind bolygónk védelme érdekében.

Az ökológiai megtérés megvalósításának útja

Ferenc pápa üzenetében elsősorban a közös otthonról való gondoskodás módját jelöli meg. Ez pedig az „ökológiai megtérés” útja, amely megkívánja a gondolkodásmód megváltoztatását, valamint azt igényli, hogy elkötelezettséggel tevékenykedjünk az emberek és az ökoszisztémák ellenálló képességének növelése érdekében. Ez a módszerváltás, megtérés mindenekelőtt a „hála” kifejezése a teremtésért, amely Isten szeretetének nagylelkű ajándéka. Ez megköveteli tőlünk, hogy felismerjük, hogy egyetemes szeretetközösségben egyesülünk egymással és a világ többi teremtményével. Ez magába foglalja annak az igényét is, hogy a környezeti problémákkal nem elszigetelt egyénekként, hanem szolidaritásban, közösségként kell szembenéznünk.

Mutassanak példát a legfejlettebb nemzetek

Ahhoz, hogy napjaink növekvő problémáira konkrét megoldásokat találjunk, szükség van „a vallási, politikai, társadalmi és kulturális vezetők közötti bátor, együttműködő és előremutató erőfeszítésekre helyi, nemzeti és nemzetközi szinten”. A pápa mindenekelőtt arra a szerepre utal, amelyet „a gazdaságilag előnyösebb nemzetek tölthetnek be a kibocsátás csökkentésében”, valamint a pénzügyi és technológiai segítségnyújtásban, hogy a világ kevésbé bővelkedő területei is követhessék példájukat. Üzenetében Ferenc pápa azt is hangsúlyozza, hogy alapvetően lényeges a „tiszta energiához és ivóvízhez való hozzáférés, a gazdálkodók támogatása a világ minden táján, hogy áttérjenek a rugalmas mezőgazdaságra”.

Létfontosságú továbbá a „fenntartható fejlődési útvonalak és a józan életmód” melletti elkötelezettség, hogy megőrizzük a világ természeti erőforrásait, valamint biztosítsuk a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak egészségügyi ellátását.

Minden összefügg

A pápa üzenetében ezután két aggodalmának ad hangot: a biológiai sokféleség, „a biodiverzitás elvesztése és a világ különböző régióiban zajló számos háború”, amelyek káros következményekkel járnak az emberi túlélésre és jólétre, beleértve az élelmezésbiztonsági problémákat és a növekvő környezetszennyezést. Ezek az éghajlati válsággal együtt azt mutatják, hogy „minden összefügg”, és hogy a közjó előmozdítása nélkülözhetetlen „a valódi ökológiai átalakuláshoz”. Ferenc pápa emlékeztet rá, hogy ezért hagyta jóvá a Szentszék csatlakozását az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez és a Párizsi Megállapodáshoz. Üzenete végén Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájából idézve, a következő kívánságát fejezi ki: „Bár a posztindusztriális időszak emberiségére talán úgy emlékeznek majd, mint az egyik legfelelőtlenebbre a történelemben, reméljük, hogy a XXI. század elejének emberiségére úgy emlékezhetnek majd, mint amely nagylelkűen felvállalta súlyos felelősségét”.